(In)aktív gitár, de füstöl… :)

Kissé elmaradtam a frissítésekkel – köszönhetően egy nagyobb lélegzetű főmunkaidős projektnek és egy csomó utazgatásnak. De tartsatok ki, lesz hamarosan néhány érdekes dolog, várható egy-két teszt, részben vicces, részben igen komoly, hiánypótló stílusban, meg egy gitárbemutató is… 🙂 Addig is okosodjunk, hogy lehet füstölő Gibsont csinálni, À la Ace Frehley (KISS). A Caraguitars nevű Delaware-i cég, amely amúgy javítással és gitártuninggal és egyedi gitárok készítésével foglalkozik, reprodukálta a látványos effektet. Jim Cara utánajárt, hogy készült az eredeti és alapos fűrészelés és szerelés után megcsinálta. Nem is olyan egyszerű ám! A kindulás egy Gibson Les Paul Historic Ace Frehley modell volt, 3 DiMarzio humbuckkerrel. Nem elég, hogy egy valódi rozsdamentes acél égésteret kell beépíteni, de egy halogénlámpa is van benne, hogy megfelelő háttérmegvilágítással lássa el a füstöt, de a nyaknál lévő pickup valójában a füstnyílás, ezért egy mű-pickupfedelet raktak rá, hogy ne legyen nagyon észrevehető a különbség. Persze el kellett látni jókora akkumulátorokkal, begyújtó rendszerre és tűzálló védőrétegekkel, no meg zavarszűréssel. Nem tudom, a hangjának mennyire tesz jót, de az biztos,  hogy látványos....

Egy újabb zseni

Mindig azzal áltatom magam, hogy rezzenetlenül rajta tartom a virtuális ujjaimat a gitárvilág artériájának lüktetésén és pulzusának ritmusából morzejelekként áramló híreit gyorsan dekódolom  (na, ezért a mondatért azt hiszem Fábry-díjat érdemelnék), de néha megdöbbenek, hogy nem ismerek olyan zseniális zenészeket, akik elképesztően egyedi hangszeren elképesztően egyedi technikával játszanak. Most találtam rá Charlie Hunterre, aki brilliáns jazzgitáros. Illetve inkább kiváló jazz basszgitáros. De nem is, mert a helyzet az, hogy ő egyszerre mindkettő. Egyidőben, egy dalban, egy hangszeren. Tulajdonképpen nem is hiszem igazán el, mikor hallgatom és nem nézem, megesküdnék rá, hogy két ember játszik, egy basszeros és egy gitáros. Pedig ő az, egyszemélyben. Nem tudom, hogy jutott el a gondolatra, hogy így játsszon, talán elege lett, hogy nem talált megfelelő basszgitárost? 🙂 Kétségtelenül takarékos és hatékony megoldás. Charlie Hunter 1967-ben született, azaz egy évvel fiatalabb nálam és fényévekkel jobb zenész, ’93 óta vált igazán ismertté, azóta már 17 albumot készített.  Eleinte Joe Satriani-nál tanult… számos ismert és kiváló zenésszel játszott már. Gitárjai különlegesek, eleinte Novax 8-húros gitárokon játszott (fanned frets, azaz a basszus oldalon hosszabb a menzúra, mint a magas oldalon, egyedi grafit híd/húrláb kombináció, sztereó kimenet, egyedi Bartolni hangszedők). Később Jeff Traugott készített neki spéci 7-húros hangszert, Charlie nem tudta kihasználni eléggé a 8 húrt, mivel túl kicsi a keze. 🙂 Természetesen egyedi hangolással játszik, a nyolchúroson E-A-D volt a basszusoldal és A-D-G-H-e a szóló, de mostanában a héthúroson már  G-C-F és C-F-A#-D a beállítás. Itt van néhány videó tőle, szólóban és triójával is. Mélyen le a kalappal, elképesztő zenészi teljesítmény, és nem csak a technikája fantasztikus, egyszerűen átkozottul jó zenét játszik....

Így készül a húr…

A GHS Strings egy viszonylag kis, családi vállalkozás, ahol már 1964 óta gyártanak húrokat, mindenféle gitárhoz, bendzsóhoz, mandolinhoz, ukuleléhez és basszgitárhoz. Rengeteg neves zenész használja őket, talán a legismertebb a David Gilmour Signature húrkészlet. A Pink Floyd gitárosa már régóta ragaszkodik a GHS Boomer húrokhoz, de azoknak egy szokatlan méretsorozata van a Fender Start-ján. A normál tizes húrok általában ilyenek: 10-13-17-26-36-46 Ezzel szemben Gilmour ilyeneket használ és természetesen a nevét viselő húrkészlet is ezeket tartalmazza: 10-12-16-28-38-48 Ezt hívják úgy, hogy  “light top, heavy bottom”. A húrok elkészítésének munkafolyamata követhető végig ezen a videón: Forrás:...

Nashville

Nemrég a cég leküldött dolgozni Nashville-be. Sajnos nem tudom, el tudok-e menni mondjuk Gibson gitárokat nézegetni, persze az álom egy Factory Tour lenne, de aligha hiszem, hogy belefér. Viszont azt, hogy milyen jó hely is ez a gitárosoknak, jól mutatja, hogy már a reptéren a csomagra várva is ilyen szépségeket nézegethettem. 🙂  ...

A gitárkészítés művészete

Ebben a nagyon szép videóban egy kis betekintést nyerhetünk, milyen egy akusztikus mestergitár készítése, persze csak a fő mozzanatok, de nagyon jól érzékelteti azt a szenvedélyt, tudást, készséget, kézügyességet, mindazt a sokféle készséget, ami a gitárkészítéshez kell. A videóban Vasilis Lazarides görög gitárkészítő mester egy flamenco gitárt alkot meg, minden munkafázist kézzel végez, kezdve a fa kiválasztásával, folytatva a tervrajz felvitelével, a formák kivágásával, a csiszolással, a bundok előkészítésével a fogólapon, aztán jön a felső lap elkészítése két darabból összeragasztva, a forma kivágása, a hanglyuk és a rozetta elkészítése, aprólékos gonddal kis mozaikszerű darabkákból összeállítva, a fedlap rezonanciájának ellenőrzés, a bordák kialakítása, a hátlap elkészítése, aztán a káva kivágása és hajlítása, az összeragasztás, bundozás, a szegélyberakás készítése, a lakk kikeverése patikamérlegen kiporciózott anyagokból, a lakkozás szintén kézzel, polírozás, a nyereg elkészítése csontból, a hangolókulcsok felszerelése, felhúrozás, és a kész gitár a tokba kerül, a mester még utoljára büszkén és szeretettel végigsimít rajta. Kiválóan filmezett kis etüd, átérezhető belőle miért ilyen szerethető hivatás ez és nem mellesleg a kísérőzene is tökéletes, Edsart Udo De Haes saját szerzeményét...