Úgy vettem észre – és egyre jobban meggyőződöm róla – hogy az egyszerűnek tűnő gitár egy rendkívül komplex mechanikai és akusztikai rendszer, rengeteg változó paraméterrel és nagyon apró változások, pontatlanságok, eltérések is okozhatnak a hangban és/vagy a játékkomfortban romlást/javulást, de gyakran elég nehéz egyértelműen megmondani, diagnosztizálni, mitől jó vagy rossz éppen az adott hangszer.
A gitárgyakorlás három sarokkőre épül. És ez persze igaz szinte bármire az életben, ha nem alapvető készségünk, hanem ki kell fejleszteni.
Ez a három: elszántság, önfegyelem, kitartó koncentráció.
Elég érdekes paradoxon ez nekem, hiszen számomra a használt, bejáratott hangszer részben egyfajta tiltakozás is a konzumkultúra ellen, ugyanakkor egy mesterségesen leharcolt gitár, ami többe kerül az újszerűnél, éppen azt testesíti meg, mű-öregítés, látványmojo, ál-vintage.
Jobban megfog egy kevésbé ügyes, de inkább sokoldalú zenei képességeit megmutató, önálló hangzásra képes, zenét játszó gitáros, mint egy 58 hang/sec sebességű pengetős zajgenerátor. 🙂
Hány gitár kell a boldosághoz? És te még hányat akarsz? Függőség-e a gitárvásárlás? Erről a problémakörről szól a cikk.
 |
Az igazi menő ajándék gitárosoknak: AMULETTA nyaklánc kézműves pengető medállal! |
Kommentek