Wishbone Ash

Nem tudom, ez az, amit mostanában némi gúnyos lenézéssek “dad rock”, papi-rock néven emlegetnek?

Tény, hogy a brit Wishbone Ash már több mint negyven éve aktív és a stílusuk nem sokat változott, a rockzene klasszikus, két gitár+basszus+dob felállásában játszanak, dallamos, kidolgozott, de nem túlbonyolított, lírai zenét, szép vokálokkal, gyakran történelmi témájú szövegekkel, de a blues-rockban is igencsak otthon vannak.

Nagyívű, kidolgozott gitárszólók, gyakran két egymásra épülő gitárszólammal és dallamos basszusmenetek jellemzik a zenéjüket. Bármennyire is elavultnak tűnik a modern rockhoz képest, számomra mindig jó hallgatni és szívesen eljátszanám sok számukat. Mondhatnánk, hogy már a korom miatt van, de nem hinném, hogy csak ezért, hiszen a mai zenék közt is sokat szeretek.

Az évek során sok átalakuláson estek át, tagok jöttek-mentek, de a gitáros Andy Powell stabilan megmaradt, ahogy Gibson Flying V gitárját is ritkán cserélte másikra.

Először egy blues-os, lendületes zene, 1971-ből:

A következő koncert 1985-ben volt.

Ezen a felvételen egy 2003-as koncertjüket látni:

Végül egy 2010-es felvétel: