Az első berakásom – egy vintage Gibsonba!

Az első berakásom – egy vintage Gibsonba!

A húr úgy járt, mint Micimackó, mikor látogatóba ment és beleszorult

A húr úgy járt, mint Micimackó, mikor látogatóba ment és beleszorult

Nemrég épp a mesteremnél dolgoztam egy Carvin basszuson, hogy az ötödik, igen vastag húrt kioperáljam belőle, ugyanis a húr 3.5 mm vastag volt, azaz .135”, ami elég durva, és a testen átmenő húrozás perselyét a szokásos normál húrokra tervezték. Ez meg beleszorult, mint Micimackó, mikor látogatóba ment Nyuszihoz. Többszöri sikertelen kihúzási és átnyomási próbálkozás után elvágtam a gordiuszi csomót, pontosabban tőből a húrt és egy pontozóval átütöttem a túlvilágra – hogy mennyire beleszorult, azt mutatta, hogy a persely is jött vele…
Épp végeztem vele, mikor csengettek és egy ötvenes, vékony, szemüveges férfi lépett be egy gitárokkal. Mikor kinyitotta elkerekedett a szemem, egy gyönyörű Gibson pihent benne: 1976-os Les Paul Artisan.

Ez egy elég érdekes és nem túl gyakori darab.

Les Paul Artisan 1976

Les Paul Artisan 1976

Az Artisan díszes berakásai és a "script" Gibson logó

Az Artisan díszes berakásai és a "script" Gibson logó

Az Artisan a Les Paul Custom optikai tuningolt változata is lehetne, virág, szív és levélmintás berakásokkal, aranyszínű fémrészekkel és opcióként 3 humbuckerrel, szokatlan hevedertartó gombokkal. Ez az ún Norlin-korszak (hetvenes évektől a nyolcvanas évek közepéig) egyik gitárja, mely időszakról meglehetősen ellentmondásos vélemények vannak.

Akkoriban elég sok változást vezettek be a Les Paul modelleken, többek közt a nyakillesztést megerősítették, az egy darabból készült mahagóni nyak helyett három darabból készült juhar nyakat és több, laposabb darabból összelaminált testet használtak. Ezt nevezték „pancake” (magyarul leinkább „rakott palacsinta”) testnek is, mivel két vékony mahagóni közt egy még vékonyabb juhar került merőleges száliránnyal, ezekre pedig a faragott juhar fedlap.
A Norlin-korszak Les Paul-jaira jellemző volt, hogy nem spóroltak az anyaggal, ezek a gitárok nehezek. Az Artisan a legnehezebb Gibson, ami eddig a kezembe került, lemértem, éppen 4,6 kg volt!

A tulajdonos közönyös arccal mondta, hogy mostanában inkább akusztikuson játszik, ezt meg eladná, kicsit át kéne nézni és feljavítani. A nyak három részének találkozásánál a lakk enyhén megrepedt és egy vékony, fehéres csík látszik, az egyik berakásnál kiesett egy gyöngyház szívecske és hasonlók.

Kiesett egy szívecske a berakásból

Kiesett egy szívecske a berakásból

Mivel még berakást eddig nem csináltam, de némi ajándék ékszernél gyakorolgattam hasonló technikát, kaptam az alkalmon, hogy pótolhatom.

Első gondot az jelentett, hogy tudnánk pontosan felvenni a méretet. Közelebbről megvizsgálva úgy tűnt, szinte nincs is helye a berakásnak abban az értelemben, hogy rendkívül sekély volt a mélyedés, az egyik oldalán gyakorlatilag teljesen el is tűnt, ott szinte egy síkban volt a fogólappal. Arra gyanakodtunk, hogy a gitár már áteshetett 1-2 újrabundozáson és a fogólap síkba csiszolása kissé túlzott vehemenciával történt, teljesen elvékonyítva a berakásokat is..
A félig átlátszó pauszpapíron nem jött át a forma, többször is próbáltam körülrajzolni vagy satírozással felvenni a körvonalat. Végül inkább lefotóztam úgy, hogy mellé raktam egy vonalzót. és lefotóztam a mobilommal.
Az Artisan a mesteremnél maradt a lakkozás javítására én meg otthon betettem a képet Illustratorba, ott helyes méretre csökkentettem (legalábbis reméltem), aztán körberajzoltam. Nem volt könnyű, mivel nem igazán lehetett pontos határolóvonalakat kijelölni, hol kezdődik a széle és melyik még a ragasztás, ugyanis az eredetinél is volt aránylag nagy rés, amit kitöltöttek utólag, de kicsit zavaros volt, mi legyen a határvonal. Valószínűleg itt volt az első pontatlanságom.

