A Fishmann fejlesztői radikális konstrukciós ötlettel álltak elő másfél évvel ezelőtt. Ahelyett, hogy a hagyományos zománcszigetelésű huzalt használnák, az űrtechnológiában és telekommunikációban már alkalmazott módszert ültették át gitárra: vékony műanyaglapon nyomtatott áramköri vezetőt készítettek.
A tremolós hídj elég rossz állapotban volt. Berágódások a húrláb „babáin” a húroktól, az alaplemezen, melyek a magasságot állítják, erőteljes rozsdásodás sokfelé. A legfőbb baj azonban az volt, hogy a tremoló karja beletört a furatba, jó mélyen, ahol a menet kezdődik.
Bárhogy próbálgattam, azon az oldalon képtelenség volt a mindkét irányban ívelt felületre egy szorítót feltenni, mindig elfordult, lecsúszott róla. Eleve az is gondot jelentett, hogy a szorítót is csak ferdén tudom rátenni, ami garancia volt arra, hogy esélytelen legyen erre az ívre stabilan rászorítani.
Közben egy környékbeli gitárkészítő ismerős is megkeresett, hogy elvállalnám-e a majdnem kész új művének elektronikai bekötését, örömmel kaptam az alkalmon, hiszen odaát rendszeresen csináltam ilyeneket.
A gitárok egy darabból készülnek és üreges testűek, a test, a nyak, a fej egy egységet alkot, nincs összeeresztés, ragasztás, csavarozás, nincs olyan része a hangszernek, ahol a rezonálás megszakadna a különböző részek miatt. A szénszálas anyag jó hangvezető-képessége kiváló akusztikával ruházza fel ezeket a gitárokat.
Több kisebb-nagyobb repedés és sérülés volt rajta, de a leglátványosabb kétségtelenül ez a luk a káva alsó ívén. Három oldala viszonylag szabályos négyszög alak része, a negyediken egy deformálódott, tört, benyomódott rész volt.
Tony Iommi kétségtelenül a rocktörténet egyik legjelentősebb gitárosa. Boldog születésnapot, Tony, Isten éltessen még sokáig egészségben, gyógyulj meg mielőbb teljesen és zenélj sokat!
Kommentek