Hangszerkiállítás összefoglaló

Az Aktív Gitár blog első alkalommal volt kinn „hivatalos” minőségben a régebben Hangfoglalás, most Budapest Music Expo (abból is a X.) néven futó hangszerkiállításon. Természetesen magánemberként máskor is kijártam, de igazából csak bámészkodás volt.

Most leginkább az eredeti, kézzel készült hangszert és felszerelést kínáló hazai műhelyek és boltok, illetve a kifejezetten minőséget képviselő forgalmazók érdekeltek. Szerencsére akadt is belőlük, több eddig általam nem, vagy alig ismert műhelyt, hangszert nézhettem meg alaposabban.
Előre is elnézést a gyenge mindőségű fotókért és videókért, sajnos se a fényviszonyok, se a felszerelésem nem volt ideális. Inkább csak érzékeltetni akartam a hangulatát, a bemutatottal nevére kattintva a saját oldalukon sokkal bővebb információkat és jobb képeket lehet találni.

GV guitars

Elsőnek a felvidéki műhellyel kezdeném. A szlovákiai magyar srácokat már évek óta ismerem és kezdettől fogva elismeréssel figyeltem a munkájukat. Sokat segítettek tanácsaikkal a gitárkészítéssel kapcsolatban.
Get és Vamp, azaz Norbi és Imi újoncok voltak a kiállításon, de annál nagyobb durranást jelentettek, ahogy a kvázi ismeretlenségből tucatnyi eredeti dizájnt, csúcsminőségű megoldásokat (kizárólag a legjobb alkatrészek használata, egyedi hangszedők [Kent Armstrong, SBS, Sublime], többszörös szénszálmerevítésű nyakmegoldások, saját recept szerint készült, nagyon látványos fémszerű, rozsdamarta benyomást keltő festések) és a részleteiben is minden szempontból igényes, profi kidolgozású, teljes egészében kézzel készült hangszert mutattak be.

Az általam kipróbált gitárok mind szinte hihetetlenül jó játékkomfortot és olyan hangzást produkáltak, ami csak a legjobb egyedi építésű mesterdarabok sajátja. A brutálisan zúzós metálhangszerektől a tisztább, retrósabb rock/jazz hangzásig igen széles palettán mozogtak a „sound”-ok és a basszgitárjaik is komoly sikert arattak némelyik – igen profi! – látogató többször is visszatért és akár egy órát is játszogatott.

A GV Guitars sikerét már két endorser is erősíti: Bodor Máté (Alestorm) és Kovács Gábor (WISDOM).

A kissé gyenge fotóim mellé itt van pár “gyári:

 

Blasius Guitars

Mihályi Balázs, Mihályi Zoltán és Ughy Zoltán műhelyét nem kell bemutatni, már régóta ismert és elismert a szakmában. Hangszereiket számos igényes magyar és külföldi zenész választotta.  Most is alaposan kitettek magukért, sokféle különleges, saját tervezésű formával és a megszokott vérprofi, osztályon felüli minőségi kidolgozású, kézzel készült egyedi basszgitár és gitár volt látható a standján. Sajnos (mármint nekem sajnos), ahányszor épp arra jártam teljesen „megszállták” az érdeklődők, így nem igazán volt módom próbálgatni őket, de a közeli szemrevételezés és tapintás is élvezet volt.

Blasius Guitars	Blasius Guitars	Blasius Guitars
Blasius Guitars	Blasius Guitars	Blasius Guitars

MATT Custom Guitars

A számomra eddig ismeretlen Németh Mátyás fiatal szombathelyi gitárkészítő,  2008-ban kezdett el komolyabban foglalkozni a szakmával, egy ideig ismert budapesti hangszerboltnál/műhelynél tanult, majd 2010-től már saját műhelyében készít egyedi megrendelésre gitárokat. Kínálatában megtalálhatók az ismertebb típusok saját ízlés szerinti újragondolásai, illetve egyedi dizájnok.

