Lézer és retro

Építése során integrálta ezeket a szenzorokat a gitár testébe, gyakorlatilag a fedlapba. Hét szenzor került bele, melyek hajszálvékony üvegszálak és gyakorlatilag a festés-lakkozás előtt illesztették a helyükre, így végül teljesen láthatatlanok maradnak és gyakorlatilag a gitár fedlapjának részéve válnak. A pickupoknak teljesen egyenletes az érzékelése egész 20 kHz-ig.

Skandináv mestermű: Ruokangas Guitars

Ahogy elnézem, tényleg a világ legjobbjai közt lehet, (már ha egyáltalán van értelme ilyet kijelenteni), de hogy a legszebbek és legművészibben kidolgozottak közt a csúcson vannak, abban egészen biztos vagyok.

Pickupológia 2. – Csináld magad PAF

Az egyik legismertebb és legtöbbet imitált vintage humbucker a Seth Lover által a Gibsonnak tervezett PAF, azaz Patent Applied For, ami rá volt írva a hangszedőkre, hogy a másolókat elrettentse. A Stew-Mac hangszerész ellátó cég meglehetősen jó replika kittet készített ehhez, ezen jól látható, milyen egy humbucker felépítése.

Pickupológia 1.

Mivel az elektromos gitárok hangját leginkább a hangszedők határozzák meg – és ezekből rengetegféle van rengeteg különböző hanggal – érdemes beszélni róla, milyen tényezők befolyásolják meg a pickup karakterisztikáját.

Műhangzás vagy a jövő gitárja?

Egyik előző cikkben már kicsit elmélkedtem a digitális kontra analóg vitáról. Megemlítettem a Line6 Variax gitárokat is, vegyesnek minősítve a tapasztalataimat velük. Az az igazság, hogy kicsit el vagyok maradva ezzel. Amit én próbáltam, még az első generációs Variax volt, azóta már sokkal fejlettebb változat van piacon. Meghallgattam pár demót vele és eléggé nagy a fejlődés… igazság szerint, ha nem tudom, hogy miről is van szó, alighanem képtelen lettem volna felismerni, hogy egy Variax vagy az eredeti modellezett hangszer szólal meg.           Ha esetleg valaki nem ismerné, kicsit kalandozzunk el, mi is ez az egész modellezés és a Variax valójában. A kezdeti időkben (sőt, elég sokáig) a gitárok hangját leginkább a hangszedőik, no meg persze a fa, az nyakillesztés, a híd, a nyereg határozták meg. Ezeket lehetett mindenféle analóg jelformáló áramkörrel módosítgatni, néha elég durván is, de ettől az még az eredeti hangból származtatott hangzás maradt. Tegyünk egy kis kitérőt a szintetizátorok felé is, hogy némi párhuzamot vonhassunk, hiszen a fejlődésük hasonló és a szintik evolúciójának eredményeit hasznosították a gitároknál is. A kezdeti szintik szintén analóg áramkörökből épültek fel, különböző oszcillátorok, szűrők voltak bennük, a lényeg a feszültségvezérlés elve volt, tehát az említett építőelemek karakterisztikáját egy vezérlő feszültséggel lehetett folyamatosan változtatni, és az egységeket különböző sorrendben összekapcsolva meglehetősen sokféle hangzást lehetett létrehozni. Közös volt bennünk azonban, hogy ezek meglehetősen „mű”, mesterséges hangzások voltak, nem nagyon hasonlítottak természetes hangokra – de épp ez volt a cél. Később a digitális korszakkal ez megváltozott – a szintetizátorok már mikroprocesszorokat és chipekbe integrált hanggenerátor áramköröket kezdtek használni, a hangzást pedig digitális paraméterekkel lehetett változtatni. Mi bandánkban először a Korg Poly-800II volt a nagy dobás – ez meglehetősen egyszerű és kicsi szinti volt, de nekünk sokat jelentett. Ennek még nem volt túl sok szerkesztési lehetősége, a hangzás fő paramétereit lehetett vele állítgatni csak, de rugalmasabb konfigurációra nem volt mód. Később...

« Older Entries Next Entries »