Szorítsd a nyakát!

Szorítsd a nyakát!

Még hazaérkezésem után nem sokkal kértek meg a rokonságból, hogy egy szekrény mélyén árválkodó régi gitárt hozzak használható állapotba, egy 14 éves lány tanulgatna rajta. A hangszer eredetéről nem sokat tudni, már új korában se számított értékesnek, se minőséginek. Azóta viszont jócskán elszállt felette az idő vasfoga, no meg a használat során is keletkeztek kopások, stb.
Az egész hangszer nem ér többet egy-két ezer forintnál.

A mostoha sorsú, szegény páciens

A mostoha sorsú, szegény páciens

Az biztos, hogy 3/4-es méretű klasszikus gitárról van szó, a faanyagot nem tudtam behatárolni, de nem a szokásos, a fedlap és a test rétegelt lemez, a fogólap elég szokatlan. A hangolókulcsok berozsdásodva, a bundok gödrösen kopottak és egyébként is elég összevissza állnak, a szélük vágja a kezet. A nyak elég girbegurba, nem nagyon precízkedtek vele. A nyereg vacak műanyag, viszont nullbundos a nyak (nyilván egyszerűbb és takarékosabb megoldás, mint megcsinálni precízen egy nyerget).

A bundok gödrösek, oxidáltak, a nyak girbegurba..

A bundok gödrösek, oxidáltak, a nyak girbegurba..

A legnagyobb gond mégis az, hogy az előző használója fémhúrokkal szerelte fel, amit nem igazán viselt jól a nylonhúrokra készült hangszer. Érdekes módon nem a fedlap vagy a híd sínylette meg a dolgot, hanem a nyak kezdett az alsó részen felválni, jó 2-3 centi hosszan már engedett a ragasztás.
Ez érezhető volt is, a nyak szöge láthatóan „megbicsaklott”, a középső résztől már irgalmatlan magasan voltak a húrok.

A nyak aljánál elkezdett szétválni a testtől a fémhúrok feszítése miatt

A nyak aljánál elkezdett szétválni a testtől a fémhúrok feszítése miatt

Első körben lehúroztam, letisztítottam és megvizsgáltam, mit lehet tenni.

Mivel nincs itt semmi spéci gitárjavító szerszámom az egy bundszélreszelőn túl, amit a nagy kapkodásban az utolsó pillanatban bedobtam az útiholmiba (épp előtt vettem és még nem is próbáltam ki), valamit muszáj volt kiötlenem, hogy ragaszthatom vissza nyakat.

Az alapprobléma az volt, hogyan tudom összenyomni a két részt? A sima asztalos szorítók erre nem nyújtanak megoldást.

A két oldalon két különböző talánnyal áltam szemben: míg a belső oldalon az volt a gond hogy a hangnyílástól messze van a felső tőke, a külső oldalon pedig a gitárnyak görbülete okozott fejtörést. Bárhogy próbálgattam, azon az oldalon képtelenség volt a mindkét irányban ívelt felületre egy szorítót feltenni, mindig elfordult, lecsúszott róla. Eleve az is gondot jelentett, hogy a szorítót is csak ferdén tudom rátenni, ami garancia volt arra, hogy esélytelen legyen erre az ívre stabilan rászorítani.

A belső oldal problémája ígérkezett könnyebbnek. Itt egy T alakú idomot barkácsoltam össze, ami lehetővé tette, hogy a szorítást átvigyem a felső tőkére. Ez viszonylag egyszerű volt, csupán azért kellett kicsit sokat farigcsálni itt-ott, hogy a hangnyíláson keresztül be tudjam tenni a gitártestbe, de végül is némi „trial and error” lépés után sikerült.

A fenyőlécből készült T-idom, itt-ott megfaragva, hogy a hangnyíláson beférjen

A fenyőlécből készült T-idom, itt-ott megfaragva, hogy a hangnyíláson beférjen

A másik oldal keményebb diónak ígérkezett. Itt készítenem kellett egy olyan sablon, ami tulajdonképpen a gitár nyakának negatívja az egyik oldalon, a másikon pedig egyenes. Ehhez valami keményfát akartam használni, mivel viszonylag vékonyra terveztem hagyni és nem akartam, hogy eltörjön könnyen (az első próbálkozásnál használt fenyőléc hamar megadta magát).
Mr. Smith gitárjának múltkori kábelezésért cserébe kaptam a maradék faanyagból, amiből az a hangszer készült, ez épp kéznél volt. Hát igen, lényegesen nehezebb volt megmunkálni ezt, mint a fenyőlécből összerakott T idomot.