Kép az Ilustratorban, méretbeállításhoz

Kép az Ilustratorban, méretbeállításhoz

A nyomtatásra kész végeredmény felnagyítva

A nyomtatásra kész végeredmény felnagyítva

Miután kész lett, kinyomtattam egy papírra, majd kis távolságot hagyva körbevágtam.

A gyöngyház darabra ráragasztottam ezt a sablont és összeszereltem a vágókészletet. (Mindig bajban vagyok a szerszámok és műveletek magyar elnevezésével, mivel én mindent angolul tanulok, de tudom, hogy ezeknek jó részt van magyar szakmai elnevezésük, viszont mivel nincs semmi famegmunkálási vagy hangszerészeti múltam, sajnos nem nagyon ismerem őket, például a fogólap síkba csiszolását síkolásnak mondják, ami nekem annyira nem tetszik, én inkább szintezésnek vagy síkba csiszolásnak nevezem – mellesleg egyik se pontos, hiszen a legtöbb fogólap nem sík, hanem ívelt).

A nyomtatott sablon ráragasztva a gyöngyházra

A nyomtatott sablon ráragasztva a gyöngyházra

Van egy kis fa támaszték, amibe az finom fűrészt be tudom vezetni és megtámasztja a kivágásra váró darabot, ehhez csatlakozik egy kis hajlított fémcső, ami egy műanyag hajlékony csővel egy akváriumpumpából folyamatosan levegőt fúj rá. Ez azért kell, mert különben pár másodperc alatt annyi por képződik rajta, hogy nem látni, hol is tartok. Sajnos nem saját találmány és nem is én csináltam, még a kezdet kezdetén megvettem, ma már elkészíteném magam – olcsóbban. De nagyon hasznos, az biztos.

A berakás vágásához való készlet

A berakás vágásához való készlet

Az akváriumpumpa, ami folyamatosan fújja el a fűrészport

Az akváriumpumpa, ami folyamatosan fújja el a fűrészport

Fűrészelés közben (pormaszkban és nagyítóval)

Fűrészelés közben (pormaszkban és nagyítóval)

Óvatosan nekiálltam a fűrészelésnek. Az anyag váratlanul keménynek bizonyult, lassan haladtam. Éles szögeket persze itt se lehetett vágni, azt több lépcsőben kell, pl. ahol a szív egyik oldali íve találkozik a másikkal felül középen. Fűrészelés közben bármennyire is vigyáztam, kétszer is eltört a kis gyöngyház lap – szerencsére mindkétszer kifelé, a vágás irányába, így maga a forma nem sérült. A második törés után viszont sokkal nehezebb volt folytatni, mert már alig volt valami, amivel tarthattam, látszik is, hogy mennyire apró.

Még nagyon az elején vagyok

Még nagyon az elején vagyok

Itt tört el másodszor is, szerencsére a sablonon kívül

Itt tört el másodszor is, szerencsére a sablonon kívül

Itt jól látható, mennyire kicsi és milyen nehéz volt stabilan tartani

Itt jól látható, mennyire kicsi és milyen nehéz volt stabilan tartani

Végül sikerült. Kicsit meggőzöltem, hogy a ragasztott papír könnyen lejöjjön róla, aztán csiszolgattam a körvonalát egy darabig tűreszelővel.

Gőzölés, hogy a ragasztó könnyen lejöjjön

Gőzölés, hogy a ragasztó könnyen lejöjjön

A gitár nem volt nálam, mert a mester dolgozott rajta. Arra viszont határozottan emlékeztem, mennyire sekély volt a mélyedés, ehhez képest a kivágott szívecske magassága toronyháznak érződött.

Nem volt mit tenni, a vastagságából is le kellett venni jócskán. De hogyan? Hiszen megfogni is alig lehet, olyan pici. A mutatóujjam végére egy csík szigszalagot tekertem, a ragasztós felével kifelé, ezt rányomtam a szívecskére, így rögzítettem az ujjbegyemen, ezzel egy csiszolópapíron elkezdtem lecsiszolni.

