Korábban már írtam pár sort a Variax gitárokról. Ha valakine nem ismerős, ezek az amerikai Line6 nevű, elsősorban minőségi erősítők, effektek és egyéb elektronikus eszközök gyártójának különleges gitárjai. A Line6 régóta ismert arról, hogy csúcskategóriás digitális effekteket fejleszt, ezek közül sok az úgynevezett modellező technológián alapul. Természetesen nem ők az egyetlenek, manapság minden valamirevaló nagyobb cég ebben az iparágban rendelkezik hasonlóan.
A technológia lényege az, hogy az egész hangkeltő láncot fizikailag szimulálják egy szoftverrel, ami persze a komplex DSP (digitális jelfeldolgozó processzor) egységben fut és így gyakorlatilag bármilyen hangzást elő lehet állítani.
Természetesen mivel ez mégiscsak szimuláció, vannak korlátai, hiszen mindig lesznek olyan folyamatok, melyeknek bonyolultsága nem teszi lehetővé az összes változóval történő kalkulációt, hanem “jó közelítéssel” élve meglehetősen valóságos lehet – de azért sose lesz tökéletesen az. Ez nagyjából azt jelenti, hogy csak a nagyon vájtfülűek veszik észre, illetve bizonyos speciális alkalmazásoknál lesz feltűnőbb, tehát a mindennapi gyakorlatban általában megfelelőek.
A Variax gitárok második generációja a JTV nevet visel, ez a James Tyler Variax rövidítése. James Tyler egy New York-i hangszerész mester, ő tervezte a Line6 számára ezeket a hangszereket. Tyler elismert gitárépítő és a JTV modelleket a Line6-el szoros együttműködésben tervezte, kimondottan úgy, hogy az új technológuának megfeleljenek.
Három modellváltozata van, a JTV-59, mely egy Les Paul jellegű hangszer, a JTV-69, mely egy Strat stílusú és a JTV-89, melye leginkább egy Ibanezre hajaz. Nekem ez utóbbi van meg.
Line6 Variax JTV-59
Line6 Variax JTV-69
Line6 Variax JTV-89
Ezek a gitárok önmagukban is kellemes középkategóriás hangszerek, a távol-keleti gyártmányúak közt kifejezetten jó minőségűek, a 89-es egy vérbeli metálgitár, gyors nyakkal és zúzós humbucker hangszedőkkel, melyeket coil-splittel lehet líraibbá szelídíteni.
A hangszerek két verzióban és árkategóriában vehetők meg, a 330 000 forint körül kezdődő koreai gyártásúak és a több mint duplájába kerülő USA gyártású modellek. Látszólag semmi jelentős különbség nincs köztük, azok, akik mindkettőt próbálták már, azt mondják, funkcionálisan teljesen egyformák, de megvan az a kis plusz „feeling” az USA modelleknél, ami érezhetővé teszi, hogy ez egy „custom shop” gitár, gondosabban, precízebben megmunkált és valamivel jobb anyagokból épített hangszer, még ha ez a kétszeresnél is magasabb árat nem is indokolja.
Ez a jó kis gitár nagyon okos kezelőfelülettel készült, le a kalappal a designerek előtt. Nem kell gombokat nyomkodni, kijelzőket figyelni, a gitáros megszokott mozdulataival egyszerűen választhatja ki a kívánt hangzásokat.
Amint látható, a 89-esen négy potméter van, ahogy az sok gitáron megszokott. Azonban ezekből csak a két elülső a valódi poti, a felső hangerő, az alsó hangszín, ezek szabályozzák a humbuckerek jelét. A két hátsó nem potméter, hanem ún. digitális enkóder, vagyis egy olyan forgatógomb, melynek adott számú kapcsolható állása van és ezekből digitális jeleket küld a DSP-nek, tudatva vele, melyik modellt (felső gomb), illetve hangolást (alsó gomb) választottuk.
A Variax modellválasztó és bekapcsoló enkódere
Majd később részletezem ezeket, most viszont csak a modellválasztó kapcsolóra koncentrálok. Ez majdnem olyan, mint egy normál fém poti forgatógomb, de mégse. Az oldalára vannak beírva a modellek nevei, ezeket alulról a kapcsolóra szerelt kis áramkörön elhelyezkedő LED világítja meg.
Amint bedugom a Variaxba a jacket, aktiválja a gitár hátuljába épített Li-Ion akkumulátort és a DSP készenléti állapotba kerül.
A Variax háta a Li-Ion aksival
Ilyenkor a gitár normál hangszerként a mágneses hangszedőkről szól. A modellezésre való átkapcsolás úgy történik, hogy lenyomom a modellválasztó forgatógombot, majd visszaengedem, ez az enkóder tengelyére épített mikrokapcsolóval egy impulzust küld a DSP-ben lévő mikrorelének, ami leválasztja az analóg elektronika jelét a kimenetről és rákapcsolja a DSP-t (a kettő együtt nem működik). A relé finom kattanása jól hallható minden ki-bekapcsoláskor.
A gomb lenyomása aktiválja a DSP-t, a kiválasztott modell világít
Ezután a modellválasztás a poti forgatásával lehetséges, kikapcsolni pedig szintén a gomb pillanatnyi lenyomásával kell.
A hangolásokat választó rendszer majdnem ugyanez, azzal a különbségge, hogy annak nincs bekapcsolója, hiszen együtt aktiválódik a modellezéssel.
Gitár ez, avagy számítógép? A Variax lelke.
