KIL: érdemes bemenni!

KIL: érdemes bemenni!

Nemrég jártam egy kis hangszerboltban Budán, ami a maga nemében egyedülállónak számít a magyar piacon. A bolt neve KIL, könnyen elérhető helyen, a Móricz Zsigmond tér és a Bertalan Lajos utca közt található az Bercsényi utca 6-ban. Érdekes, hogy bár elég régóta veszek hangszereket és már 2008 óta kerestem hangszerkészítéshez szerszámot, anyagot, nem fedeztem fel eddig magamnak – pedig ez az a bolt, ahol elég sok mindent megtalálni.

Alapvetően a KIL (azaz eredetileg Klasszikusgitár Információs Lap) akusztikus, azon belül is főleg a klasszikus gitárokra szakosodott. Ezekből áll a leginkább a hangszerválasztéka, ilyen bolt akad ugyan még, az Accord és a Segovia is jó ebből a szempontból, mindegyiknél a hangszerek, a kiegészítők, mint a lábtámasz, combnyugasz, körömápoló eszközök, stb. is megtalálható a kínálatban.

Amiben mégis különlegesek, hogy egyrészt legalább néhány alapvető hangszerépítéshez szükséges kellék is van a kínálatban, többféle citromolja a fogólapra, Titebond ragasztó, bundprofilozó reszelő, citling, stb. Az ár változó, némelyik jó, másik elég borsos, de ez elsősorban a nehéz behozhatóságnak és a különlegességnek és a kis mennyiségnek köszönhető.
Igen jó választékuk van hangszernek való faanyagokból is, érdemes előzetesen telefonon megbeszélni, ha valaki válogatni akar, mert nem a bolt eladóterében tárolják a faanyag nagy részét.

Az eladó maga is hangszerkészítő, így barátságos és hozzáértő tanácsokkal segíti a kiválasztást, kezdők se kell, hogy elvesszenek a tanácstalanságban.

Szintén egyedi, hogy jelentős gitárépítési szakkönyvkínálatuk van, ezeket a gitárkészítési alapkönyveket még az USA-ban se volt egyszerű mind beszereznem, persze a művek nagy része angolul és németül olvasható csak, de aki komolyan gondolja, annak ezek a „Bibliát” jelentik. Természetesen gitártanuláshoz is van irodalom.
Egyszóval meglepően széleskörű a kínálatuk és a termékek a honlapjukon is elérhetők.

Nem is tudtam eljönni üres kézzel, egy citling, két húrkészlet és egy könyv került a hátizsákomba.

Az eladó-hangszerkészítővel kellemesen elbeszélgettünk, ő is megerősítette azt a tapasztalatomat, mennyivel zárkózottabb és széthúzóbb a hazai hangszerész szakma az amerikainál, ahol sokkal szélesebb körű a szakmai információcsere, rendszeresek a találkozók, melyeken gyakran különböző pályázati feladatokat tűznek ki adott határidővel. Legutóbb, mikor a New England-i hangszerészek gyűlésén jártam mesteremmel, egy Martin OOO-stílusú gitár készítése volt a feladat fél éven belül adott paraméterekkel, a pályaműveket pedig egy választott zsűri hasonlítja össze. A végén pedig megbeszélik közösen a tapasztalatokat, trükköket, fogásokat és a hibákat is.

Itthon úgy tűnik – főleg az idősebb, profi generációban – nincs igazán igény erre, kissé belterjesnek látszik a szakma, mintha mindenki behúzódna a saját műhelyébe és féltve őrizné azt. Egy időben úgy látszott, lesz valami gitár-hangszerész szövetség, de honlapjuk sok éve változatlan, láthatólag hamvába holt kezdeményezés volt eleve.

Nyilván a mesterek komoly szakmai múlttal, tiszteletre méltó tudással rendelkeznek és jó lenne, ha ezt a szakmát megismerni vágyókkal – és egymással is – megosztanák. Mintha kicsit megragadtak volna az információs társadalom előtti időkben, néha az az érzésem – ami persze nem feltétlenül baj, de aligha előny.

Szerencsére a fiatalabb generációban, az autódidakta hangszerkészítőknél és a hobbi gitárépítőknél már lényegesen nyitottabb a hangulat, van fórum, ahol rendszeresen információt cserélünk, segítjük egymást beszerzési forrásokkal, szakirodalommal, műhelytitkokkal, sőt, akár szerszámmal és alkatrésszel is. Rendszeresen szerveznek egy-egy műhelyben találkozókat, ahol bemutatják új vagy készülő hangszereiket, jobban megismerik egymást, ötleteket cserélnek és tanácsokat adnak egymásnak.
Jó volna, ha az “nagy öregek” is részt vennének ezeken.

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.