A Kemper és a digitális jövő

Bár a Kemper is 200 gyári modellel érkezik és még számtalan tölthető le hozzá, a fő erőssége az, hogy az ember beállítja a kedvenc erősítőjét, majd erről készít a Kemper egyfajta teljes hangzáskép-lenyomatot és eltárolja azt. Ezek után bárhol, bármilyen transzparens hangrendszeren és stúdiófelszerelésen reprodukálni tudja. Tekintve, hogy a Kemper mérete egy kisebbfajta asztali nyomtatóhoz fogható, összehasonlíthatatlanul kényelmesebb vele turnézni és stúdiózni, mint mondjuk egy Marshall csöves fejjel és egy 4×12 hangládával.

Svájcibicska, kis hibával

Márpedig ez a konstrukció, amennyiben nem kellően strapabíró anyagból készül – és ezek szerint nem -, egy idő múlva kezd kissé deformálódni, egyre lejjebb engedi csúszni a gombot a tengelyen, míg végül eléri azt a pontot, hogy a gomb alja lenyomáskor előbb fekszik fel a testen, minthogy kellően le tudja nyomni a tengelyt, hogy az megpöccintse a beleépített mikrokapcsolót.

Zsákutca vagy a jövő?

Ez az eszköz (mert gitárnak nem nevezném) önmagában csak egy halott utánzat, gitárként sem akusztikusan, sem elektromosan nem használható – az egésznek a lelke az iPhone, amit bele kell illeszteni a testben kiképzett foglalatba.
Az eszköznek nincsenek valód, hangzó húrjai, nincsen hagyományos értelemben vett bundja, hídja, hangszedője – szenzorai vannak, amelyek érzékelik a pengetést és a „húr” lefogását és ezt továbbadják az iPhone-nak, ami egy szoftverszinti segítségével szimulált gitárhangot ad ki.

Next Entries »