Gitárlakat

Slamó, még a Gbson L5-S-el

Valamikor a nyolcvanas évek elején jártunk, talán második-harmadik gimi idején. Edda koncert készülődött a dombóvári sportpályán. Akkoriban az Edda a csúcson volt, még Barta Alfonz távozása előtt, azt hiszem, és Pataky Attillát se a magyar nótákról és a zámbódzsimmis dalokról ismertük, Slamó meg az egyik isten a gitárosoknak…
Mi zenészek – már egy éve ment a banda talán – mind már jó korán ott lebzseltünk a helyszínen, kis vidéki színpad volt, azokban az évekbent nem nagyon vacakoltak még biztonságiakkal, protokollal, semmi ilyesmi, tulajdonképpen amíg nem voltunk útban, ott nézelődtünk, ahol akartunk.
Egyszer csak elkaptam fél füllel, ahogy Pataky emelt hangon beszél valamelyik roaddal. “Ugye nem mondjátok komolyan, hogy nincs meg a Slamó gitárja?”
Pedig igaz volt, ellopták valahol az előző helyszínen a Gibson L-5S, legalábbis akkor mi ezt hallottuk, Egy tény, nem volt gitár, azonnal elkezdtük összedugni  a fejünket, mi, helyi gitárosok és rögtön felajánlottuk a hangszereinket az együttesnek, amit nagyon köszöntek, csak minél előbb legyen itt…
Mindenki rohant haza.
Én is nagy lihegve értem vissza a Cimarommal, ami nagyjából egy Ibanez Roadstar copy, Martin Jocó, akitől az első Jolanámat vettem és egy  igazi Ibanez Roadstar II-je volt, szintén elhozta a hangszerét és Abonyi Peti is beesett a Fender Telecasterével, amit meg majdnem megvettem a Cimar előtt – máig is bánom, hogy nem azt választottam, akkor most lehetne egy értékes és jó vintage hangszerem…
Slamó végül az Ibanezt választotta, le is nyomták rendesen a koncertet. De utána már nyugodtan büszkélkedhettem azzal, ha a Cimaromról volt szó, hogy “ezen a gitáron majdnem a Slamó is játszott!” 🙂

Azóta is hallottam nem egyszer hasonló sztorit. Egy koncert előkészületeiben vagy utána a lepakolás közben, különösen a tumultusban, ha több fellépő is van, nem lehet mindenre figyelni, a jövés-menésben alkalom szüli a tolvajt és könnyű eltűnni utána.
De van segítség, még ha nem is abszolút biztos, de mindenesetre sokat javíthat az esélyeinken, úgy hívják: Rock Lock.

Ez egy amolyan biciklilakat-szerűség, egy acélhuzal és egy capó jellegű retesz, amit a gitár nyakára lehet zárni, míg a huzalt valami stabil és/vagy nehéz dologhoz kell hurkolni, például erősítő, hangfal. Ez mindenesetre az alkalom szülte tolvajok ellen hatásos, hiszen egy gitárral még megpróbálhat valaki elinalni, de egy több mint 20 kilós erősítőt/hangfalat is cipelni vele már sok lenne.
Természetesen minden gitárra nem lehet jó, így a klasszikus és a 12 húros gitárok továbbra is szabad prédák és a headless hangszereken se segít, de alapvetően jó ötlet és 50 dollárt megérhet egy esetleg többezer dolláros gitár védelme.

 

No Responsesto “Gitárlakat”