Sörrel slideolni

A bottleneck vagy slide gitározás nekem mindig egy kuriózum. Próbálkoztam vele, úgy-ahogy valami hallgathatót képes voltam összehozni, de azonnal hallatszik, hogy zöldfülö csinálja. Sehol se vagyok egy igazi slide gitároshoz… A blues és country zenében nagy hagyományai vannak ennek a stílusnak és a slide eszközökről legalább olyan kiterjedt vita folyik, mint a gitárok fájáról, az erősítőkről vagy sok más témáról, ahol az emberek imádnak szőrszálhasogató kis nüanszokkal foglalkozni, hogy a számukra legjobb hangzást elérjék. A bottleneck ugye abból ered, hogy valóban sokszor egy üveg nyakával csinálták, ami shownak sem utolsó, ebben a műfajban számomra a csúcs Danny Gatton (szegény már az égi szinpadokon nyűvi a húrokat), mikor a habzó sörösüveggel nyomja, és az utána következő törölközőn keresztül szólózás meg az egyik legviccesebb gitáros csúcsteljesítmény. Amúgy a slide csövek rengeteg verzióban kaphatók, üveg, réz, acél, alumímium, porcelán, ki mire esküszik, eléggé különböznek hangzásban, játékmódban. Itt egy kis áttekintés , milyen eltérések vannak. Nekem a kedvencem a JetSlide, ami a nem hagyományos verzió, ami a többi ujjakra húzható csővel ellentétben egy vékony rúd, amin van egy kallanttyú és egy gyűrű. A gyűrűt az ember az ujjára húzza, beállítja a rudat a megfelelő helyzetbe, és mikor játszik, mindegyik ujját használhatja a hagyományos módon, de ha slide-olni akar, a mellett lévő ujjal a kallantyút lenyomva máris rendelkezésre áll a cucc, szemben a csöves megoldással, mikor a cső végig rajta marad az ujjon, így egyel kevesebbet lehet használni a hangok lefogására.         Itt egy alapfokú lecke egy helyes hölgytől: És egy igazán élvezetes és profi blues slideolás...

Chris Duarte

Chris Duarte egyik kedvenc blues gitárosom. A 49 éves texasi megrögzött Strat player, SRV és Jimmy Hendrix nyomdokaiban halad, hihetetlen ősösztönös energiával és teljes átéléssel gitározik, többnyire saját triójával, de sokat játszott egy japán blues csapattal, a Bluestone Company-val is. Chris láthatólag mindent tud az elektromos gitárról, amit tudni lehet, olyan módokon használja, ami túlmegy a normál gitározás megszokott módjain, gyakran használja egész elvadult hangok előcsalogatására is, ütögeti, dörzsöli, feszíti, mindent megcsinál vele, ami csak eszébe juthat valakinek. A következő két videóban egy húszperces száma van, a .32 blues (ezt a számot egyszer muszáj lesz nekem is eljátszani, persze rövidebb verzióban), két részletben, tényleg érdemes megnézni, mit művel a gitárral. Utána még betettem pár másikat is, ne hagyjátok ki… Ebben egy Bob Dylan dalt dolgozott fel: Ebben pedig a Bluestone Company öreg japán hippijeivel nyomja a blues...

Wishbone Ash

Nem tudom, ez az, amit mostanában némi gúnyos lenézéssek “dad rock”, papi-rock néven emlegetnek? Tény, hogy a brit Wishbone Ash már több mint negyven éve aktív és a stílusuk nem sokat változott, a rockzene klasszikus, két gitár+basszus+dob felállásában játszanak, dallamos, kidolgozott, de nem túlbonyolított, lírai zenét, szép vokálokkal, gyakran történelmi témájú szövegekkel, de a blues-rockban is igencsak otthon vannak. Nagyívű, kidolgozott gitárszólók, gyakran két egymásra épülő gitárszólammal és dallamos basszusmenetek jellemzik a zenéjüket. Bármennyire is elavultnak tűnik a modern rockhoz képest, számomra mindig jó hallgatni és szívesen eljátszanám sok számukat. Mondhatnánk, hogy már a korom miatt van, de nem hinném, hogy csak ezért, hiszen a mai zenék közt is sokat szeretek. Az évek során sok átalakuláson estek át, tagok jöttek-mentek, de a gitáros Andy Powell stabilan megmaradt, ahogy Gibson Flying V gitárját is ritkán cserélte másikra. Először egy blues-os, lendületes zene, 1971-ből: A következő koncert 1985-ben volt. Ezen a felvételen egy 2003-as koncertjüket látni: Végül egy 2010-es...

Elveszett szóló

A “Here comes the sun” George Harrison dala az Abbey Road ’69-es Beatles lemezen. Nem olyan rég a néhai gitáros fia, Dhani Harrison betért az egykori stúdióba a Beatles volt managerével,  Sir George Martinnal és fiával, Giles-el, és ezt a számot hallgatva a keverőt állítgatva véletlenül megtaláltak egy, a lemezen nem szereplő hangsávot, melyen egy eddig ismeretlen gitárszólórész volt. Mintha George Harrison a túlvilágról is játszana még nekünk....

JBx2=Jeff Beck és Jennifer Batten

Jeff Beckről már volt szó, de ezen a videón érdekességképpen egy igen jól virgázó női gitáros, Jennifer Batten, akivel nyomja. A rockerhölgy nem mai csajszi, bár ezt nem gondolnánk róla a képek alapján: idén lesz 55 éves, na, hát egy tizest simán letagadhatna szerintem (a kép 2 éve készült). Róla azt kell tudni, hogy session zenészként rengeteg ismert nagy névvel játszott, jellemzően Michael Jackson kísérőzenekarának gitárosa volt évekig, valamint Jeff Beckkel játszott együtt sokáig. A második és harmadik videón Jeniffer Batten saját számai hallhatók, meggyőződhetünk, hogy nem valami epigon, elég érdekes a zenéje és a technikája is. A honlapja szerint Washburn gitárokon játszik, Seymour Duncan hangszedőkkel. Jennifer Batten Tribal Momentum Rage című wordbeat-metál lemezének egyik száma: Ez pedig az Above below and beyond lemezéről a Cat fight című szám (és tényleg, jól imitálja a macskavernyogást, mikor harcászkodnak a kandúrok)...