Ő a natúr jellegű kidolgozás híve, inkább az olajos, viaszos felületkezelést használja hangszerein, ami egyrészt hagyja érvényesülni a fa természetes szépségét, másrészt tapasztalata szerint nyitottabb hangzást eredményez. Két modelljét volt alkalmam kipróbálni és mindkettő kedvező benyomást tett rám, kényelmes, szép hangú hangszerek voltak. Az egyik egy Les Paul jellegű gitár volt, a hagyományos „van benne anyag” érzéssel, eredeti Honduras-i mahagóniból, saját készítésű hangszedőkkel ellátva, melyek ilyen jellegű gitártól érdekes és meglepően fényes, ugyanakkor krémes hangzást produkáltak.
Hangszerei természetesen a megrendelő egyedi igényei szerint készülnek.

MATT Custom Guitars	MATT Custom Guitars	MATT Custom Guitars
MATT Custom Guitars	MATT Custom Guitars	MATT Custom Guitars

 

MLP Guitars

Ismét egy eddig számomra ismeretlen műhely szép és minőségi hangszereit fedeztem fel. A győri Molnár László eredetileg asztalos, ahogy ő mondta, „még a múlt évezredben”, a hetvenes évek végén készítette első gitárját. Kimondottan gitárműhelyként 2010-ben kezdte, változatos, precízen kidolgozott, egyedi hangszerek kerültek ki a keze alól, akár az ismert alaptípusok „feldolgozásáról”, akár saját egyedi dizájnjairól van szó. Folyamatosan fejleszti a készítési technológiát, kizárólag válogatott faanyagot és minőségi alkatrészeket használ, a nagyobb precizítás és hatékonyabb megmunkálás érdekében CNC-t is bevet.
Gitárjait vásárolják az USA-ból, Japánból és Ausztráliából is.

 

Svajcsik Gitár Műhely

Fiatal hangszerészek nemrég indult vállalkozása, ahol profi módon végeznek mindenféle beállítást, javítást, átalakítást, tuningolást akusztikus és elektromos gitárokon, basszgitárokon. Standjukon sokféle munkájukba nyílt betekintés a háttérben egy nagy képernyőn futó “diavetítésben”.
Saját gitárkészítés egyelőre prototípus szintjén van náluk, remélem, hamarosan kiderül, mi lesz belőle.

Standjukon a Dudás Zoltán – Indian Joe duó adott fergeteges koncertet.

 

Guitar Clutch

Tóth Mátyás feltaláló-gitáros magyar vállalkozása egy meglehetősen innovatív és jópofa megoldást mutatott be. Ez egy olyan speciális, állítható forgatógomb mechanika, mely elsősorban azok számára jelent nagy segítséget, akik az egyszerűség hívei és a sokféle pedál meg erősítőcsatorna helyett a különböző hangzások és a dinamika érdekében gyakran használják a gitár hangerő és hangszínszabályzóit eltérő állásokban. Például ha van egy jó érdesen szóló „crunch” hangzásom az erősítőn, de ugyanakkor szeretnék tisztán, alig karcosan is megszólalni, akkor menet közben kell állítgatni a potin, és ez nem mindig sikerül elsőre, gyakran csak nüansznyi az eltérés, ami épp elég hozzá, hogy ne úgy szóljon, ahogy kéne. A Guitar Clutch azonban kiküszöböli ezt a gondot.

Az ötletes mechanikának köszönhetően elég a potméter rögzítő anyáját és a forgatógombot kicserélni, ezután a gombot fel lehet húzni, mint a push-pull potiknál, majd a kívánt beállításhoz forgatva ismét lenyomni. A Guitar Clutch ezután lekorlátozza a poti forgását a maximum és az imént beállított végpont közt, így egy mozdulattal automatikusan a kívánt értékre csökkenthető a hangerő vagy a hangszín.
A működésnél a resetelés bármilyen állásnál megtehető a potigomb felhúzásával.
A cég elsősorban a külföldi piacot célozta meg a fejlesztéssel, ami érthető is, hiszen lényegesen nagyobb (és fizetőképesebb) a potenciális vásárlóréteg, ami a szerkezet nem kifejezetten a laposabb magyar pénztárcára szabott árát tekintve érthető is.
Az alábbi profi bemutatóvideójukban látható a működése.

