Aktivizáljunk!

Aktivizáljunk!

Ez tulajdonképpen egy rutinmeló volt, de talán érdekes információ lehet, ha valaki passzív hangszedőket aktívra akar cserélni.
A mesterem egy nap egy Dean VXL  balkezes Flying V formájú gitárt adott át, aminek nagyon jó kis tokja van (nem csoda, SKB), vastag, erős, viszonylag kemény műnyaghab-szerű anyagból, ami majdnem olyan jól véd, mint egy keménytok, de mégis jóval könnyebb.

Dean VXL

Dean VXL

Ez pedig a tokja. Könnyű, de sokkal jobban véd egy puha toknál.

Ez pedig a tokja. Könnyű, de sokkal jobban véd egy puha toknál.

A gitár nagyjából a Gibson Flying V másolata, azzal a különbséggel, hogy a fej is V alakú. Az egész gitár fekete – kivéve a juhar nyakat -, minden alkatrész ettől eltekintve szintén az. Mivel ez egy balkezes hangszer, ráadásul már húrok nélkül kaptam nem nagyon próbálgathattam, annyi mindenesetre elmondható, hogy ülve nem lehet játszani rajta.
Ez a Dean olcsóbb változata, persze Kínában készült, ami leginkább abban tettenérhető, hogy a bundok szélei nincsenek rendesen eldolgozva, vágja a kezet, ahogy végighúzom a nyakon.
A hangszer teste hársfa, a csavarozott nyak pedig rövid menzúrás, 22 bundos lakkozás nélküli juhar, rózsafa fogólappal, hagyományos Tune-O-Matic hídja van testen átmenő húrrögzítéssel, két humbucker hangszedő, két hangerő és egy hangszín poti, háromállású kapcsolóval. Viszonylag nehéznek találtam.

A feladat az volt, hogy a hangszedőket EMG Zakk Wylde típusúra cseréljük le (ami tulajdonképpen egy 81-es és egy 85-ös modell, hosszú tengelyű potméterekkel). Természetesen az aktív cucchoz az egész elektronikát ki kellett cserélni a kapcsoló kivételével és beépíteni egy elemtartót is. Ez utóbbi szokott benne a legbonyolultabb lenni, de szerencsére ennél a gitárnál viszonylag egyszerűen és fájdalommentesen meg lehetett oldani.

Itt egy gyári videó arról, hogy a profik hogy csinálják a szett beépítését egy Les Paul-ba.

Először megmértem a hangszedők magasságát, hogy tudjam majd, milyen magasságban voltak, ha majd a másik belekerül és felírtam, bár feltehetően majd másképp kell beállítani, ha a legjobb hangzást akarja, de ez legyen a tulajdonos feladata, ő tudja, mi tetszik neki és mi nem. De legalább azt elkerülöm, hogy túl magasan legyen…

Hangszedők eredeti magasságának mérése

Hangszedők eredeti magasságának mérése

Miután hasrafordítottam és levettem a hátlapot, készített egy fotót az eredeti bekötésről (ez mindig hasznos, ha ne adj isten vissza kéne csinálni, vagy éppen valami vezeték elszakad és tudni szeretnénk, hol lehetett).

Az eredeti bekötés

Az eredeti bekötés

Utána a hangszedők kábeleit leforrasztottam. A hangszert megfordítottam ismét arccal felfelé és kivettem a hangszedőket keretekkel együtt, majd a keretekből kiemeltem magát a pickupot.

Az EMG hangszedők beépítésekor azt a kis apró trükköt használtam, hogy a rugót, ami a pickupok magasságának állításában segítenek, egy krokodilcsipesz segítségével a visszanyomás után rögzítettem, ugyanis előszeretettel ugranak le, mikor az ember megpróbálja beügyeskedni a keretbe a hangszedőt és olyankor el is tűnnek rendszerint a műhely (ejtsd: nappali) valamelyik sötét zúgában.

A piros krokodilcsipesz megfogja a pickup rugóját, nehogy elrepüljön.

A piros krokodilcsipesz megfogja a pickup rugóját, nehogy elrepüljön.

A kábeleket átdugtam az elektronika üregébe és a hangszedőket keretestül a helyükre rögzítettem, beállítottam az előzőleg bemért magasságot.
Az EMG forrasztásmentes rendszere könnyű sétagaloppot ígér, hiszen csak össze kell dugdosni a rajz alapján a megfelelő csatlakozókat, egyedül a kapcsoló esetén van kivétel, de még itt se kell forrasztani, csavaros a rögzítés a kis elosztódobozhoz.

A forrasztásmentes vezetékrendszer

A forrasztásmentes vezetékrendszer

Levagdostam hát a potikról és a jack aljzatról a kábeleket és kiszedtem őket a gitárból, aztán az erre a célra csinált függesztőre kiraktam a kábelezési rajzot és kiválasztottam a megfelelőt a többféle variációból.

