Így nem vettem Telecastert

Az biztos, így utólag is, hogy eredeti Fender lehetett, csak éppen már átesett némi módosításon. Újrabundozták, átfestették, ezt nem vettem volna észre, ha nem mondják el. A bundozás minőségéről nem tudok sokat mondani, akkoriban fogalmam se volt arról, mi a jó és mi nem, de kicsit zavart a dolog.

Bitorlás vagy trollkodás?

Úgy tűnik, – a jogi izmozások tekintetében legalábbis – a Gibson a gitáripar Apple-je, ami nem igazán pozitív rá nézve.

Repülőúton gitárral

A közel 10000 dollárra (itthon kb. 2,5 milla) becsült értékű hangszeren esett kárra a Delta nagy nehezen egy 1000 dolláros csekket lett volna hajlandó először kiköhögni, amit Dave nem fogadott el, hiszen a javítás költségét még nem tudhatta. Később a javításra valamivel kevesebb, mint 2000 dollár költség adódott, amit természetesen szeretett volna visszakapni.

A szemétdombon is terem tehetség

Egy zenész barátom ma megosztott egy videót, amin nagyon meghatódtam, férfi létemre könnybe lábadt a szemem, el is szégyelltem magam, de örültem is neki. Ugyan nem igazán gitár témájú, de lényege a zene, a kreativitás és olyan üzenete van, ami mellett nem szabad elmenni – és végül is valahol hangszerész témájú is, nem is akármilyen! Cateura egy távoli település Paraguay-ban. Egy falu, ami szeméttelepre épült. Szó szerint. A Bañado Sur területén, a Paraguay folyó mellett itt naponta 1500 tonna szemetet öntenek ki. Nem tévedés, naponta 1500 tonna szemét. A területen hét körzetben nagyjából 2500 család él, többnyire abból, hogy a szemetet megpróbálják szétválasztani és az újrafelhasználható dolgokat átadni az ezzel foglalkozó öko-iparnak. A családok mélyszegénységben élnek, a gyerekek is általában dolgoznak a szeméthegyekben kotorászva, az írástudatlanság nagyon magas. Favio Chávez, aki öko-technikusként dolgozott a területen és összebarátkozott néhány helyi családdal. Mivel maga is zenész, egy idő múlva a családok gyerekeinek zenét kezdett tanítani, de hamarosan azzal találta szembe magát, hogy tanítványai egyre többen lesznek, de hangszerek nincsenek. Elkezdett hát azon gondolkodni, hogy lehetne a szemétben található dolgokból nekik hangszert készíteni. Ebben nem volt gyakorlata, de legjobb tudása szerint néhányat összebarkácsolt. Miután párat kissé kételkedve átadott a gyerekeknek és meghallotta, milyen jó hangokat tudnak belőle kihozni, felbátorodott. Összebeszélt egy helyi szemétgyűjtővel, akit csak a „Cola” néven emlegettek és lévén neki asztalos az alapvégzettsége, megkérte, segítsen neki tökéletesíteni a szemétdarabokból összetákolt hangszereket. Egy idő után mindenki elképedve látta, hogy a szemétgyűjtőből autodidakta hangszerkészítővé vált Cola kezei alól milyen jól megszólaló reciklált hangszerek kerülnek ki. „Eleinte nagyon nehéz volt” emlékszik vissza Favio „négy évig tartott, míg teljesen kikísérletezték, milyen anyagokból készíthetők a legjobban rezonáló hangszerek.” Mára 30 tagból álló klasszikus zenét játszó zenekara van, úgy hívják: Landfill Harmonics, azaz Szemétdomb Harmóniák. Minden résztvevőtől nagy elszántságot, szorgalmat és áldozatvállalást kívánt a zenetanulás és a zenekar létrehozása, de végül meghozta a gyümölcsét: mára felkapta...

Ez mire jó?

Időről időre felbukkanak olyan videók, amiben gitárosok arra mennek rá, hogy minél gyorsabban játszanak.
Szerintem ez maximum heccnek jó, de sem zenei értéke nincs, se “sportteljesítménynek” nem nevezhető, bár ahhoz még inkább közelebb áll.
Tulajdonképpen éppen olyan ez, mint bármilyen Guiness-rekord: öncélú hírnévhajhászás, értelmetlen, túlhajtott feltűnési viszketegség, semmi több.