Aktivizáljunk!

A feladat: a hangszedőket EMG Zakk Wylde típusúval helyettesítsük, az egész elektronikát ki kellett cserélni a kapcsoló kivételével és beépíteni egy elemtartót is.

Ne higgy a szemednek!

A basszus néma volt, mint a hal. Meg se nyikkant, már csak nagy néha reccsent egyet a mozgatásra is. Az összes vezeték forrasztását egyenként átnéztem, megrángattam. Minden rendben volt látszólag.

Mandolin “relic” hangológomb

A csont színe sokkal halványabb, mint a megsárgult műanyagok – de semmi baj, kétujjnyi erős kávé és kétujjnyi ecet egy pohárba, beledobtam a gombot és több lépésben, 3-4x fél percre megmikróztam.

Az üreges test sötét titkai

Azonban akkor már feltűnt, hogy semmiképp se tudtam volna áthúzni – a pici kínai nyílásba nem férkőzhetett be a vaskosabb amerikai rúd (bocs a pornográfiáért) 🙂

A szemétdombon is terem tehetség

Egy zenész barátom ma megosztott egy videót, amin nagyon meghatódtam, férfi létemre könnybe lábadt a szemem, el is szégyelltem magam, de örültem is neki. Ugyan nem igazán gitár témájú, de lényege a zene, a kreativitás és olyan üzenete van, ami mellett nem szabad elmenni – és végül is valahol hangszerész témájú is, nem is akármilyen! Cateura egy távoli település Paraguay-ban. Egy falu, ami szeméttelepre épült. Szó szerint. A Bañado Sur területén, a Paraguay folyó mellett itt naponta 1500 tonna szemetet öntenek ki. Nem tévedés, naponta 1500 tonna szemét. A területen hét körzetben nagyjából 2500 család él, többnyire abból, hogy a szemetet megpróbálják szétválasztani és az újrafelhasználható dolgokat átadni az ezzel foglalkozó öko-iparnak. A családok mélyszegénységben élnek, a gyerekek is általában dolgoznak a szeméthegyekben kotorászva, az írástudatlanság nagyon magas. Favio Chávez, aki öko-technikusként dolgozott a területen és összebarátkozott néhány helyi családdal. Mivel maga is zenész, egy idő múlva a családok gyerekeinek zenét kezdett tanítani, de hamarosan azzal találta szembe magát, hogy tanítványai egyre többen lesznek, de hangszerek nincsenek. Elkezdett hát azon gondolkodni, hogy lehetne a szemétben található dolgokból nekik hangszert készíteni. Ebben nem volt gyakorlata, de legjobb tudása szerint néhányat összebarkácsolt. Miután párat kissé kételkedve átadott a gyerekeknek és meghallotta, milyen jó hangokat tudnak belőle kihozni, felbátorodott. Összebeszélt egy helyi szemétgyűjtővel, akit csak a „Cola” néven emlegettek és lévén neki asztalos az alapvégzettsége, megkérte, segítsen neki tökéletesíteni a szemétdarabokból összetákolt hangszereket. Egy idő után mindenki elképedve látta, hogy a szemétgyűjtőből autodidakta hangszerkészítővé vált Cola kezei alól milyen jól megszólaló reciklált hangszerek kerülnek ki. „Eleinte nagyon nehéz volt” emlékszik vissza Favio „négy évig tartott, míg teljesen kikísérletezték, milyen anyagokból készíthetők a legjobban rezonáló hangszerek.” Mára 30 tagból álló klasszikus zenét játszó zenekara van, úgy hívják: Landfill Harmonics, azaz Szemétdomb Harmóniák. Minden résztvevőtől nagy elszántságot, szorgalmat és áldozatvállalást kívánt a zenetanulás és a zenekar létrehozása, de végül meghozta a gyümölcsét: mára felkapta...