Az EMG által adott egyik bekötési rajz, épp, ami kellett

Az EMG által adott egyik bekötési rajz, épp, ami kellett

A hangszedőket hamar csatlakoztattam az elosztóhoz, aztán a jack aljzat és az elem kábele következett.

Na, itt akadtam meg. A kábelek elég rövidek, ami jó, ha szűk a hely, mivel nem kell túl sokat összehajtogatni, mikor kész van. Egy normál Les Paul vagy PRS esetében nem is lett volna gond. Csakhogy a Flying V esetén a jack aljzat egészen az egyik „szárny” végében van, több mint 15 centire az elektronikai üregtől. Így aztán mind a kimeneti kábel, mind az elem testkábele rövidebb, mint kellene!
Kicsit csodálkozom, hogy az EMG-nél erre nem is gondolnak. Ez a szett 260 dollár, ami kb. 60e Ft itthon. Ennyiért már igazán rakhatnának bele hosszabb kábelt, avagy ilyet is, olyat is. (Mellesleg kb. ennyibe kerül ez a gitár is).
Igaz, hogy a Flying V nem a leggyakoribb modell, de a metálosok, sőt rockgitárosok közt se ritka, nem hinném, hogy másnál ne lett volna rá szükség.
Természetesen ott volt a lehetőség, hogy megcsináljam a toldást saját kezűleg, ha sürgős munka lett volna, így is teszek. Itt azonban nem hajtott a tatár és ha már forrasztásmentes az elektronika, legyen az egész az, másrészt az EMG hibázott, hát tegyenek ők valamit. Még aznap (csütörtök) éjjel írtam egy emailt a technical support-nak, jelezve a problémát.
Másnap reggel már jött a válasz, kérték a címemet, hová küldjék a hosszabb kábelt. E-mailben megadtam és aznap fel is adták.

Hétvégére pihentettem, de kedd délelőtt már meg is jött a kis boríték, Kalifornából Bostonba, ez azért nem semmi! Ilyennek kell lenni egy ügyféltámogatásnak, gyors, segítőkész és korrekt. Le a kalappal előttük!

A három munkanap alatt megkapott hosszabb vezetékcsomag.

A három munkanap alatt megkapott hosszabb vezetékcsomag.

Így már nem volt akadálya a kábelezés befejezésének. Egy helyen volt kisebb váratlan esemény: a kapcsoló nem tartozik hozzá a szetthez, az eredetit kell felhasználni, de elég egy csavaros sorkapocshoz csatlakoztatni a hozzá vezető kábeleket. Miután kész voltam, kipróbáltam (ilyenkor csak a hangszedőt kopogtatjuk valami mágnesezhető anyagú fémmel, például csavarhúzó, miközben végigpróbáljuk a potikat és a kapcsolót).
Minden oké volt. A kábeleket összefogtam műanyag bilincsekkel majd visszahajtogattam az üregbe és összeraktam. Ilyenkor még egyszer ki szoktam próbálni – jól is tettem, mert nem szólt.

Kész - lenne, ha nem esett volna le a kapcsoló középső pólusán a forrasztás.

Kész - lenne, ha nem esett volna le a kapcsoló középső pólusán a forrasztás.

Sóhajtva ismét levettem a hátlapot, gyorsan feltűnt, hogy a kapcsoló egyik kábele leszakadt – nyilván nem volt elég stabilan ráforrasztva (nem én csináltam, hiba volt nem ellenőrizni) és amikor belegyömöszöltem a kábelköteget, megnyomta valahogy és leszakadt. Gyorsan visszaforrasztottam, összeraktam, kipróbáltam: szól, mint a pinty!

De még koránt sem lett vége melónak, hátra volt az elemtartó. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az elektronika ürege aránylag tágas és az EMG dicséretesen kis méretű potikat ad a pickupokhoz, így éppen volt hely az elem számára. Hogy ne kelljen mindig lecsavarozni a fedelet elemcseréhez (bár ezek elég sokáig bírják), egy 9V-os elem számára készült tartót is bele kellett rakni.

A "magasabb, mint széles" elemtartó

A "magasabb, mint széles" elemtartó

A "szélesebb, mint magas" típusú elemtartó

A "szélesebb, mint magas" típusú elemtartó

 

Ez néha nem egyszerű művelet, ha az üregen kívül kell elhelyezni, mert egy jókora darabot ki kellene marni a testből, de itt erre nem volt szükség, csak a műanyag hátlapot kellett kivágni hozzá. A mesterem azt szerette volna, ha ezt a “szélesebb, mint magas” lapos fajtát rakjuk bele: a netről megnéztem a méreteket és megrajzoltam Illustratorban, majd kinyomtattam és odapróbáltam – túl nagy volt. Szerencsére akadt a cuccaim közt egy fel nem használt elemtartó, mely oldalra fordított elhelyezésű, ez éppen beleillett.