A nyak megtámasztásához készített "negatív" sablon

A nyak megtámasztásához készített "negatív" sablon

De azért összeállt, bár sok kézi farigcsálás és Dremeles csiszolás kellett hozzá, hogy az aránylag bonyolultan, minden irányban ívelt formát kialakítsam és az felfeküdjön a nyakra, miközben a testhez nem ér hozzá. Mikor végre kész lett, több próbálkozás után úgy tűnt, stabilan fel lehet rakni a szorítót és összehúzni a rést vele – bár egy harmadik kéz elkelt volna. A ragasztót a résbe a legvékonyabb hézagmérővel juttattam be, majd némi káromkodásokkal tarkított próbálkozás után sikerült ráhúznom a szorítót és biztatóan mutatkoztak a kipréselődő ragasztónyomok a szétvált felületeknél, ami azt mutatja, hogy kellő nyomással préselődtek össze.

Az asztalosszorító a két barkácsolt kiegészítővel

Az asztalosszorító a két barkácsolt kiegészítővel

Ugyanez más szögből

Ugyanez más szögből

Ezért kellett farigcsálnom a keményfát

Ezért kellett farigcsálnom a keményfát

Óvatosan letámasztottam, hogy el ne dőljön, egy szék lábai közé tettem a testet, a nyakat pedig az asztal szélére tett gyorsszorítóhoz befőttesgumiztam hozzá, majd jóéjszakát kívántam neki. Egy nap száradás után leszedtem és letisztítottam a ragasztómaradványokat. Úgy tűnt, megfogta.

Ezután már csak a szokásos rutin, a bundok csiszolása és polírozása, a bundszélek lesimítása, a hangolók rozsdátlanítása, kenése, a húrláb simítása és a felhúrozás volt hátra, na meg persze a fogólap olajjal kezelése.
Azért akadt még „ungabunga” itt is, mert bár a gitár nullbundos, tehát a nyereg nem játszik olyan szerepet, mint az ilyet nélkülöző gitárokon, de – ki tudja, miért – a rések nagyon vékonyra lettek vágva a kis műanyagdarabban, ezért a viszonylag vaskos nylonhúrok nem mentek be a résbe, vagyis nem feküdtek fel rendesen a nullbundon. Ezért a nyerget még be is kellett reszelnem, hogy szélesebbek és mélyebbek legyenek a vágatok. Ezt a végső simítást már a húsvéti ünnepi vacsora előtt végeztem el az utolsó két húron a helyszínen, a húrokat is ott raktam fel.

Kész. Amit tudtam, megtettem érte.

Kész. Amit tudtam, megtettem érte.

Végül időre elkészült és a húsvéti családi vacsorára már megkaphatta új tulajdonosa! Mondtam, hogy pár napig még biztos hangolgatni kell majd és hogy ne várjanak túl sokat tőle, mert akármit csináltam vele, az eredeti hangszer nem volt túl jó alap, de tanulgatni, ismerkedni a gitározással jó lesz.
A felhasznált anyag, a hozzá vett szerszám és az eltöltött idő többszöröse volt a gitár értékének, de egyrészt érdekes kihívás volt, másrészt jó szakmai gyakorlat (hiányoznak a mesteremnél töltött gyakorlati órák) és nem utolsósorban örömet szerezhettem vele.

Mindent összevetve megérte! 🙂

 

5 Responsesto “Szorítsd a nyakát!”

  1. Ricsike szerint:

    Te az a kihívás-elfogadós ember vagy…:D

    Azok göcsörtök a fedlapban?:D

    • aktivgitar szerint:

      Köszi 🙂

      Ilyen volt a fedlap, szerintem “görcs” 🙂 Egyébként rétegelt lemez, szóval alighanem csak a felső rétegben… 🙂

  2. zoukman szerint:

    Ez egy 70-es években készült lengyel gitár, amit eredetileg is fémhúrosnak gyártottak. Emiatt kellett a nyereg réseit szélesebbre állítani.

    • aktivgitar szerint:

      Köszönöm, lehetséges, erről nincs információm. Viszont egyetlen porcikája se tűnt úgy, hogy fémhúrosnak készült volna, minden szempontból tipikusan nejlonhúros gitár. Forma, nyak, fogólap, kulcsok, híd, stb.
      De kétségtelen, hogy arra a nyeregre ez egy elfogadható magyarázat.

  3. j.dezsi szerint:

    Na én ,hassolo helyzetben hasra fektetem ,és le sujozom..ja fém huros. A kulcsok fém hurosra utalnak..:)

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.