 

Vintage’52

A meglehetősen kicsi hazai piacon nem nagyon volt szokás az, ami külföldön bevett gyakorlat: egy-egy népszerű és elismert zenész kedvenc hangszere alapján ún. „signature” sorozatot kibocsátani, ami a nevét viselő gitáros egyedi igényeinek megfelelően az eredeti hangszerének paraméterei alapján készül.
A Vintage-esek úttörőnek számítanak e téren, bár mással nem is jelentek meg a kiállításon, két piros Strat-szerű hangszer állt a standjukon, ugyanis nem kisebb nevet választottak, mint Tátrai „Tibusz” Tibort!

Igen, hölgyeim és uraim, Tibusz gitárjának pontos mása ezentúl korlátozott példányszámban megvásárolható!

A standon az egyik hangszer valóban Tibusz legendás piros hangszere, ami annak idején a Ré manufakturban készült (Szőke Tasi Zoltán, Mihályi Balázs, Bíró Ádám munkájával), a Vintage-es Csambalik Tivadar közreműködésével. A Tibusz szavaival élve „tankszerű” szilárdsággal rendelkező gitár hű másolatai Soltész Tibor János gitárkészítő keze alól kerülnek ki és mindegyiket Tibusz teszteli, majd a saját aláírásával hitelesíti az eredetigazolást, amit a szerencsés vevő kap majd a hangszerhez.

 

SelectGuitars

Őket se kell bemutatnom, már évek óta elsősorban a Fenderek és Gibsonok szerelmesei számára kínálnak csúcsminőségű gitárokat, erősítőket, melyekhez hasonlókon már sok évtizede a rock/blues alapjainak számító klasszikus gitárhangzások szólalnak meg. A fentieken túl mint a legelismertebb „boutique” pedálok (Catalinbread, Lovepedal, Earthquaker Devices, Empress, Fulltone, Hermida Audio, Keeley, Walrus Audio, Pedaltrain. Voodoo Lab, Z. Vex . CMAT MODS) hazai forgalmazója mutatkoztak be, melyeket már három éve elérhetünk a kínálatukban.

 

Végezetül hadd mondjam el azt is, milyen ellentmondásos benyomásokat kelt bennem mindig egy ilyen kiállítás.Először is, kik vannak kinn? A nagyobb „C” csarnok a hangosítás- és fénytechnikáé elsősorban, a kisebb „B” inkább a hangszereké. Az első annyira nem foglalkoztat, nem is értek hozzá. A második már érdekes lenne, de…

Nagy öröm volt látni az igazi egyedi, manufakturális készítésű hangszereket, a kis műhelyeket, melyek számára a szűk és elég korlátozott anyagiakkal rendelkező hazai piac nem igazán jelenthet megélhetést, a nemzetközi elismertségért pedig nagyon meg kell dolgozni. Szerencsére mindezek ellenére úgy tűnik, akadnak olyanok, akiknek sikerül, köszönhetően a kreativitásuknak és mesterségbeli tudásuknak.

A fenti néhány kis műhely mellett gyakorlatilag a legnagyobb számban jelenlévők mindig a hazai disztribútorok, nem pedig a konkrét hangszerboltok, persze kivételek akadnak. Az ilyen nagykerek, márkaképviseletek dolga lenne, hogy megfelelő raktárkészlettel, szakértő támogatással, marketing anyagokkal és segítséggel lássák el a közvetlenül a zenészeket kiszolgáló boltokat. Igaz, ezen a téren tapasztalataim felszínesnek mondhatók, de sokkal inkább a negatív oldalukkal sikerült találkoznom.

Ha valami mélyebb szakmai kérdést próbáltam kideríteni általuk, jobb esetben ötöltek-hatoltak, de a választ nem tudták. Olyan nem is fordult elő, hogy utánanéztek és visszahívtak vagy írtak volna. Az anyacégtől – akinek a márkaképviseletére a magyar forgalmazók rátelepedtek – általában sokkal könnyebben, gyorsabban kaptam kielégítő választ, de az internetes keresés is hozott eredményt legtöbbször. Ha én, mint (leendő) vásárló ezt meg tudom tenni, akkor a cég hazai képviselője miért nem, pedig neki ez volna a dolga és vélhetően érdeke is?