Épp belefér az oldalt fordított elemtartó.

Épp belefér az oldalt fordított elemtartó.

Vasárnap reggel nekiálltam, először beleraktam a dobozkát az elektronika üregébe, kényelmesen elfért. A tetejére kétoldalas ragasztócsíkot biggyesztettem és rányomtam a hátlapot, hogy lássam a pozícióját.

A kétoldalas ragasztó, hogy felcuppanjon az "aknafedélre", mikor rányomom

A kétoldalas ragasztó, hogy felcuppanjon az "aknafedélre", mikor rányomom

A karcolások ellen leragasztott hátlapon aztán körülrajzoltam – ez azonban csak a helyzetére adott információt, nem arra, mekkora nyílást kell kivágnom, mivel az kisebb.

A jelölés és a kivágandó rész négy sarkának furata

A jelölés és a kivágandó rész négy sarkának furata

A tolómérővel megmértem a szélességet és a vastagságot a tetejénél és bejelöltem, majd a négy sarkát kifúrtam, ezután egy lombfűrésszel kivágtam.

A kivágott nyílás, még nyerse állapotban.

A kivágott nyílás, még nyerse állapotban.

Majdnem jó lett, 6-8 perc csiszolgatás után már belement a doboz. Utána rájelöltem a rögzítőcsavarok helyét és azt is kifúrtam. Csavart nem adtak hozzá, de akadt a készletemben ekkora anyával és alátéttel együtt, igaz vagy 5 centi hosszú, ezekből négyet levágtam fele méretre és rácsavaroztam a dobozt. Utána már csak át kellett forrasztani a tápkábelt és kész is lett.

Majdnem kifelejtettem: azért itt akadt egy kis ungabunga. A forrasztópákám először elég magas hőmérsékletre volt állítva, de azt azért álmomban se gondoltam volna, hogy a Gotoh olyan műanyagból csinálja az elemtartót, ami a fém érintkezőt tartó résznél néhány másodperc alatt megolvad, miközben megpróbálok a láthatatlan lukba beletalálni a kábellel. Azért szerencsére nem olvadt le teljesen. A másik érintkezőnél már jóval langyosabbra vettem hőfokát, de még így is sikerült azon az oldalon is amorffá olvadnia az érintkezőt tartó műanyagnak.  Ilyen gondom eddig még nem volt…
Ráadásul nagyon nehéz kinyitni az elemtartó ajtócskáját, körömmel nem is lehet, egy pénzérem kell hozzá. Kicsit csalódtam, a Gotoh eddig nálam a minőségi és precíz japán termék szinonímája volt, de ez a cucc nagyon nem passzol ide, gondolom, tulajdonképpen kínai vacak, csak belenyomták a logót… 

A méretre csiszolt nyílás a rövidített rögzítőcsavarokkal és furatokkal.

A méretre csiszolt nyílás a rövidített rögzítőcsavarokkal és furatokkal.

Összefoglalva: az EMG nagyon korszerű és könnyen szerelhető rendszer, de Flying V esetén érdemes már eleve rendelésnél hosszabb kábelt kérni.

Egy apró hátránya, hogy az így telezsúfolt elektronikai üregben a már kicsit nagy lett a belső „nyomás”, közben a hátlap is elvesztette az „integritását” és csak három csavar tartja, ezért középen enyhén kiáll. Ezen még lehetne segíteni két extra csavar beépítésével, de meglátjuk, mit szól majd az ügyfél. Nekem már nem volt időm ezt megcsinálni, mivel épp indulnom kellett az órámra.

A beépített elemtartó

A beépített elemtartó

 

5 Responsesto “Aktivizáljunk!”

  1. GV guitars szerint:

    “22 bundos lakkozás nélküli juhar” -biztos ez? nem csak satin-ra visszacsiszolt lakkról beszélünk?

    • aktivgitar szerint:

      Nem tenném le rá a nagyesküt, de nagyon úgy néz ki. Érzésre nincs lakkozva (ezt elég jól tudom, mert az én saját átalakítású juhar nyakam is ugyanilyen volt) és elég sok helyen olvastam, hogy “unfinished maple”.
      A saját készítésűt én se lakkoztam, csak felpolíroztam és olajjal kezeltem.

  2. Szilágyi Zoltán szerint:

    Szia! Most készülök aktív EMG-t beszerelni. Látom a jack aljzat három pontja használva lesz. A gitár kábel az erősítő felé, nekem most mono. Akkor csere sztereó jack-es kábelre? Vagy valamit rosszul láttam?
    Szép napot!
    Zoli

Hozzászólás a(z) aktivgitar bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.