Gitár GYIK

 

Mi a különbség az akusztikus és klasszikus gitár közt?

Akusztikus gitárnak nevezünk minden olyan gitárt, amelynek nem kell elektromos erősítés, mert önmagában is meg tud kellően hangosan szólalni, ugyanis egy üreges, dobozszerű rezonátor teste van (hátlap, fedlap, káva). Ez átveszi a húrok rezgését és mivel jóval nagyobb levegőmennyiséget tud így megmozgatni, mint a húr, akusztikusan “erősíti” a húrok hangzását.
Sokan összekeverik rendszeresen a klasszikus vagy a fémhúros western gitárral, pedig az akusztikus gitár egy összefoglaló név.

A klasszikus gitár az akusztikus gitár egyik fajtája. Általában kisebb testű, egyenes, széles fogólappal, a nyak és a test találkozás a 12. bundnál van, nejlonhúrokkal húrozzák és többnyire klasszikus zenében használják és leginkább ujjal pengetik, halkabb a fémhúrosnál.

A fémhúros (vagy szokták nevezni western gitárnak) is az akusztikus gitárok másik fajtája, csak a köznyelben ezt keverik általában az akusztikussal.
Ennek nagyobb a teste általában, a nyak vékonyabb, a fogólap enyén domború, a nyak és a test találkozás a 14. bundnál szokott lenni, több a bundja és fémhúrokkal húrozzák, ezért sokkal erősebb szerkezetűnek kell lennie. Pengetik ujjal és pengetővel is és hangosabb, mint a klasszikus általában.

 

Metálhoz milyen fajta fából készült gitárt vegyek?

A gitár hangzását meghatározó elemeknek csak egy része az, hogy milyen fából készült, mégpedig nem is a legjobban meghatározó.
A pickupok rengeteget számítanak, főleg metálnál, ahol általában nagy kimenőjelű, kerámiamágneses vagy aktív pickupok célszerűek, hogyha brutál torzítást akarsz, de úgy, hogy ne legyen az egész egybefolyós massza.
Számít még a nyereg anyaga és a híd anyaga és tömege is, illetve ezek kidolgozási minősége, mert itt adja át elsősorban a húr a rezgést a testnek. Nem mindegy, hogy forgácsolt, vagy pl, lemezből hajlított a híd…
Az olcsó műanyag nyergek vacakabbul szólnak, mint a csont vagy éppen a Graphtec Tusq.

Fákhoz nagyon vázlatos ökölszabály:
Mahagóni: kemény, nehéz, nyílt pórusú fa, testesebb, melegebb, telt, mélyebb, sötétebb tónusú hangzás, csinálnak belőle nyakat és testet is.
Juhar(jávor): kimondottan kemény, zárt pórusú fa, magasabb, fényesebb, csengőbb hang, általában nyaknak használják. Testhez elég ritkán.
Éger: gyakori anyag testnek, puha, könnyű, zárt pórusú fa nagyjából semleges hangzású, úgy értve, se kifejezetten fényes, se kifejezetten sötét.
Kőris: kemény fa, nyílt pórusú, fényesebb hangzás, jó hangkitartás, de nehéz. A mocsári kőris ugyanez, csak könnyebb.
Hárs: szintén leginkább testekhez használják, könnyű, puha, inkább sötétebb hangzású. Állítólag a 80-as évek metál shredderei szerették.
A rózsafát/paliszandert a fogólapokhoz használják általában, mást nem is nagyon találsz olcsóbb árkategóriában, ez melegebb, sötétebb hangzás felé visz, feljebb lehet ében, juhar, melyek sokkal fényesebb hangzást adnak, esetleg wenge, ami kicsit semlegesebb.
Nehéz konkrét tanácsot adni, a legjobb ha meghallgatsz néhány gitárt jó erősítőn. És a pickupok, ne felejtsd, az talán még fontosabb, mint a fa fajtája.

 

Az elektromos gitárt be lehet kötni sima magnóba meg a hozzá tartozó hangafalakba és jól fog szólni?

