Iparművészet vagy gitár?

A belga TAO gitárok valódi mesterművek, igazi 21. századi, letisztult minimalizmus, ugyanakkor retro jellegű design jellemzi őket, a megmunkálás pedig osztályon felüli. A klasszikus gitárformák művészi koncepciójú újragondolása és aprólékos kézi munka eredményei ezek a különleges hangszerek. Egyszerűen szemet gyönyörködtetőek, szinte modern szobrok.  De nem csak a designhoz értenek, hiszen a technológia is különleges: a nyakállító pálca egyedileg készített karbon/fa maggal rendelkezik, mely több állítást enged, mint a hagyományos fém rudak. A kilencedik bundtól pedig két további karbon rúd fut a fogólap végéig, hogy a nyak egyenletességét még inkább biztosítsa. A beépített anyagok közt lehetőleg sok európai fát használnak. A képek magukért beszélnek, még az elektronika ürege is polírozott és olyan tiszta, amilyet még nem láttam, precíz, épp kellő hosszúságú, tiszta elrendezésű kábelezéssel. Ha alaposabban megnézitek, látható, hogy a test belsejéből kilépő kábelek nyílása egy kis gumigyűrűvel van körbevéve… elképesztő, milyen aprólékos gondossággal ügyelnek a részletekre! A képek a Taoguitars tulajdonai Forrás: Stratoblogster Végül itt egy videó, amin Billy Gibbons, a ZZ TOP legendás gitárosa játszik egyiken. (Sajnos nem engedi a Youtube a...

Heavy, de nem metál

Gitárt általában fából csinálnak. A fa nagyszerű anyag, már írtam róla itt. Azonban a hangszerészek kísérletező emberek és sok mindent kipróbálnak. Készül gitár fémből, plexiből, akrilból, speciális kompozit anyagokból, karbonból, összedarált és műgyantával kevert farészekből, rétegelt lemezből, szivardobozból, vécéülőkéből… (nem vicc, illetve de, viszont létezik), ezekről majd írok részletesebben. Ami itt következik, az viszont a legelvetemültebbeknek juthatott csak eszébe: ki a fene akarna egy betontömbből gitárt? Esetleg egy testépítő… És mégis, Larry Lashbrook, egy feltaláló-hangszerészmester elkészítette, abból a célból, hogy az általa kifejlesztett Naturacoustic™ piezo-hangszedőt és a vele egybeépített hidat bemutassa és demonstrálja, milyen jól adja vissza a húrok hangját még egy ilyen totálisan akusztikailag halott anyag esetén is. És tényleg, meggyőző. Ha egy betontömbbel ilyen egész jól szól – megkockáztatom, hogy a legalacsonyabb árszíntű kínai elektroakusztikusokat veri -, milyen jól szólhat egy igazán megcsinált...

Műhangzás vagy a jövő gitárja?

Egyik előző cikkben már kicsit elmélkedtem a digitális kontra analóg vitáról. Megemlítettem a Line6 Variax gitárokat is, vegyesnek minősítve a tapasztalataimat velük. Az az igazság, hogy kicsit el vagyok maradva ezzel. Amit én próbáltam, még az első generációs Variax volt, azóta már sokkal fejlettebb változat van piacon. Meghallgattam pár demót vele és eléggé nagy a fejlődés… igazság szerint, ha nem tudom, hogy miről is van szó, alighanem képtelen lettem volna felismerni, hogy egy Variax vagy az eredeti modellezett hangszer szólal meg.           Ha esetleg valaki nem ismerné, kicsit kalandozzunk el, mi is ez az egész modellezés és a Variax valójában. A kezdeti időkben (sőt, elég sokáig) a gitárok hangját leginkább a hangszedőik, no meg persze a fa, az nyakillesztés, a híd, a nyereg határozták meg. Ezeket lehetett mindenféle analóg jelformáló áramkörrel módosítgatni, néha elég durván is, de ettől az még az eredeti hangból származtatott hangzás maradt. Tegyünk egy kis kitérőt a szintetizátorok felé is, hogy némi párhuzamot vonhassunk, hiszen a fejlődésük hasonló és a szintik evolúciójának eredményeit hasznosították a gitároknál is. A kezdeti szintik szintén analóg áramkörökből épültek fel, különböző oszcillátorok, szűrők voltak bennük, a lényeg a feszültségvezérlés elve volt, tehát az említett építőelemek karakterisztikáját egy vezérlő feszültséggel lehetett folyamatosan változtatni, és az egységeket különböző sorrendben összekapcsolva meglehetősen sokféle hangzást lehetett létrehozni. Közös volt bennünk azonban, hogy ezek meglehetősen „mű”, mesterséges hangzások voltak, nem nagyon hasonlítottak természetes hangokra – de épp ez volt a cél. Később a digitális korszakkal ez megváltozott – a szintetizátorok már mikroprocesszorokat és chipekbe integrált hanggenerátor áramköröket kezdtek használni, a hangzást pedig digitális paraméterekkel lehetett változtatni. Mi bandánkban először a Korg Poly-800II volt a nagy dobás – ez meglehetősen egyszerű és kicsi szinti volt, de nekünk sokat jelentett. Ennek még nem volt túl sok szerkesztési lehetősége, a hangzás fő paramétereit lehetett vele állítgatni csak, de rugalmasabb konfigurációra nem volt mód. Később...