Ilyen a végeredmény fűrészelés után -  hasonlít, csak még túl vastag

Ilyen a végeredmény fűrészelés után - hasonlít, csak még túl vastag

A vastagságából csak úgy tudtam csiszolni, hogy egy ragasztószalagra tapasztottam az ujjam hegyén

A vastagságából csak úgy tudtam csiszolni, hogy egy ragasztószalagra tapasztottam az ujjam hegyén

így történik a vékonyítás...

így történik a vékonyítás...

Eredetileg 1,2 mm vastag volt, ezt sikerült negyed óra alatt levennem 0,8 mm-re.

Másnap a mesteremnél belepróbáltuk – úgy tűnt, majdnem jó, csak kis híja van, bár a vastagság még mindig túl sok volt, de a kontúrja is picit eltért. Elkezdtem hát reszelgetni finom tűreszelővel a körvonalát, hogy belepasszoljon. Hát, hiába reszelgettem vagy fél órán át, nem sokat javult a helyzet. De láttam, hogy igazából nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy az üregnek nincs mélysége ráadásul még féloldalas is, azaz a bal felén kicsit mélyebb, a jobb oldalán meg olyan, mintha csak egy fokozatosan mélyülő tengerpart lenne.

A körvonal korrigálás a mesteremnél

A körvonal korrigálás a mesteremnél

Mondtam, hogy legjobb lesz, ha elviszem és otthon nekiállok kifaragni a helyet neki.

Így is lett. Hazavittem. Először is körberagasztottam, nehogy véletlenül megkarcoljam a fogólapot. Aztán egy X-acto pengével óvatosan végigmentem a körvonalon és megpróbáltam az eredeti üreget kitisztítani, a szélein ez a gumiszerű anyag nyilván a ragasztó maradványa volt.

A pengével finoman körbevágtam a körvonalát

A pengével finoman körbevágtam a körvonalát

Nagyjából sikerült is – de még így is jóval magasabb volt a kis berakás, mint kellett volna, és még mindig gond volt a körvonallal. Egy darabig még próbálgattam a pengével finoman farigcsálni a széleket (természetesen az egész műveletet elejétől fogva csak nagyítós szemüveggel tudtam végezni, annyira kicsi volt). Már-már jónak tűnt a körvonal, de a mélység még nagyon messze volt a kívánatostól.

Ez is elég babramunka...

Ez is elég babramunka...

Alakul - de még mindig sekély

Alakul - de még mindig sekély

Próbáltam először a legkisebb vésőimet, de azok sokkal nagyobbak voltak még így is annál, ami egy ilyen finom munkához szükséges.

Nemrég vetem egy készlet mindenféle formájú, gyémántcsiszolós fejű kis készletet, beüzemeltem hát a Dremelt a flexibilis toldattal és nagyon óvatosan egy ilyen vékony, hengeres csiszolófejjel elkezdtem mélyíteni és a körvonalakat is kicsit tágítani. Mivel még életemben nem dolgoztam ilyennel, nagyon finoman, sok-sok apró lépésben, közben mindig ellenőrizve csináltam – mégis egy cseppnyit túllőttem a célon. A szívecske mérete a megelőző reszelések miatt eleve kisebb lett, én meg nagyjából az eredeti kontúrt követtem a fogólapon, így végül egy nagyon vékony rés maradt a körvonalnál – de emiatt nem aggódtam túlzottan, mivel láttam, hogy a gyári is így készült és utólag töltötték fel, alig látható a végeredményen. Gondoltam, ezt én is megcsinálhatom.

A Dremel a flexi toldattal (az állvány egy softbox stúdiólámpáé)

A Dremel a flexi toldattal (az állvány egy softbox stúdiólámpáé)

Ezt a csiszolót használtam a Dremellel

Ezt a csiszolót használtam a Dremellel

Közben még picit vékonyítottam a szívecskén és tovább mélyítettem az üreget. Végül elérkeztem oda, hogy jónak tűnt. Ezután ki kellett gondolnom, hogy ragasszam. A fogólap ébenfa, tehát a fekete pillanatragasztó jó ötletnek tűnt, csak attól féltem, mi van, ha összekenem vele a fogólapot vagy a berakást?

Előszór csak egy nagyon óvatos próbát végeztem, ami nem is ragasztotta igazán meg a berakást, ki tudtam szedni száradás után. Észre kellett vegyem, hogy a mélyítés sajnos nem lett egyenletes, a közepe felé mélyebb, a széleinél magasabb maradt – hiába, a gyakorlat hiánya.