Fizikailag megoldható, ha van olyan kábeled, aminek az egyik vége a gitárba dugható “nagy” jack dugó, a másik meg a cucc bemenetébe megy,  de nem érdemes. A gitár jelszintje és az ilyen magnók bemenete nem nagyon passzol össze, a hangszóróit meg egyáltalán nem gitárerősítésre tervezték.
Vacakul fog szólni.
Gitárhoz vegyél gitárerősítőt, vagy ha nincs rá pénz, egy jó minőségű hangkártya a számítógépbe valamilyen effekt és erősítő szimulátor szoftverrel jobb megoldás.

 

Mennyiben másabb egy elektromos gitáron játszani mint akusztikus gitáron? Melyiken könnyebb és miért?

Egy jó minőségű akusztikus gitár, általában  többe kerül, mint egy gyengébb minőségű elektromos gitár.
Ezért aztán egy azonos árban lévő gitároknál általában egy elektromoson könnyebb játszani (vékonyabb a nyak). Az is belejátszik, hogy az akusztikus gitárokon általában vastagabb (10-es, 11-es) húrokat szokás vagy ajánlott használni, az elekromosokon meg gyárilag már vékonyabbak vannak.
A játékmódok miatt elektromoson mindjárt valaki rászabadul az effektekre, amikkel persze jól el lehet kenni a pontatlanságokat és hibákat,  nagyon hatásos tud lenni, még ha nem is valami jól penget az illető.
Az akusztikus sokkal kevésbé engedi, hogy vacakul játssz, ott bizony bezörög, letompul a hang, ha rosszul fogod le és minden kihallatszik.
Az elektromos gitárnál biztosan számítani kell arra, hogy még egy csomó kiegészítő kell: erősítő, effekt, kábelek. Az akusztikusnál erre nincs szükség, tehát bárhová elvihető, egy kiránduláson tábortűz mellett is jól szól.
Egy hangoló mindkettőhöz persze szükséges.
Olcsó akusztikusnál néhány szám alapakkordját megtanulni nem túl nagy dolog, ezzel már lehet haverokkal zenélgetni kicsit Jól megtanulni rajta alighanem hosszabb folyamat és eleinte fájdalmasabb is, a nagyobb húrnyomás miatt az ujjvégeknek tovább tart megszokni.
Elektromos gitár önmagában elég vacakul szól, abból nem lesz igazán sikerélmény, ha erősítő nélkül használod. Erősítővel/effektekkel viszont elég gyorsan lehet sikerélmény, hiszen ha csak sima kvintekkel elkezdesz játszani valami ismert dalt torzítós hangzással, az már elég tömören szól.
A kényelmesebb nyak és az alacsonyabb húrnyomás miatt kevésbé fájdalmas a játék, hamarabb megszokja a kéz. De ha utána kell majd akusztikusra áttérni, az kellemetlen lesz. És az effektek intenzív használata némi trehányságra hajlamosít.

Melyik a legjobb gitármárka?

A kérdésre nem lehet válaszolni, mint ahogy arra se, melyik a legjobb autó. Attól függ, kinek mi fontos és mit szeret.

Vannak világszerte ismertek és nagyon népszerű márkák, mint a Fender, Gibson, Ibanez, Yamaha, B.C.Rich, ESP, stb.
De az összes ilyen gyártónak nagyon széles modellválasztéka van, a leegyszerűsített, kevésbé gondosan gyártott kezdő modellektől az egyedileg, rendelésre készített hangszerekig. Az ún. “belépő szintű”, olcsóbb modellek gyakran náluk is kevésbé jó minőségűek, és minden gyártónak vannak jobban és rosszabbul sikerült szériái is.
Tehát maga a név nem abszolút garancia. Ráadásul lehet, hogy az egyes modellek bizonyos szempontból jók, más szempontból már csak átlagosak, például jó az összerakás és kidolgozás, kényelmes a nyak, de nem jók a hangszedők, vagy éppen jól szól, de mondjuk a hídja gyenge minőségű és így tovább…

Másrészt rengeteg olyan kisebb gyártó műhely van, ahol készülnek kiváló gitárok, sokszor a nagy nevek elismert modelljeivel megegyező vagy annál jobb minőségben is, csak ezek nem olyan népszerűek és ismertek, főleg itthon.

Rangsor nincs, mert nem lehet, a fentiek miatt.

