Aktív, mert folyamatosan, naponta frissül – remélhetőleg majd az olvasók segítségével is -, és gitár, mert mindenféle gitáros témáról szól.

Az Aktív gitár olyan tudásbázis, hírportál és közösségi hely szeretne lenni, ahol a magyar gitárosok érdekes, naprakész információkat, hasznos tudnivalókat, véleményeket olvashatnak és oszthatnak meg egymással. Akár kezdő gitáros, aki még hangszervásárlás előtt áll, akár profi, aki valami ritkaságot vagy nehezen elérhető információt keres, remélhetőleg talál majd valami használhatót. A portál nonprofit magánkezdeményezés, nem áll mögötte semmilyen kereskedelmi érdekeltség, nincs szponzora, önkéntes alapon magánszemélyem szerkeszti, lelkesedéstől hajtva. Természetesen nincs kizárva, hogy a későbbiekben ez módosulhat – ha valaki meg akar dobni egy jelentős reklámszerződéssel, nem állok félre 🙂 -, de alapvető cél az, hogy amennyire lehet, független maradjon.

A magyar internet nem nyújt nagy választékot gitáros portálokból, van néhány jól megcsinált és érdekes kereskedelmi oldal, mely hangszercégekhez köthető, vannak magánblogok, fórumok. Az Aktív gitár nem vetélkedni akar velük, hanem kiegészíteni őket. Jelenleg még az USA-ban élek, ezért a magyar vonatkozású konkrét eseményeket, árakat, piaci információkat tekintve kevésbé lesz naprakész, ellenben rengeteg olyan nemzetközi információt, érdekességet tud közreadni, amit más magyar oldalak nélkülöznek.

Rólam: 45 éves vagyok, 14 éves korom óta gitározom, több amatőr együttesben játszottam és gitármániássá váltam, jelenleg ideiglenesen Amerikában dolgozom és gitárkészítést, javítást, beállítást tanulok D.J. Parsons hangszerész mester tanfolyamán.

Az egész szüleim „hibája”. Ének-zenei általánosban irattak be, ott mindenkinek tanulni kellett valami hangszeren, a választás (nem az enyém) a hegedűre esett. A kisváros zeneiskolájában kezdtem el, az első évben gyakorlatilag nem játszottuk semmit, csak a hangszer tartását és a fogásokat gyakoroltuk, sokszor fél óráig kellett tartogatni, rajta a kézzel, illetve a vonófogást gyakran csak egy ceruzán gyakoroltuk. Mit mondjak, elég fárasztó és fájdalmas volt, sikerélményt pedig nem adott igazán. Később már elkezdtünk játszani is rajta, valahogy mindig kicsit kényszeres volt számomra, sose élveztem igazán. Tanárom jó zenész volt, de nagyon hangulatember, indulatos, néha szórakozott és oda nem figyelő, máskor ideges és kiabáló. Ez se igazán segített hozzá, hogy megszeressem a hegedülést. Négy év után hagytam abba, láttam, hogy ennyi gyakorlással nem sokra megyek, többhöz meg nem nagyon volt kedvem és erőm se. Ma már bánom, hogy nem voltam kitartóbb. A rá következő születésnapomra – számomra teljesen váratlanul – egy Cremona nejlonhúros akusztikus gitárt kaptam. A zeneelméleti alapot felszedtem az iskolai énekórákon meg a zeneiskolában már, az ujjak mozgása a húrokon eléggé hasonló és a jobb kézzel összehangolt mozgatása se volt újdonság a négy éve hegedű miatt. Egy fiatal énektanár – később a Szélkiáltó együttes tagja lett, a mai napig is velük játszik – tanított először néhány dalra, megkaptam a Muszty-Dobait is, aránylag könnyen ment. Persze az iskolába a haverok is lelkesedtek, még nyolcadikban alapítottunk együttest és… (folyt. köv.)

Az oldalon megjelenő máshonnan származó média a feltüntetett forráshoz tartozik.

A saját képek, hangok, videók, szövegek a saját tulajdonomat képezik és a Creative Commons licensz alapján használhatóak.

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 3.0 Unported License.