SRV gitárja

SRV gitárja

SRV Number One

SRV Number One

A modern blues egyik legnagyobb legendája, aki Jimmi Hendrix-hez hasonlóan karakteres saját hangzásvilágot hozott az rockzenébe 22 éve halt meg egy helikopterbalesetben, mikor egy Eric Claptonnal, Buddy Guy-jal, Robert Cray-jel és testvérével, Jimmie-vel adott közös koncertet Alpine Valley-ben, majd mivel sietett másik helyszínre, Clapton csapatát szállító egyik helikopterre felkéredzkedett. A veterán pilóta valamiért túl alacsonyan szállt éjjel a ködös időben és a felszállás után nem sokkal egy sídombnak csapódott, a szerencsétlenséget senki se élte túl.

A gitáros 36 éves volt és már így is jelentős zenei életmű állt mögötte, stílusát azóta is sokan próbálják utánozni – kevés sikerrel.

Hangszere is jellegzetes volt, ő is karakteres Stratocaster hangzásáról ismert. Legendás gitárja a “Number One” nevet viselő ütött-kopott Fender, mely sok különböző Strat alkatrészből állt össze.

Stevie 1974-ben szerezte be használtan Austin-ban, Texasban. A test egy 1963-as, míg a nyak 1962-es, de a hangszedői viszont egy ’59-es modellé, ún. „hot wound”, vagyis véletlenül 200 menettel nagyobb menetszámú és ezért nagyobb kimenőjelű tekerccsel (ebből lett jóval később a már szándékosan ilyenre készített „Texas Special” pickup). A hangszedők a magas húroknál alaposan fel voltak emelve, a mély húroknál kevésbé.

A nyereg mérete tipikus standard, csontból készült, ellentétben a gyári mesterséges csontpótlóval (két másik gitárján réz nyereg volt!), a nyak D profilú, 0.312 mm-esre engedett homorulattal a 7.-9. bund körül. A bundok nem basszgitár bundok voltak a közhiedelemmel ellentétben, hanem Dunlop 6100-asok a nyolcvanas években.

A gitár fogólapja rózsafa borítású, a fogólap rádiusza kissé ellapult az akkori szabványos 7.25”-oshoz képest a többszöri újrabundozások miatti fogólapcsiszolások során, a nyakhoz közel szinte egyenessé vált.

Stevie magasan használta a húrokat, ez volt az egyik titka a csengő, fényes hangzásának, a hangolókulcsok tengelyén három teljes fordulattal volt mindegyik feltekerve. GHS Nickel Rocker húrokat használt, 13-as, 15-ös, 19-es, 28-as, 38-as és 58-as vastagságban – tehát extrém vastagot! Mikor nagyon kikészült az ujja, 11-es készletet is feltett. Hogy kicsit enyhítse a vastag húrok keménységét, fél hanggal mindig lejjebb hangolta a gitárt.

A húrlábak szintén nem típusazonosok, módosították őket, hogy mérsékeljék a húrszakadás esélyét, ezért némileg laposabb szögben mentek a húrok a felfekvési ponttól. További módosítás volt az a kis műanyag csövecske, amin a húrokat ábújtatták, hogy a tremoló alaplemezének nyílásánál ne legyen éles a felfekvés, de még az alaplemezt is lekerekítették.

A tremoló egység elég érdekes, egy balkezes tremolót tettek bele, amihez rozsdamentes acélból készült tremolókart használt. Minden mozgó alkatrészt és felfekvési pontot grafitos kenőanyaggal kentek. Stevie 5 rugót használt a tremolóban. A nyolcvanas évek közepén az egyik technikusának apja készített neki egy tucat vastagabb kart, mivel a gitáros rendszeresen törte őket.

A hangolókulcsokat legalább kétszer lecserélték, a gitár fémrészei aranyszínűvel lettek felváltva a nyolcvanas évek közepén.

A elektronikában szabvány 250k Fender potméterek voltak, az utolsó kapcsolóállásban egy push-pull poti volt zajcsökkentő funkcióval, az áramkörben egy „dummy” tekercs a búgás szűrésére és egy a gyáritól eltérő kondenzátor, hogy az eredeti hangzást megőrizze.

1990-ben az eredeti nyak már nem tudott több újrabundozást elviselni, ezért lecserélték egy másik gitárját használva donornak.

A Number One tiszta hangzása talán a Tin Pan Alley című számban hallható legszebben.

Forrás: Premier Guitar

 

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.