Pickupológia 4. – Fluence, a jövő hangszedője?

Pickupológia 4. – Fluence, a jövő hangszedője?

A sorozat eddigi írásaiban főleg a múlttal, a hangszedők történetével, egyes jól bevált, tradicionális konstrukciók felépítésével foglalkoztam. Az idei NAMM kiállításon azonban olyan újdonságot mutattak be, melyről az Aktív Gitár – úgyis mint a legnaprakészebb hazai gitár portál 🙂 – örömmel számol be elsőnek Magyarországon, hiszen teljesen új megközletítést alkalmaz a pickup-gyártásban és nagyon izgalmas lehetőségeket nyújt.

Rickenbacker "Frying Pan", az első elektromos hawai gitár

Rickenbacker “Frying Pan”, az első elektromos hawai gitár

Amióta George Beauchamp összerakta az első ismertté vált mágneses hangszedőt több mint nyolcvan esztendeje (lásd Rickenbacker “Frying Pan”), az elektromos gitárok lelkének számító alkatrész, mely a húr rezgéséből elektromos jelet állít elő és ezzel alapjaiban meghatározza a hangzást, technikailag nem sokat változott.

Mágnesen csévetest, köré tekerve sok ezer menetnyi hajszálvékony huzal, ennyi az egész.

Tényleg ennyi az egész?
Na jó, minden kicsit is tájékozott gitáros jól tudja, milyen sok múlik a részleteken, a mágnesek fajtáján/méretén, a huzal vastagságán, a tekercselés sűrűségén, stb., de az alapelv és annak megvalósítása ugyanaz. Néhány cikket írtam már a témában, ott bővebben kitértem ezekre a részletekre.

A pickupok készítése azonban valahol szerintem is mindig is az alkímia kategóriája maradt (ahogy kicsit az a gitárkészítés is), egyszerűen nincs rá egész pontos, mérnökileg alkalmazható módszer, ami lehetővé tenné egy pickup hangzásának részletekbe menően precíz és előre kiszámítható megtervezését. Féltve őrzött műhelytitkok, fekete mágia és próba-szerencse: úgy tűnik, enélkül nem lehet sikeres hangszedőt tervezni. Mivel az én agyam félig mérnöki, félig… hát, művésznek nem mondhatnám, legyen mondjuk “művészire fogékony”, az előbbi felét ez mindig is zavarta, míg az utóbbinak tetszik, hogy a spontaneitás és az egyediség is része az egésznek, de a kettő sajnos időnként veszekedik odabenn. 🙂
Gyakorlatilag intuíció és kísérletezés útján találják meg az adott típusra jellemző hangzást és gyártási paramétereket, melyeket aztán már nagy eséllyel lehet termelésben reprodukálni – ami még mindig nem jelenti azt, hogy minden egyes, azonos sorozatból származó hangszedő hangja teljesen egyforma lenne.
Leo Fender annak idején például elsősorban azért alkalmazott nőket a pickupok tekercselésére, mert úgy találta, a nők szorosabbra tekercselik őket, mint a férfiak. 🙂 Az ún. “scatter-wind” technika, amikor a menetek nem egymással párhuzamosan, mindig egymást követve épülnek fel, szorosan egymás mellett, hanem időnként kicsit ferdén, keresztezve egymást, szabálytalan távolsággal, csökkenti a tekercse önkapacitását, viszont éppen ezt a “szabálytalanságot” nehéz reprodukálni sorozatgyártásban, hiszen ezt leginkább egy gyakorlott kezű pickupkészítő tudja jól alkalmazni.
Kérdés, hogy ez az egész “alkímia” mennyiben a technológia “beépített” korlátja (ebben az esetben kiküszöbölhetetlen) és mennyiben a megvalósítás közbeni szórásé (ami viszont csökkenthető).

Természetesen számtalan fejlesztés, finomítás történt, az aktív hangszedők, a “stack” pickupok, melyek a hangzás megtartása mellett a zajtalanítást akarták megoldani, a trükkösen kombinált, egy fedél alá házasított különböző típusok (pl. a Seymour Duncan P-Rail). .. de ezek mind “csak” a meglévő konstrukciót variálták.

Seymour Duncan P-Rails

Seymour Duncan P-Rails

Talán a legnagyobb elrugaszkodást a Lace AlumiTone hangszedők jelentették, melyek szakítottak a hagyományos dizájnnal (ezekre később kitérek külön cikkben is).

Lace Alumitone

Lace Alumitone

És most jön képbe a Fishman, itt nem messze tőlem Andover-ben. Ez a cég már jó ideje elismert név a szakmában, eleinte leginkább az akusztikus gitárokhoz készült kiváló minőségű hangszedői, előerősítői, akusztikus erősítőí és egyéb kiegészítői tették híressé, de mára jelentősen kibővült a termékpalettája.

