Tíz híres gitárszólam

A GuitarSquid magazin feltett tíz Youtube videót, melyen ismert számokból csak a gitárszólam hallható, nagyon tanulságos. Egyrészt sokat segít, ha valaki épp ezeket a számokat tanulja, másrészt azt is hallani engedi, hogy azért a nagyok is követnek el néha apróbb kis bakikat. 🙂 A lista: Tony Iommi ritmusgitár riffje az  “Into the Void”-ban   Mark Knopfler gitárrészei a “Money For Nothing”-ban (egyik kedvencem!)   Eric Clapton szólórészei a Beatles’ “While My Guitar Gently Weeps” számában   Vernon Reid gitárszólama  “Cult of Personality”-ban   Pete Townshend gitárszólama “Who Are You”-ban. Kiváló dinamikai gyakorlat!   Alex Lifeson gitárrészei a “Limelight”-ban, kicsit hallatszik a többi szólam is, de nem vészes.   Eddie Van Halen gitározása a “Panama”-ban.   Keith Richards és Brian Jones’ gitár és szitár szólamai a  “Paint it Black”-ben. Érdekes, mindig csodálkoztam, hogy játszhatták ezt fel, de arra nem gondoltam, hogy szitár volt…   Jimmy Page elektromos gitárja a  “Ramble On”-ban. Érdekesek a gerjedések…  és még a hangolás is jól szól az elején 🙂   Malcom és Angus Young’s ritmusgitár részei a  “Let There Be Rock”-ban....

17586063, avagy metál japáncsaj módra

17586063 egy japán lány. Vagy egy megtestesült anime karakter, esetleg aidoru, de nagyon szégyenlős lehet. Mindenesetre úgy néz ki, már ami az öltözékét, haját és alakját illeti, de arcát sose lehet látni. Egy biztos, lányos alkata ellenére metálban nyomul és nem is rosszul. Már évek óta csinál cover dalokat a a Youtube-ra és már két saját albuma is elérhető. Nem mondom, hogy hű, de nagyon eredeti, de tisztességesen megcsinált, színvonalas, technikai tudást igénylő, kilencvenes évekre hajazó, shreddelős-dallamos fémzene és a misztikus-szégyenlős rejtőzködés talán még plusz érdekesség. A honlapja is láthatólag házi barkács, ott se tudni meg többet róla, két amatőr módon fotosoppolt montázs van fenn róla, ahol szintén takarásban van az arca. Aranyos, ahogy a videókon csak olyan kis trallallalla-dudorászós módon illegeti magát, miközben lazán nyomja a metált. 🙂 Ezen a videón még énekel is, bár ne tenné… 🙂 Az instrumentális rész határozattan és nagyságrenddel jobb. De legalább lehet tudni, hogy tényleg japán lány. 🙂 Forrás:...

Egykezes basszusszóló

Nathan Navarro – akiről szégyenszemre nem tudtam meg túl sokat egyelőre, azon túl, hogy egyfajta kísérletező zenész és dubstep dolgokat csináli többek közt, ami szintén nem túl ismerős műfaj nekem – azt álmodta, hogy elvesztett egyik kezét. Ettől azonban nem veszítette el a fejét (boccs, ez nagyon rossz poén, de nem bírtam kihagyni), hanem csinált egy kézzel egy basszusszólót. Egyébként együttesének, a Pin Paellának a legnépszerűbb klipjében is látható egy fura kütyüvel, a zenében  keveredik a diszkós-popos dallamvilág a kemény elektronikus zenei hangzással – és amiért tényleg említésre méltó, hogy ezt élőben csinálják, gitárral-szintivel-dobbal. Ettől függetlenül nem leszek nagy rajongója ennek a műfajnak, de néha érdekes lehet. És most jön  a másik szakmai dolog, amiért nézzétek meg: ugyanis elég szokatlan módon játszik Nathan, a nemrég említett Hot Hand kontrollert használja egy basszus burkológörbe effekttel. Ez pedig egy másik hasonló hangzású és technikájú szám tőle, szintén a Hot Hand használatával. Forrás: NoTreble, ...