Valahogy olyan érzésem volt, hogy fő cél a minél több márka kizárólagos képviseletének begyűjtése, amire aztán rátelepednek, mint kotlós a tojásra, várva, hogy majd kikel valami belőlük, csak ne kelljen semmit tenni az ügyben. És mivel nyilván nekik megvannak a kapcsolataik és az üzleti súlyuk, a vevők érdekében esetleg tényleg agilisebb és hozzáértőbb, ám kisebb vállalkozások labdába se rúghatnak. Mindennek persze leginkább a vevő issza meg a levét.

Azt is abszurdnak tartom, hogy amikor itthon egy adott gitárt vásárlás előtt ki akartam próbálni, de ritkább mivolta miatt a boltokban nem volt belőle, azt mondták, csak úgy rendelnek belőle, ha meg is fogom venni. Nevetséges, hiszen megvenni csak akkor tudom, ha kipróbáltam és jónak találtam, de kipróbálni csak akkor tudom, ha rendelnek belőle. Gondolom, az amúgy is túlélésért küzdő hangszerboltok nem engedhetik meg azt, hogy egy értékesebb gitárt megfinanszírozzanak bizonytalanra – ez a disztribútor szerepe lenne, akinek épp az volna a lényege, hogy a nagyobb erőforrásai és nagyobb ügyfélköre révén az ilyen logisztikai és pénzügyi nehézségeket a boltok helyett áthidalja.

Így hát eleve némi távolságtartással kezelem a nagykereskedők standjait. A hozzáállás sajnos abban is megmutatkozott, hogy például a Cort gitárokat forgalmazó Forte Music-nál ugyan kipakoltak több tucat hangszert meg erősítőt, de arra már nem futotta, hogy ki is lehessen próbálni őket élőben. Egyébként is, a legtöbb modellt, amit kihoztak, valószínűleg a hangszerboltokban is meg lehet találni, jelentős újdonságok, nagy durranások nem igazán akadtak, ha mégis, azokat zárt üvegkalickában, mint múzeumi műtárgyakat óvtak az érintésektől.

Engem például kifejezetten érdekelt a Fishman új Fluence hangszedője, ami a Cort modellekben is megtalálható és melyről én írtam az első (és talán eddig az egyetlen) részletes bemutatót magyarul, de sajnos csak „falikép” formájában lehetett őket megtalálni…
Ez az egyik bajom ezzel a kiállítással.

A másik természetesen a kakofónia. Mivel egyszerre vagy 20 standon 40 gitáros próbálgat különböző dolgokat, miközben a kis színpadokon ismert zenészek is tartanak demókat, erőteljes hangzavar van, amiben egy hangszer finomságait felfedezni finoman szólva is közel lehetetlen. Azt is megértem, hogy a show, a bemutatók kellenek, de pont a durván zavaró alapzaj miatt legfeljebb annyit tudhatunk meg, hogy például Alapi István nagyon profin gitározik (amit eddig is tudtunk), de a gitárjának, effektjeinek jóságát és tényleg izgalmas részleteit aligha lehet kihallani ebből a szörnyű ricsajból.

Akik próbálgatnak egy hangszert/effektet/erősítőt, eleve megpróbálják túlharsogni a hangzavart, így aztán szépen mindenki igyekszik egyre feljebb tekerni a hangerőt – már akinél még van tartalék a cuccban. Jó volna, ha erre valami megoldást lehetne találni, léteznek akusztikus szigetelőfalak, fülkék, melyek talán kellően csökkenteni tudnák a zavaró áthallásokat, esetleg a standokon ilyenekből egy egy-egy elkülönített kuckót felépíteni – sokkal szívesebben próbálgatnának a zenészek, ha jobban hallható lenne, amit játszanak.
Aki akár csak 2 órát eltölt ebben a néha már zajártalommal felérő zsivajban, már ettől „elfárad” a hallása…

Az utolsó részben írtaktól eltekintve mindenképpen jó a kiállítás, hiszen lehetőséget ad arra, hogy zenészek összefussanak, új ismeretségeket kössenek a látogatók és persze legfőképpen néhány valódi érdekességet és újdonságot felfedezzenek, míg főleg a nemrég óta működő műhelyeknek jelentősen megdobja az ismertségét, ami – ha nem is rövid távon – mindenképpen pozitívan hat majd az üzletre.