Gitár történelem: A Fender Telecaster – 1. rész

Leo Fender olyan eszközt adott a gitárosok kezébe, amely felforgatta zenélés addig megszokott módját, új műfajok létrejöttét, új hangzások kialakítását tette lehetővé. A művészet eszköze átalakította magát a művészetet, korszakváltást indított el.

Jog és design: a „lawsuit” gitárok

a közhiedelmekkel ellentétben, a Fendernek nincs védjegyoltalma a Tele, a Strat és a P-bass formájára!

A Gibsonnál a fejformák és bizonyos gitárformák is bejegyzett védjegyek, ahogy a harang formájú takarólap a nyakpálca állító fölött, de például a Les Paul test kontúrjait 1993-ban védették csak le.

A metál atyja és gitárjai

Tony Iommi kétségtelenül a rocktörténet egyik legjelentősebb gitárosa. Boldog születésnapot, Tony, Isten éltessen még sokáig egészségben, gyógyulj meg mielőbb teljesen és zenélj sokat!

Gitár történelem: Carvin

Lowell Kiesel, a cég alapítója az ismert nagy nevekhez (Leo Fender, Les Paul, Adolph Rickenbacker, Ted McCarty) hasonlóan a második világháború után kezdett el elektromos gitárok készítésével foglalkozni – azonban tőlük eltérő, különutas stílusa volt, ami a céget sok vonatkozásban azóta is jellemzi, kezdve a közvetlen értékesítésen alapuló üzleti modellel.

Húrtan 1. – Az acélhúr diadalmas útja

Ha belegondolunk, a húr talán a legfontosabb része a gitárnak. Szólhat az pickup nélkül, szólhat test nélkül, szólhat bundok nélkül – de húrok nélkül biztos nem – legfeljebb ritmushangszerként. Mégis, eléggé keveset tudunk róluk és leginkább ebben is mítoszok és megszokások dolgoznak bennünk, mikor húrt veszünk.

Gitár történelem: Fender – 1. rész

A hangszertervező, akinek neve és jellegzetes logója örök ikonná nemesedett a gitárosok körében az általa készített és a könnyűzenét gyökeresen átalakító újszerű hangszerei miatt. Nincs olyan gitáros, akinek a Fender Strat vagy Tele ne mondana valamit, ahogy a basszgitárosoknál alap a Precision vagy Jazz Bass ismerete.

Gitár történelem: Gibson, 2. rész

Tudom, fura, hogy a már bemutatott 3. rész után következik a 2. fejezet, de akkoriban Les Paul évfordulója tette aktuálissá azt, hogy kicsit ugorjak a sorrendben, azonban most bepótolom: az alábbi írásban a Gibson cég megalapításától a Les Paul-időszakig tartó korszakot mutatom be. A cég első műhelye a megalapítás után egy volt péküzemben kapott helyett Kalamazoo belvárosában, ekkor 13 ember dolgozott a kis induló cégnél. Innen azonban hamarosan átköltöztek egy másik, közeli épületbe, ahol 1911-ig működtek. Akkoriban a mandolin volt a legnépszerűbb húros hangszer és a piaci igény olyan jelentős volt Gibson mandolinjaira, hogy a gyár nem volt képes teljesíteni minden rendelést elegendő kapacitás híján, a bővítést azonban a helyszűke és a vasúti áruszállítási kapcsolódás hiánya korlátozta, így a bővítéshez másik épületet lízingeltek, ahová átköltöztek újabb 7 évre. 1916-ban megkezdték saját üzemük építését nem messze innen, melyben egy évvel később már el is indult a termelés, immár több mint 60 dolgozóval. A háromszintes épület közvetlenül a vasút mellett helyezkedett el, tágas volt és 67 évig szolgált otthonául a Gibson hangszereknek. Az akkoriban elterjedt ipari építkezési stílust követve vasbetonból készült, hatalmas, acélkeretes ablakokkal, melyek a lehető legtöbb napfényt engedték be az üzemcsarnokba. A gyárat átjárta a frissen fűrészelt faanyag, a melegített csontenyv és a nitro-cellulóz lakk átható szaga. A gyárnak széntüzelésű kazánháza volt, ahol egyrészt fűtéssel látták el a csarnokokat, felhasználva a hulladékanyagokat is, másrészt gőzt is előállítottak a fa gőzöléséhez. A nyers fűrészárut külső tárolókban szárították 5-10 évig felhasználás előtt, innen kerültek a fűrészelőbe, ahogy egy jókora méretű szalagfűrésszel nagyjából formára vágták őket. A gőzölő részlegen történt a méretre vágott fák gőzölése és hajlítása. Itt készítették a különböző hajlítóformákat és préseket is. A gőzölőkamra saját fejlesztésű volt, egyszerre nagy mennyiségű fát lehetett elhelyezni és olyan biztonsági ajtaja volt, mint valami tengeralattjárónak. A kamra még a hatvanas években is üzemelt. A mintakészítő és tervező részlegben történt a mérnöki rajzok készítése...

Les Paul, a gitáros és feltaláló

Nemrég a gitártörténet sorozatban írtam a Les Paul gitárok megszületéséről. Mivel maga Les Paul épp pár napja lett volna 97 éves, szeretnék pár érdekességet megosztani vele kapcsolatban. A dologhoz az is további apropót ad, hogy a Les Paul hagyaték árverezésére épp ezen a hétvégén került sor. Lester William Polsfuss 1915-ben született Waukesha városában, Wisconsinban, mint szülei második fiúgyermeke. A kis Lester már korán felfedezte, mennyire érdekli, hogy működnek a dolgok. “Mikor a bátyám, Ralph felkapcsolta a villanyt, rendben volt, hogy világított, de én tudni akartam, hogyan kapcsolja fel a kapcsoló a világítást.” emlékszik vissza. A gyerek Les rendszeresen elcsórta édesanyja lábasait és serpenyőit, azt tanulmányozva, hogyan szólnak. De kísérletezett mindenfélével a házban. Szerencsére, anyja jó érzékkel ráhagyta, látta, mennyire foglalkoztatja őt, hogy működhetnek a dolgok. Les tanult mindenből, ami körülvette, a közeli vasúti pályán dübörgő vonatok által rezegtetett ablakokból, anyja fonográfjából és gépzongorájából. Tudni akarta, mitől változnak meg a hangok. Szülei hamar elváltak és édesanyja olykor leült a zongora mellé kiénekelni bánatát – Lester ebből is tanult, és csak jóval később jött rá, hogy ez blues volt. Mikor bevezették a vizet a környékre, Les-t teljesen elbűvölte az árok partján üldögélve az egyik kubikos szájharmonikázása – a munkás végül Les-nek ajándékozta a hangszert, aki aztán ezzel is sokat kísérletezett. A legjobb hangzás keresése végigkísérte egész életét. Házukban a lépcsők függőleges oldaldeszkái más-más hangot adtak és Les este lefekvéshez készülve „dallamot” szokott rajtuk járni, édesanyja még azt is megengedte, hogy a „hamis”, nem megfelelő hosszú deszkát a helyes hangzáshoz szükséges méretre vágja. Első akusztikus gitárját a Sears-ből (helyi Tesco) zoknikkal és törlőkendőkkel tömte ki. Akkoriban lehetett 6-7 éves, és keze nem volt elég nagy, hogy minden húrt átérjen, ezért egyszerűen lehagyta a mély E húrt a gitárról. De nem tetszett neki a hangzás sehogy se. Mivel már régóta érdekelte a vasúti sínek hangja, meggyőzte néhány barátját, hogy egy kölcsönkért taligával menjenek el szerezni egy...