Fishman Tripleplay

Fishman Tripleplay

Hogy mást ne mondjak, a zseniális magyar fizikus-mérnök-feltaláló, Szalay András – akit méltán nevezhetünk a MIDI-gitárok legfőbb gurujának – velük együttműködve fejlesztette ki a Triplelay-re keresztelt vezeték nélküli MIDI konvertert amely késés nélkül és kiváló dinamikával viszi át a leggyorsabb shredderek játékát is szintihangzásra.

 

Larry Fishman, a cég alapító-elnöke épp azért nem foglalkozott több mint három évtizedig a mágneses hangszedőkkel, mert úgy találta, túl sok volt a “vuduzás” a témában, nem látta benne a precíz mérnöki megközelítés lehetőségét. Az akusztikus gitárokhoz készült elektronikák fejlesztése során felbecsülhetetlen értékű kutatást végeztek és tapasztalatot szereztek, melyeket most a mágneses hangszedő technológiai megújításában kamatoztattak. Greg Koch és Gary Hoey hosszű időn át kísérletezett sokféle hagyományos pickuppal, különböző erősítőkön és gitárokon vizsgálva őket. A gitárokba egy ún. “shuttle”, azaz egy dokkolónak nevezhető rendszert építettek be, melynek segítségével könnyedén lehetett a hangszer megbontása nélkül cserélgetni a hangszedőket (emlékeztek még Tony Iommi és Birch-féle gitárjára, ahol hátulról lehetett pickupot cserélni?).

A "KAM" shuttle, azaz pickup dokkoló

A “KAM” shuttle, azaz pickup dokkoló

A Fluence projekt elején megállapodtak egy alapszabályban: a klasszikusnak tekinthető vintage és modern hangzásokat használják referenciának, mivel a legtöbben ezekkel azonosítják a jó gitárhangot.

Így cserélgették a hangszedőket

Így cserélgették a hangszedőket

A hagyományos pickupok hátulütői, hogy gyakorlatilag nagy részük egyféle hangot tud (oké, a coil-splitting vagy coil-tapping valóban változtat a hang jellegén, de egy felezett humbucker sose lesz igazi single-coil például, ahogy a vintage és a hot hangzás közötti váltás is kompromisszumokkal jár a coil-tapping esetén, mint amit például a Schecter csinált).

Schecter F500T coil-tap

Schecter F500T coil-tap

Szintén gond, hogy a gitárkábelek saját kapacitása hatással van a magashang-tartományra, valamint a hangerő lejjebb tekerésével szintén megváltozik a hangszín is. (Persze ez utóbbi problémákra az aktív hangszedők már régóta megoldást jelentenek).
A Fishmann fejlesztői radikális konstrukciós ötlettel álltak elő másfél évvel ezelőtt. Ahelyett, hogy a hagyományos zománcszigetelésű huzalt használnák, az űrtechnológiában és telekommunikációban már alkalmazott módszert ültették át gitárra: vékony műanyaglapon nyomtatott áramköri vezetőt készítettek olyan módon, mint egy soksávos futópálya a stadionban, azaz egy rövidebb végein lekerekített téglalap, ami középen üres, hogy magába tudja fogadni majd a mágnest.

A kép csak illusztráció, de a kialakítás hasonló lehet.

A kép csak illusztráció, de a kialakítás hasonló lehet.

Utána már nem is kell mást tenni, mint ezeket a vékony lapokat egymásra pakolni és összekötni tekerccsé. Természetesen itt is ki kell tapasztalni kísérletezés útján, mi az optimális vezetőszélesség és -magasság, hány réteget kell egymásra illeszteni, stb. A nagy különbség az, hogy mivel egy ilyen réteg legyártása teljesen konzisztens nagy mennyiségben is, minden paraméter kézben tartható és kívánság szerint változtatható. Viszlát, fekete mágia!
Nem mellesleg, a gyártástechnológia vélhetően kevesebb költséggel járhat és az előállítás gyorsabb.

Íme a Fluence, a vezetékes tekercs nélküli pickup

Íme a Fluence, a vezetékes tekercs nélküli pickup

A számtalan finomhangolási lépés után a recept a következő lett: végy 48 réteg vezetőréteges lapot és csatold össze, csinálj egy ugyanilyet, csak ellentétes tekercsiránnyal, tegyél közéjük egy adott méretű távtartót és jöhet a mágnes. A két tökéletesen egyforma tekercs kioltja a zajt, az elválasztás megakadályozza, hogy a két tekercs közt nemkívánatos csatolás lépjen fel.

