A mesterem a minap egy mandolint nyomott a kezembe, elég régi darab, kopott, karcos, megsárgult… az egyik hangoló műanyag gombja hiányzott, ezt kellett pótolni.
Sajnos az eredeti gombbal azonost nem tudott adni, egy méretben hasonló de formában kicsit eltérő akadt csak, ami ráadásul csontból van.
Persze ennek egy kb. 3 mm-es körkörös nyílása van, míg a hangolókulcs tengelye 2 x 4.3 mm-es szögletes.
A berakásnál már használt gyémántvégű csiszolót tettem a Dremel flexibilis gravírozó toldatába és azzal vettem hosszúkásabbra a nyílást. Apró lépésekben, folyamatosan próbálgattam, mikor lesz jó. A legvégén nagyon vékony és finom tűreszelővel alakítottam ki a végső formát a furat peremén.
Mikor már majdnem teljesen rácsusszant erős nyomásra (van egy kis „válla” a tengelynek, az még nem ment át), megálltam és elkezdtem a „relic”-elést.
A csont színe sokkal halványabb, mint a megsárgult műanyagok – de semmi baj, kétujjnyi erős kávé és kétujjnyi ecet egy pohárba, beledobtam a gombot és több lépésben, 3-4x fél percre megmikróztam.
És már kész is volt. Az ecet megmarja a felületet és engedi bediffundálni a kávé színezőanyagait, ezen túl kicsit puhítja is a furatot. Egy kis polírozás kell már csak, mivel a maratás miatt bemattult a felület.
Erős nyomással már rá tudtam tövig nyomnia tengelyre, stabilan megállt rajta, ragasztani se kellett, nem tudtam lehúzni róla, csak ha nagyon erőlködtem volna. Remélem, nem vész el később se.
Nekem is van egy igen régi mandolinom igen rossz bőrben. legutóbb 1955-ben javították. Még 1974-ben tanultam picit a csodálatosan szóló hangszeren. Azóta az unokám pengeti. Van- e értelme felújítani, vagy mi legyen a sorsa?