Erősítős gitárok

Azt hiszem, bele kell törődni, hogy a gitár egyre inkább lesz valami iPhone tartozék, mint hangszer.

Pár egyetemista a Stanfordról nemrég azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy készítenek egy gitárt beépített erősítővel és hangszóróval, megeffektezik az iPhone-nal és hurrá, máris kész a “forradalmian új” hangszer, ami bárhol, bármikor magaddal vihető és eletktronyosan szól akkor is, ha nincs erősítőd. Mondják ők.

Biztos nem vagyok elég modern, de szerintem ez baromság. Az ötlet amúgy sem új,  már régóta csináltak ilyen hangszereket – egyik se örvendett nagy népszerűségnek, ami nem véletlen. A hordozhatóság érdekében kicsire vett testbe belerakni tisztességes hangszórót és erősítőt nem igazán lehet. Az összes ilyen összekutyult cuccnak dobozhangja van, könnyen recsegőssé váló, döglött hangszínekkel.
Ezen még azok a beépített effektek se sokat segítenek, amiket manapság beleraknak.

 

Kezdve a Teisco TGR-1-gyel, ami  a hatvanas évek egyik ilyen próbálkozása volt a japán gyártótól.

Vagy az európai modellek, például a Davoli Bikini, amelynél a hangszóró egy külön részben kapott helyet a Kraandal CT642 német erősítővel.

Aztán ott van a Wandre-féle Meazzi Hollywood, szintén ezzel az erősítővel, de már inkább gitár formája volt.

A Hofner Bat, ami elég méretes darabnak néz ki.

Kay

Kay

A Kay, amely egy időben az USA legnagyobb hangszergyártó-kereskedő cége volt, szintén készített egy Les Paul és egy Telecaster jellegű modellt, hangszóróval.

Fernandes Nomad Deluxe

Fernandes Nomad

A Fernandes is jól ismert a japán gyártók közt, az ő Nomad modelljük is beépített erősítővel-hangszóróval készül, de a csúcsmodellben egy Digitech modellező effekt is van.

A Vox, mely elég jó név a szakmában, jelenleg is kínálatában tartja az Apache nevű gitárt, mely jóval komolyabbnak tűnik, mint a Kickstarter projektes srácoké.

 

A Pignose nevű cég, mely erősítőket, effekteket készít, szintén csinált ilyen kis erősítős hangszert.

Alapvetően ezek szerintem inkább a játék kategóriába tartoznak, mint a használható gitárba, a már említett erős kompromisszumok miatt. Ráadásul manapság vannak már olyan kicsi, hordozható kombók, mint pl. a Roland Cube, amivel tényleg nem nagy megterhelés közlekedni, de mégis egész jól tud szólni.

Az Unlimited Guitar annyiban különbözik ezektől, hogy az egész test kicsi, de elég vaskos, a hangszórót semmi nem védi és van egy iPhone csatlakozója is, amivel a trendi okostelefonra készült app segítségével mindenféle effektezés lehetséges. Nincs specifikálva a hangszóró és az erősítő, annyit írnak csak róla, hogy több mint 150 fős teremben is jó szórakoztatást lehet vele végezni, ami nyilvánvalóan nagyvonalú marketinges bullshit, mint a könyvméretű számítógépes hangszórók száz wattja.
Szerintük még azért is jó, mert dobgépet, meg kíséretet is lehet az iPhone-ról hozzá játszani, meg tanulni is jól lehet vele. Szerintem ez nagyon optimista kijelentés, sokkal kényelmesebb módszereket is el tudok képzelni, mint egy tenyérnyi telefont tapizgatva gitárt tanulni.
Egyvalamire ez is épp úgy jó, mint a másik, hasonlóan iPhone-ra épülő műgitár: villantani a haverok meg a csajok előtt vele, egyrészt mert jó drága (299 dollár), másrészt aki nem tud gitározni, pár torzítós-visszahangosított kvinttel megjátszhatja, hogy ő a nagy zenész. Az más kérdés, hogy miután jól lerészegedett mindenki, hogy fogja viselni a gitár nyitott hangszórója, mikor hozzávágják valamihez, belehánynak vagy leöntik sörrel…

Itt egy videó róla, szerintem pont azt hozza, amit említettem: dobozhang, döglött hangszínek, lapos dinamika. A srácok lelkesedése szép dolog és amúgy kedvesek meg szépen megcsinálták (bár a fedetlen hangszóró nagy hiba szerintem), de ez zsákutca. Ki tudja, persze lehet, hogy nem lesz igazam, mert ami az iPhone-hoz kapcsolódik, az nagy előnnyel indul, bármekkora hülyeség is – lásd a tucatnyi fingáshang app-ot, amit a meg lehet rá venni.

Források: Uniqueguitar, Gizmag