A Fishman Fluence felépítése

A Fishman Fluence felépítése

A mágnesek mezejének alakja és intenzitása meghatározó fontosságú a hangszedőknél. Hogy itt se kelljen alkímiához folyamodni, a Fishmann kutatás-fejlesztési vezetője, Csing-Ju Lin, az akusztikai tudományok doktora kidolgozott egy módszert, mellyel lehetővé vált a hangszedők mágneses mezejének 3D vizuális megjelenítése és vizsgálata.

A mágneses mező megjelenítése egy pickupnál

A mágneses mező megjelenítése egy pickupnál

Ezzel a módszerrel rögzítették a legjobb pickupok mágneses “ujjlenyomatait” és meghatározták a maguk által létrehozni kívánt mágneses mező paramétereit. Az eddigi hangszedőkben sokféle variációban fordultak meg a mágnesek, anyaguk lehetett AlNiCo II, AlNiCo V, kerámia, stb., formájuk szerint rúd, amihez vas “tüskék” kapcsolódtak, mágnesrúd, vékony lemez…
Azonban ahogy a törpök élete sem csak játék és mese, a mágnesek gyártása sem mindig sikerül következetesen egyformára, a más-más sorozatokból származó alapanyagok árnyalati eltérést mutathatnak, mely már befolyásolja a hangzást. Hogy lehetne tehát a mágnesek tulajdonságait is hasonlóan kézben tartani? Hát úgy, hogy szabályozott körülmények közt felmágnesezik majd demagnetizálják őket.

Az összerakott Fluence, burkolat nélkül

Az összerakott Fluence, burkolat nélkül

Ha az így kapott mágneseket behelyezik az előbbi tekercsek közepébe, az eredmény egy teljesen egyenletes frekvenciamenetű hangszedő lesz – amit a gitárosok általában nem nagyon szeretnek (sterilnek mondják). Itt jön ismét képbe a Fishmann több évtizedes tapasztalata a pickupok jelének finom tuningolásával. Bemérték a legkedveltebb hangszedők frekvenciagörbéit és elemezték azokat.

Ismert hangszedők frekvenciagörbéi

Ismert hangszedők frekvenciagörbéi

(Az alábbi ábra tőlük származik: nem kicsit lepődtem meg, mikor azt láttam, hogy mindkét Strat jelszintje határozottan nagyobb mindhárom humbucker jelszintjénél – pedig nem ezt tanultuk, ugye?)

A kiegyenlített jelből kiindulva a pickupba épített aktív előerősítő és EQ áramkör segítségével minden Fluence kétféle hangzásra képes, melyet – tudomásom szerint – nem digitális modellezéssel, hanem csak a hangszín szűrők nagyon finoman szabályzott beállításaival hozzák létre, emulálva a már említett klasszikus hangszedők frekvenciagörbéit.

Tehát leegyszerűsítve a Fluence egy huzalt nem tartalmazó tekercselésű aktív pickup, melynek beépített EQ áramköre kétféle optimalizált beállítással rendelkezik egy-egy klasszikus hangzáshoz.

Az előerősítő és az EQ

Az előerősítő és az EQ

És mivel sok gitáros ódzkodik az ilyen kütyüktől, tartva az elemmel kapcsolatos maceráktól, ez még megfejelték egy mobilos USB csatlakozón át tölthető akkumulátorral, ami a szabványos Gibson és Fender Strat gitárokba nagyon könnyen beszerelhető, az előbbinél az elektronika hátsó műanyag fedelét helyettesíti egy kicsit vastagabb burkolattal, az utóbbinál a tremoló takarólemezét lehet lecserélni egy kicsit vastagabb, áramforrást tartalmazóra.

A takarólemez alakú kicsit vastagabb műanyagban rejtőzik az akksi

A takarólemez alakú kicsit vastagabb műanyagban rejtőzik az akksi

Hát, ez azért nem olyan sok, még ha maga az ötlet ügyes is – sajnos ezt az elég jelentős korlátot az eddigi beszámolók elfelejtik megemlíteni. De természetesen a szokásos 9V-os elemről is használható a rendszer.

Az alábbi videókban már hallható a hangja – szerintem meggyőző.

Frank Falbo, a Falbo Guitars-tól, aki közreműködött a fejlesztésben és saját cége gitárjaiba építette be, két videót tett fel.

Greg Koch, az egyik fejlesztő szintén bemutatta az prototípust.


