A csont színe sokkal halványabb, mint a megsárgult műanyagok – de semmi baj, kétujjnyi erős kávé és kétujjnyi ecet egy pohárba, beledobtam a gombot és több lépésben, 3-4x fél percre megmikróztam.
Azonban akkor már feltűnt, hogy semmiképp se tudtam volna áthúzni – a pici kínai nyílásba nem férkőzhetett be a vaskosabb amerikai rúd (bocs a pornográfiáért) 🙂
Fűrészelés közben bármennyire is vigyáztam, kétszer is eltört a kis gyöngyház lap – szerencsére mindkétszer kifelé, a vágás irányába, így maga a forma nem sérült. A második törés után viszont sokkal nehezebb volt folytatni, mert már alig volt valami, amivel tarthattam, látszik is, hogy mennyire apró.
Képzeljétek el, hogy az ember könyékig benne matat egy szűk fadobozban, mélyen a híd vonalától még lejjebb, ahol nem tudja, éppen mi hol van, csak a „kezével lát”. Már a sokadik próbálkozásom járt kudarccal, mivel amint nagyjából úgy éreztem, helyén van az emelő, vagy ferdén volt és elbillent, vagy a vonalzó mozdult el – és persze arra is vigyázni kellett, hogy a sín a vonalzó mellé kerüljön, ne akadjon bele.
Márpedig ez a konstrukció, amennyiben nem kellően strapabíró anyagból készül – és ezek szerint nem -, egy idő múlva kezd kissé deformálódni, egyre lejjebb engedi csúszni a gombot a tengelyen, míg végül eléri azt a pontot, hogy a gomb alja lenyomáskor előbb fekszik fel a testen, minthogy kellően le tudja nyomni a tengelyt, hogy az megpöccintse a beleépített mikrokapcsolót.
Kommentek