Óvakodj a juhartól!

Óvakodj a juhartól!

Vagy legalábbis légy vele sokkal óvatosabb.

A Fender gitároknak gyakran van a fogólapja is juharból, ahogy a nyaka. Tulajdonképpen az első Fendereknél még nem is volt külön fogólap, közvetlenül a juhar nyakba voltak beültetve a bundok.

A juhar („rock maple” a neve, amit a gitároknál használnak, na nem a rockzene miatt, hanem a keménységére utalva) szép és hagyományosan kedvelt hangszerfa. Világos színe, keménysége, fényes hangja jellegzetesen „fenderes”.

Ellentétben a többi gyakran használt fogólap anyaggal (ébenfa, rózsafa, wenge), melyek nem igényelnek felületkezelést, a juhar fogólapot lakkozni szokták – ez pedig eltérő bánásmódot igényel.

Az áttetsző, az idővel enyhén sárgássá váló lakk könnyen sérül és eléggé látszik, ha megtörtént.
Ezt saját hibámból voltam kénytelen megtanulni.
Még a tanfolyam kezdetén történt, hogy a gitárbeállítást kellett gyakorolnom. Mivel nekem akkoriban még nem nagyon volt saját beállításra jelölt gitárom, a mester pedig nem bízott rám még olyat, amit ügyfél hozott be – jogosan -, egy barátomnak ajánlottam fel, hogy a ritkán használt Fender Anniversary Stratocasterét rendberakom, ha nem bánja, hogy egy kezdő hangszerészinasnak adja oda. Nem bánta, pedig ha sejtette volna…

A tisztítás és állapotfelmérés után bundpolírozást akartam végezni. Ehhez festésnél használt papír takaró ragasztószalaggal szoktuk a nyakat a bundok közt leragasztani, hogy ne sérüljön a fogólap. Meg is tettem az első-harmadik bundok közt kezdőlépésként, majd a polírozás végeztével lehúztam a szalagot.
Sokkoló meglepetés volt, hogy egy jó darabon jött vele a lakkozás is… és így jártam a következőnél is, bármilyen lassan és óvatosan akartam felszedni a szalagot…

A levált lakkozás a juhar fogólapon

A levált lakkozás a juhar fogólapon

Szörnyen nézett ki a szép, alig használt Fender juhar fogólapján éktelenkedő nagy folt.

Abba is hagytam, elküldtem egy képet róla a mesternek, hogy ez történt, mit javasol. Mondta, hogy „don’t panic”, másnap tartsunk egy soron kívüli órát és megnézi.
El is vittem, nézegette, csóválta a fejét, azt mondta, ő is ezzel a leragasztással szokott dolgozni és még sose szedte le a juhar lakkozását, ne magamat okoljam.
Végül azt sütöttük ki, hogy az egész területen leszedjük a lakkot az első három bundnál és a touch-up pennel megpróbáljuk visszaállítani a kinézetét.
Egy olyasféle pengét használtunk, mint például ablaktisztításhoz szoktak, tulajdonképpen méretileg egy normál zsilettnek felel meg, de csak egyélű és erősebb, vastagabb a borotválkozáshoz használtnál. Ezzel megmutatta egy kisebb részen, hogyan lehet nagyon óvatosan felszedni a lakkot, majd rám bízta a folytatást.
Nem részletezem, órákon át kapirgáltam a pengével nagyon finoman, nehogy megint valami bajt csináljak, végül sikerült teljesen megtisztítanom mindhárom területet.

Ezután a borostyánszínű, áttetsző lakkal próbálkoztam, lévén ez állt a legközelebb az eredetihez, ez azonban túl sötét lett ahhoz képest.
Próbálkoztam sokféleképpen, az is baj volt, hogy hiába próbáltam egyenesen végighúzni rajta, a következő húzásnál vagy kimaradt egy kicsi köztük, ami világos, vagy átfedésbe került, ami meg sötétebb csíkot eredményezett.

Miután megszáradt, 3M Micromesh ultrafinom polírozóval csiszolgattam, de nem lett az igazi, ezért gyakorlatilag ezzel le is szedtem ismét. Próbáltam aztán úgy, hogy a rákent lakkot azonnal le is töröltem, így világosabb lett, de ez se volt az igazi.
Végül arra jöttem rá, hogy áttételesen kell csinálni, úgy egészen finoman lehet felvinni és akár csak kis helyen is javítani. Egy tiszta, fehér pamutrongyot tekertem az ujjamra és erre nyomtam rá a lakkjavító filcet, majd ezzel a ronggyal előbb finoman tapicskolva, majd óvatosan eldörzsölve meglehetősen jól kontrollálható módon lehetett helyreállítani a színt. Miután az árnyalatkülönbség minimálisra csökkent, még kapott egy polírozást is. Végül jó pár órányi javítgatás után olyan lett, hogy aki nem tudja, hogy ott valami történt, nem venné észre, főleg, ha a húrok is rajta vannak.

A helyreállítás után - minimális árnyalatkülönbséggel.

A helyreállítás után - minimális árnyalatkülönbséggel.