A gyöngyház fogadására kész kimélyített üreg

A gyöngyház fogadására kész kimélyített üreg

A ragasztóból végül csak egy csöppet tettem az üregbe és egy kis műanyag pálcikával egyenletesen elsimítottam, majd óvatosan beletoltam és felülről belenyomtam a szívecskét és a pillanatragasztó gyorsítóval befújtam. (Ez az a szer, amit ezentúl azt hiszem, csak légzőmaszkban és nyitott ablaknál fogok használni, még fagyban is, irgalmatlanul pocsék szaga van, azonnal megfájdult tőle a fejem, és bár elég gyorsan eloszlik, de még sokáig érezni véltem az émelyítő kipárolgását).

A berakás a helyére került, csak éppen a rés elég csúnyán kilátszott mellette, ráadásul a fekete pillanatragasztó jóval sötétebb és fényesebb árnyalatú volt, mint az ébenfa.

Sebaj, ezt is valahogy meg lehet oldani: elővettem egy másik, kicsit lassabb száradású és hígabb átlátszó pillanatragasztót meg a G&L Skyhawk gitárom ében fogólapjának síkba csiszolása során gondosan összegyűjtött ébenfa-port (van még juhar és mahagóni porom is kis tégelyekben ilyen esetekre). Mivel a rés rendkívül keskeny volt, milliméternél kisebb, egy tű hegyére cseppentettem a ragasztóból és a tűvel „tunkoltam bele” a résbe, majd egyszerűen az ujjam hegyére vettem egy kis ébenfa-port és beletapicskoltam a ragasztóba. Ettől persze kicsit szétkenődött, a fölösleget gyorsan letöröltem, majd ráfújtam a gyorsítót, amitől pillanatok alatt megszilárdult. A fenti műveletet még kétszer megismételtem, míg körben végigtömítettem az apró rést. Persze ezután egy kiálló kontúrt kaptam, de ezzel már nem lehetett gond. Először 600-as csiszolóval szintbe csiszoltam, majd Micromesh polírozósorozattal végigpolíroztam, legvégén pedig narancsolajjal kezeltem le a fogólapot – az eredmény egész jó lett, főleg ahhoz képest, hogy életemben először csináltam ilyet.

Sajnos a túlzottan megcsiszolt szívecske valamivel kisebb, mint a többi, de ha a húrok is fenn lesznek, normál távolságból nézve nem lesz egyáltalán feltűnő. A mesterem megdícsért és gratulált, érzésre sokkal simább lett, mint a gyáriak (melyek persze lehet, hogy a fa zsugorodása miatt állnak ki jobban és hajlamosak kiesni).

Az első berakásom - nem is olyan rossz, de a következő már jobb lesz! :)

Az első berakásom - nem is olyan rossz, de a következő már jobb lesz! :)

 

 

4 Responsesto “Az első berakásom – egy vintage Gibsonba!”

  1. Holló Ferenc szerint:

    Tiszteletem.
    Egy kis segítséget szeretnék kéri a gyöngyházzal kapcsolatban.Édesapám régi órák restaurálásával foglalkozik. Most akadt egy kis problémája,pótolni kellene egy két gyöngyház díszítő elemet,a régiek eltörtek,de nem tudja hol lehet gyöngyház lapot vásárolni. Távol áll tőle az internet világa,ezért meg kért hogy próbáljak én keresni.Én sem találtam. Azt szeretném megkérdezni,hogy tudnának adni egy kereskedés nevet ahol beszerezhető,vagy esetleg,elválalnák a különböző motívumok elkészítését.Nem egyszerű lenne a feladat!De ha van rá mód,inkább megvenné a gyöngyház lapot. Ebben kérném a segítségüket. Köszönöm

    Holló Ferenc

  2. Tóth István szerint:

    Ne sértődjön meg, de ezt azért szebben is meg lehet csinálni. Kicsivel nagyobb méretre nagyítjuk a sablont, pont annyival, hogy a meglévő szív formájú lyukat éppen fedje(kb vonal vastagság), elkészítjük a berakást erre a méretre. Berakást körbe rajzoljuk a fogólapon a “lyuk” fölött, majd kivéssük, késsel kivágjuk, dremellel kimarjuk, ahogy tetszik. Utána berakás beragaszt és kész. Szebb lehet, mint a gyári.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.