 

Mi a különbség a gitár és a “sima” erősítő között?

A gitárerősítő bemenete olyan, hogy kimondottan gitárjelhez van illesztve (sok jó minőségű cuccon van kétféle bemenet is, nagy és normál kimenőjelű gitárokhoz).
Az erősítő áramkörei és a hangszóró is olyanok, hogy kimondottan a gitár hangtartományára és annak hangzásjellemzőire, dinamikájára lettek optimalizálva. (Pl. van az ún headroom, az a teljesítménytartomány a névleges és maximális közt, amin belül még tiszta hangzás érhető el, egy bekövetkező nagy jelszintű “kiugró” hang esetén és nem torzít a jel. Tulajdonképpen egyfajta tűréshatár jellegű dolog, ha alaposan felnyomod a hangerőt, mennyire viseli el az átlagos játékhoz képest hirtelen, rövid idejű nagyon hangos hangokat torzítás nélkül.)
Torzító nem feltétlenül része minden erősítőnek, ahogy az egyéb effektek sem azok. Van, ahol az erősítés (Gain) szabályzásával lehet a torzítást elérni, máshol külön csatorna (másik bemenet, másik áramkörrel) van erre a funkcióra.
Például az egyik legjobb tiszta hangú erősítőnek a Fender csöves szériáit tartják sokan, (Vibrolux, Twin Reverb, stb.) ezeken nincs egyáltalán torzító, visszhang, csak egy rugós zengető és kész.
Nem tudom, mit értesz pontosan “sima” erősítő alatt, ha azt, amit házi használatú audió cuccokban szokott lenni, az teljesen más bemeneti jelszintet és csatlakozót fogad, más dinamikájú, általános hangvisszaadásra készült, tehát sose fog olyan jól szólni vele a gitár, mint gitárerősítővel.
A gitárerősítőkben alapvetően kétféle felépítés létezik, a kombó, ahol az erősítő és a hangszóró egybeépült, egy dobozban van, és a stack, ahol van egy külön erősítő (fej) és külön a hangszóró (láda).
Működési elvük szerint van csöves, tranzisztoros és akad hibrid is. A csövesek sokkal drágábbak, de sok gitáros jobban szereti őket, persze tranzisztoros erősítő is lehet jó hangzású.
A “sima” erősítő csak magát az erősítőt tartalmazó egység általában.

Mi a különbség az aktív és passzív hangszedő (pickup) közt?

A hagyományos passzív hangszedők legnagyobb problémái a viszonylag alacsonyabb kimenőjel és a zajosság. A passzív hangszedők kimenőjele (hangereje gyakorlatilag) a tekercse menetszámának és a mágnesek erősségének függvénye. Nagyobb menetszám – nagyobb hangerő, de tompább, sötétebb hangzás. A mágnesek erőssége meg adott nagyjából.

Az aktív hangszedők alacsonyabb impedanciájú, ezért alapból alacsonyabb kimenőjelű tekercseket használhatnak, aminek jelét elektromos előerősítőn és szűrőkön és vágni/kiemelni képes equalizeren keresztül erősítenek fel. Végül a kimenőjel jóval erőteljesebb lehet a passzív hangszedőkénél, ami fontos a jelentős torzítást igénylő, keményebb metálhangzáshoz, ugyanakkor az alacsony impedancia biztosítja az egyenletesebb frekvenciamenetet (vagyis a mély-közép-magas tartományban nem lesznek nagy eltérések).

A kisebb pickupjel és aktív áramkörök miatt az aktív  rendszer kevésbé zajos valamint kevésbé hatnak rá a csatlakozókábelek veszteségei és szűrő jellegű hatásai, a hangszín pedig nagyobb tartományban és szelektívebben szabályozható. Az aktív hangszedőkhöz egy vagy két darab 9V-os elemet szoktak használni. Jellegzetes képviselőjük az EMG, mely sokféle aktív hangszedőt gyárt.

Egyesek azt mondják, az aktív hangszedők hangja steril, inkább úgy mondanám, hogy a frekvenciamenete egyenletesebb, tehát kevésbé van egyedi karakterű hangszíne, viszont az nagyobb érzékenység miatt talán jobban kijönnek a játéktechnikai pontatlanságok is.