Megkönnyebbültem. Időközben már azon is gondolkodtam, hogy veszek egy vadonatúj nyakat és kicserélem, de nem is volt egyszerű ehhez az 60th Anniversary modellhez találni, mert ezen volt egy kis spéci embléma a jubileumi jelöléssel.
Végül nem lett hát rá szükség. Barátomnak persze elmondtam az egészet és megmutattam neki, hogy mit szól hozzá, ha zavarja, akkor még mindig állom a cserét.

A 60. jubileumi emblémás fej

A 60. jubileumi emblémás fej

De azt mondta, ha nem szólok, ő észre se vette volna, főleg már a húrokat is felrakva. A teljes bundpolírozást persze megcsináltam, de már nagyon óvatosan. Pauszpapírból kivágtam egy olyan darabot, ami éppen lefedte a bund két oldalát, és ennek a csíknak a két végét ragasztottam egymáshoz, így a nyakat egyáltalán nem érintette a ragasztó és a pausz kellően védte a lakkozást a csiszolás alatt.

Hogy mennyire könnyen belelép az ember ehhez hasonló csapdákba, az is mutatja, hogy még egy hasonló „baleset” is történt velem ezzel a Fenderrel.
Mikor már azt hittem, hogy kész, minden rendben, még egy utolsó kis tisztítást végeztem és egy papírtörölközővel (!) a fekete koptatólapot töröltem meg – és nem akartam hinni a szememnek, ugyanis egy csúnya karcolást sikerült vele tennem a makulátlan fekete, fényes műanyagra.

Nem akartam elhinni, hogy már megint valami bajt csináltam… aztán megpróbáltam ezt is helyrehozni. Végigmentem rajta párszor a Micromesh-sel… de hiába… az eredmény az lett, hogy egy karc helyett egy nagyobb felületnyi kicsit matt csík lett rajta… tehát tulajdonképpen a karcot eltüntette, de nem lehetett ezzel az eredeti fényét visszaállítani.
Volt nekem olyan finom szivacs polírozóm, amit fúrógéppel lehetett használni, meg polírpasztám is… hát nekiálltam azzal. Biztatónak tűnt, mintha csökkent volna a csík láthatósága.
Már-már kezdtem örülni, mikor egy fogásváltás során kicsit szerencsétlenül tartottam a polírozót – és pár másodpercig egy helyen forgott, amivel egy jól látható bemélyedést vájt a műanyagba.
Kész. Ezzel már nem lehet mit kezdeni.
Mentem az Amazonra és vettem kétnapos szállítással egy újat, így természetesen nem adhatom vissza.

Ki is cseréltem, olyan lett, mint az új. 🙂 Merthogy az is…
Barátomnak persze ezt is elmondtam, ki akarta fizetni a koptatót, de mondtam, hogy szó se lehet róla, én hibáztam, nekem kell helyrehoznom.

Nagyon tanulságos volt mindenesetre. Utána összevásároltam ebayen fél tucat hibás, ócska gitárt gyakorlásra inkább. Szerencsére több ilyen hibát nem követtem el azóta.

 

5 Responsesto “Óvakodj a juhartól!”

  1. Lantos Lajos szerint:

    Szia “aktívgitár”!(Bocs,de nem tudom a neved)
    Fender Squier stratocasterem van.A pickupok magasságáról szeretnék kérdezni.A nyaki pickupnek milyen magasan kell állnia,hogy ne legyen olyan kellemetlen “bödön”hangja?
    Valaki,egy hangszerboltos azt mondta,hogy az a gitár “test”hangja.Mit tegyek,hogy igazi Fenderes blues-os legyen a hangzása?
    Előre is köszönöm a válaszod és további jó munkát kívánok!
    Üdv:Lantos Lajos,Győrből

    • aktivgitar szerint:

      Szia Lajos!

      Semmi gond, egyébként Iván vagyok, kicsit elrejtve ott van az elérhetőség menüben. 🙂

      A Fender hivatalos utasítása szerint a korrekt magasságot úgy kell állítani, hogy a a húrt lenyomod a legutolsó bundnál és egy vonalzóval megméred a pickup, illetve ha a mágnes kiáll belőle, akkor a mágnes és a húr aljának távolságát, miközben lenyomva van.
      A pickupok fajtájától függően ez a távolság a mély E húrnál 2-2.4 mm, a magas E húrnál 1.6-2 mm között kell legyen.

      Ez természetesen akkor érvényes, ha a húrok magassága is nagyjából szabványos.

      A túl alacsony pickupnál a mély tartományból vesztes és nem lesz olyan határozottan, keményen induló a hang, mikor megpendíted, ha meg túl magas, akkor egyrész a mágnes már bezavarhat, akár oda is ránthatja a húrt és befolyásolja a rezgését, illetve olyasmi lehet a hang, mintha compresszort raknál rá.

  2. Aweland szerint:

    Üdv Iván
    Én két saját gitárom elkészítésénél vizbázisú lakkot használtam. Ha jól be van eresztve a fa és utánna több rétegben lakkozva akkor szerintem nem lenne szabad felvállnia.
    Laci

  3. anonim szerint:

    hú basszus rendesen megfizetted a tanulópénzt
    (véletlen akadtam az oldalra)

  4. Krisztián szerint:

    Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy a 60-70-es évek zenéjére (Shadows, Dire straits) a juhar fogólap a jobb vagy nem szembetűnő a különbség pl. rózsafa fogólaphoz képest. Fender American Standard Stratocasterről lenne szó.

    Köszi szépen

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.