Egy újabb zseni

Mindig azzal áltatom magam, hogy rezzenetlenül rajta tartom a virtuális ujjaimat a gitárvilág artériájának lüktetésén és pulzusának ritmusából morzejelekként áramló híreit gyorsan dekódolom  (na, ezért a mondatért azt hiszem Fábry-díjat érdemelnék), de néha megdöbbenek, hogy nem ismerek olyan zseniális zenészeket, akik elképesztően egyedi hangszeren elképesztően egyedi technikával játszanak. Most találtam rá Charlie Hunterre, aki brilliáns jazzgitáros. Illetve inkább kiváló jazz basszgitáros. De nem is, mert a helyzet az, hogy ő egyszerre mindkettő. Egyidőben, egy dalban, egy hangszeren. Tulajdonképpen nem is hiszem igazán el, mikor hallgatom és nem nézem, megesküdnék rá, hogy két ember játszik, egy basszeros és egy gitáros. Pedig ő az, egyszemélyben. Nem tudom, hogy jutott el a gondolatra, hogy így játsszon, talán elege lett, hogy nem talált megfelelő basszgitárost? 🙂 Kétségtelenül takarékos és hatékony megoldás. Charlie Hunter 1967-ben született, azaz egy évvel fiatalabb nálam és fényévekkel jobb zenész, ’93 óta vált igazán ismertté, azóta már 17 albumot készített.  Eleinte Joe Satriani-nál tanult… számos ismert és kiváló zenésszel játszott már. Gitárjai különlegesek, eleinte Novax 8-húros gitárokon játszott (fanned frets, azaz a basszus oldalon hosszabb a menzúra, mint a magas oldalon, egyedi grafit híd/húrláb kombináció, sztereó kimenet, egyedi Bartolni hangszedők). Később Jeff Traugott készített neki spéci 7-húros hangszert, Charlie nem tudta kihasználni eléggé a 8 húrt, mivel túl kicsi a keze. 🙂 Természetesen egyedi hangolással játszik, a nyolchúroson E-A-D volt a basszusoldal és A-D-G-H-e a szóló, de mostanában a héthúroson már  G-C-F és C-F-A#-D a beállítás. Itt van néhány videó tőle, szólóban és triójával is. Mélyen le a kalappal, elképesztő zenészi teljesítmény, és nem csak a technikája fantasztikus, egyszerűen átkozottul jó zenét játszik....

A gitárkészítés művészete

Ebben a nagyon szép videóban egy kis betekintést nyerhetünk, milyen egy akusztikus mestergitár készítése, persze csak a fő mozzanatok, de nagyon jól érzékelteti azt a szenvedélyt, tudást, készséget, kézügyességet, mindazt a sokféle készséget, ami a gitárkészítéshez kell. A videóban Vasilis Lazarides görög gitárkészítő mester egy flamenco gitárt alkot meg, minden munkafázist kézzel végez, kezdve a fa kiválasztásával, folytatva a tervrajz felvitelével, a formák kivágásával, a csiszolással, a bundok előkészítésével a fogólapon, aztán jön a felső lap elkészítése két darabból összeragasztva, a forma kivágása, a hanglyuk és a rozetta elkészítése, aprólékos gonddal kis mozaikszerű darabkákból összeállítva, a fedlap rezonanciájának ellenőrzés, a bordák kialakítása, a hátlap elkészítése, aztán a káva kivágása és hajlítása, az összeragasztás, bundozás, a szegélyberakás készítése, a lakk kikeverése patikamérlegen kiporciózott anyagokból, a lakkozás szintén kézzel, polírozás, a nyereg elkészítése csontból, a hangolókulcsok felszerelése, felhúrozás, és a kész gitár a tokba kerül, a mester még utoljára büszkén és szeretettel végigsimít rajta. Kiválóan filmezett kis etüd, átérezhető belőle miért ilyen szerethető hivatás ez és nem mellesleg a kísérőzene is tökéletes, Edsart Udo De Haes saját szerzeményét...

« Older Entries Next Entries »