Végszó: első olvasásra nagyon felvillanyozott a hír és elismerően bólogattam, hogy ez igen, végre valami tényleg új. Ahogy azonban összegyűjtöttem az információkat minden lehetséges forrásból, kissé lelohadt a lelkesedésem. Az biztos, hogy jókora hírverés fog vélhetően kialakulni a pickup körül pro és kontra, természetesen a gyártó mindenképpen forradalmi újításként mutatja be. De az-e valójában?
A szkeptikusok szerint ez csak egy újabb aktív pickup, kicsit eltérő kialakítással. Ebben természetesen van némi igazság, de azért azt látni kell, hogy ha ez a termék sorozatgyártásba kerül és megjelenik a piacon, gyártástechnológia szempontból valóban jelentős újítást jelent minden eddigihez képest és több olyan problémát kiküszöböl, melyeket a hagyományos módszernek nem sikerült.
Hangzás terén is vannak újdonságai, bár kevésbé drámaiak: a Multi-Voice-nak nevezett kétféle hangzáslehetőség valóban érdekes – bár nem vagyok benne biztos, hogy mennyi gyakorlati haszna van. Mivel a különböző, ismert hangzások imitációját nem digitális modellezéssel éri el, hanem analóg kiegyenlítéssel, jó eséllyel azok is vevők lehetnek rá, akik berzenkednek a digitálistól. A beépíthető akkumulátor pedig kényelmesebbé teszi a használatát más aktív hangszedős rendszereknél – feltéve ha Les Paul-on, vagy tremolós Strat-on nyomjuk. 🙂

És amit még nem tudunk, pedig a termék fogadtatása szempontjából létfontosságú: mennyibe kerül? Ha megjelenik a piacon, beszámolok majd róla.

 

Forrás: Premier Guitar
 

9 Responsesto “Pickupológia 4. – Fluence, a jövő hangszedője?”

  1. Yogi szerint:

    Érdekes – az ötlet nagyon jó, aztán meglátjuk, illetve meghalljuk.
    A frekvenciagörbés grafikon egészen pontosan mit és milyen módszerrel mér?
    (Egyébként a Gibsonnak is volt ilyen cserélhető szedős Les Paulja: a hetvenes években csinálták kereskedők részére. Ugyanígy hátulról lehetett cserélni a pickupokat, amiket – valami tizenötöt – készletben adtak a gitárhoz.)

    • aktivgitar szerint:

      Sajnos nem tudom, hogy mérték a görbét.
      Ez minden, amit össze tudtam szedni, még így is jóval bőségesebb, mint a legtöbb külföldi bemutató, kivéve az egy Premier Guitart, ahol előzetesen már volt alkalmuk megnézni a NAMM előtt.
      Hoppá, ki is felejtettem odaírni a forrást, mindjárt pótlom.

  2. Brick szerint:

    Számomra egyértelmű és alapértelmezett dolog, hogy a saját gitárjaimban hátulról(lehúrozás nélkül) tudok hangszedőt cserélni.
    Ebben tudtam volna nekik ötletet adni, kár volt sokat agyalniuk rajta.

  3. Aweland szerint:

    Mindíg is szerettem az ehhez hasonló kiveséző írásokat. Mindíg adnak számomra valami új ötletet. De most mikor elolvastam ezt a cikket, már szerencsére elkészült a fogólap meghosszabításába beépített 8 db kis 10 mm átmérőjű kis neodimium és kerámia mágnessel kevert hangszedőm. Meg a másik a híd pickup lett ahol a húrok a bifilárisan megtekercselt 3 helyen megcsapolt tekercsek lettek 4 db neodímium mágnessel. Ilyet nem láttam még a neten

    • aktivgitar szerint:

      Nagyon kíváncsi leszek erre a dologra! Mindenképpen kéne egy jó kis teszt, hangmintákkal.

    • Brick szerint:

      Szia!
      Erről tudsz némi infót szolgáltatni, esetleg rajzot.
      Mármint maga a pickup összetétele érdekes, a tekercsek, a menetszám, ezek mágneses térhez való illeszkedése.
      Én is próbálkozok most neodímium mágnesekkel szerelni single coilt és humbuckert.

      • Aweland szerint:

        Szia Brick
        tudok kūldeni pár fotót ha gondolod, azóta sikerült tesztelnem a pickupon átmenö húros pickupomat,

        • Bricktopm szerint:

          Szia!
          Most látom, hogy válaszoltál.
          Érdekel, küldheted.
          Emailem:
          bricktopm’kakoscsiga’gmail’pont’com

Trackbacks/Pingbacks

  1. Hangszerkiállítás összefoglaló | Aktív gitár - [...] Cort modellekben is megtalálható és melyről én írtam az első (és talán eddig az egyetlen) részletes bemutatót magyarul, de…

Hozzászólás a(z) Yogi bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.