A DSP, ahol a modellezés végbemegy
Egy adott modellen belül az egyébként hagyományos üzemmódban ötállású Strat-stílusú pickupváltó kapcsolja a különböző hozzá tartozó hangokat, például működhet teljesen normál módon a Strat modell esetén, vagy éppen az akusztikusoknál mindegyik állása más-más akusztikus gitárnak felel meg.
Nagyon egyszerű, csak meg kell tanulnunk, hol melyik van, tapasztalatból mondom, ez gyorsan megy. (Azért ha belegondolunk, nem is olyan egyszerű ezt így megvalósítani, hiszen az ötállású kapcsoló egyszerre digitális és analóg módban is funkcionál).
Van azonban egy apró, de rendkívül bosszantó hibája ennek a különben jól megtervezett konstrukciónak, ami a netes fórumok alapján típushibának minősíthető: mégpedig a bekapcsológomb.
Egy idő után azt vettem észre, hogy normál, megszokott módon való lenyomás nem aktiválja a modellezést, erősebben kell lenyomnom. Pár nap múlva már izomból lehetett csak bekapcsolni és hamarosan sehogy, elmaradt a relé finom kettyenése. Egyszerűen hiába nyomtam le, nem történt semmi.
Először a kapcsoló kontakthibájára gyanakodtam. Szétszedtem az elektronikát és kivettem a kapcsolót.
Kicsit nyomoztam a Google-ön és megtaláltam: ez egy Belton BTDS20HPT koreai gyártmányú szerkezet. Nézegettem, kapcsolgattam „szárazon”, jónak tűnt, de adtam neki egy kis kontakszprét és összeszereltem. Működött! Öröm, bódottá…
A Belton BTDS20HPT kapcsoló
De nem sokáig, sajnos hamarosan visszatért a jelenség. Ekkor már rákerestem a fórumokon és bizony kiderült, más is szívott már ezzel. A jelenség egyszerű mechanikai probléma: a forgatógomb nem teljesen csúszik rá a kapcsoló tengelyére, hanem a hüvelye egy kicsit összeszűkül felfelé és ennek a feszítőereje és súrlódása hivatott a helyén tartani azt.
A tengely rövidebb, mint a gombon a rácsúszó hüvely hossza - mégis a méret a lényeg? :)
Ez csűszik rá a tengelyre - sajnos nincs benne határoló, így túlcsúszhat.
Márpedig ez a konstrukció, amennyiben nem kellően strapabíró anyagból készül – és ezek szerint nem -, egy idő múlva kezd kissé deformálódni, és határoló híján egyre lejjebb engedi csúszni a gombot a tengelyen, míg végül eléri azt a pontot, hogy a gomb alja lenyomáskor előbb fekszik fel a testen, minthogy kellően le tudja nyomni a tengelyt, hogy az megpöccintse a beleépített mikrokapcsolót.
Vészhelyzeti megoldás az, hogy felfelé kell húzni a potitetőt – ezután 1-2 alkalommal megint működni fog, mielőtt ismét lecsúszik. Minél többször csináljuk ezt a ciklust, annál jobban kilazul. Egyáltalán nem biztonságos, egy koncerten nem lehet így használni.
Úgy gondoltam, ha megtoldom a tengelyt, akkor fel fog ütközni a gomb tetejébe és nem engedi lejjebb csúszni. Ehhez némi kis toldalékot akartam ráragasztani a tengely tetejére, próbáltam méricskélni, mennyi kellhet, de nem igazán tudtam eldönteni.
Elsőre egy hitelkártyából kivágtam lyukasztóval egy kis kör alakú darabot és mivel a tengely majdnem félkörös, elfeleztem. Ezt megpróbáltam ráragasztani a tengelyre, először pillanatragasztóval, ami totális kudarcnak bizonyult, a parányi műanyagdarab kiválóan ráragadt az ujjamra, de a tengelyen nem maradt meg, pedig még a mágikus gyorsító katalizátort is használtam. A tengely teteje enyhén domború és a pillanatragasztó pedig csak kellően sík felületek közt működik jól.
Az első fölétét, kártyából vágva - vajon fizet-e bank a reklámért, ha elmondom, mivel javítottam? :)
Ezután áttértem a hobbi ragasztópisztolyra, ez az a kis melegítős cucc. Na, ezzel már sokkal jobban ment, mivel képes kitölteni a hézagokat és kellően erősen ragad, ugyanakkor van némi minimális rugalmassága is.
The Ultimate Weapon :)
Az első kis rátét persze kevés volt – végül összesen négyet kellett rá felragasztanom egymás fölé, hogy végre stabilan megfogja a gombot.
Szép kis tornyot építettem - négy darab toldalék
Azóta problémamentesen működik, ezt tudja:
Megjegyzem, azért nem kicsi csalódás, hogy egy 300 000 Ft-os hangszer ilyen gyártási hibával készül, nem minden gitáros képes és akar barkácsolni, viszont ez az amúgy nevetségesen aprónak tűnő hiba épp a gitár lényegét teszi megbízhatatlan működésűvé – és tudtommal sajnos a Line6 hivatalosan semmiféle megoldást nem nyújt rá, ami még inkább gáz egy ilyen jó nevű cégtől – alighanem egy jobb konstrukciójú potitető orvosolná a problémát.
A JTV Variax szériáról itt egy alapos magyar ismertető.
A Variax hazai forgalmazója a Medgyesi hangszercentrum. (Ez nem reklám, csak a témához tartozó információ, semmiféle kapcsolatom nincs velük).
 |
Az igazi menő ajándék gitárosoknak: AMULETTA nyaklánc kézműves pengető medállal! |
Leave a Reply