Pickupológia 1.

Mágnesek

Magától értetődő, hogy maguk a mágnesek az egyik legfontosabb elemek. Alapvetően fém és kerámia mágneseket használnak a pickupokban. A legelterjedtebb mágnesfajta az Alnico (alumínium-nikkel-kobalt, némi rézzel és kb. felerészben vassal), ez egy speciális ötvözet, különböző fokozatokban gyártják, a gitár hangszedőkben legnépszerűbb az Alnico V (nem vé, hanem római 5). A régebben használt Alnico II mágnesekkel melegebb, de szűkebb dinamikájú a pickup, az V-ös jóval fényesebben szól, a legtöbb gyári pickupban ez van. A kerámia mágnesek (általában „-ox” végződésű névvel, Arnox, Indox, stb.) egyfajta agyagféle és mikroszkópikus ferromágneses részecskék keveréke, amit nagy hő és nyomás alatt formálnak.

A kerámia mágnesekkel készült hangszedők még fényesebb hangzásúak, mint az Alnico V és mivel mágnesességük általában erősebb is, a kimenőjelük is magasabb lehet. Másik előnyük, hogy olcsóbban előállíthatóak, mint a fém mágnesek és kevésbé hajlamosak a demagnetizálódásra, valamint több szabványos méretben kaphatók, mint a szűkebb választékú Alnico, ezért jobban használható kísérletezésre.

Tipikusan a Rickenbaker szereti a kerámia mágneseket, egyfajta gumiszerű anyagba ágyazva szinte flexibilis a pickup, sok gitárjukban és basszusukban van ilyen.

A magasabb frekvenciatartományban való jobb hangvisszaadás miatt a kerámia mágneseket gyakran használják nagy kimenőjelű, nagy menetszámú hangszedőkben, ahol a tekercs nagy menetszáma miatti hangszíntompulást kompenzálják vele.

A mágnesek formája, mérete és elhelyezése is természetesen kihat a hangzásra.

Tekercs

A másik fő komponens, mely a legnagyobb hatással van a hangzásra.

A vezeték egyszerű, vékony réz tekercselőhuzal, szigetelő bevonattal. A szigetelését magyarul leginkább csak gyűjtőnéven zománcnak hívják (CuZ huzal a rádió trafójából + ajtómágnes… csinált más is ilyen házi pickupot annak idején?), manapság már leginkább poliuretán-nejlon alapú, melyben van közvetlenül forrasztható (már úgy értve, hogy nem kell külön leszedni a szigetelést). A huzal átmérője 0.05-0.06 mm általában. Ez és a pickup csévetestének mérete, formája korlátozza, mennyi menet tekerhető rá. A menetek száma elég eltérő lehet az egyes pickupoknál 5-10 ezer körül mozog általában (a tipikus Gibson PAF 5 ezer, a kezdeti Fender Telecaster 7,5 ezer, egy P-90 10 ezer). A tekercsek egyenáramú ellenállása 4 és 10 kOhm közt változik.

Általában elmondható, hogy nagyobb menetszám erősebb kimenőjelet és nagyobb sustain-t eredményez (egy adott menetszámig, utána már nem), ugyanakkor a nagyobb menetszám növeli az induktivitást is és egyfajta aluláteresztő szűrőként funkcionál, elveszi a magasakat és hangsúlyosan a középtartományt viszi át inkább.

Felépítés

Fender Telecaster pickup felépítése Fender Strat pickup felépítése Gibson Humbucker felépítése Gibson P-90 pickup felépítése Dual rail pickup felépítése

Nem is tudom, talán ezt a pontot még többfelé kéne osztani, mivel annyiféle különböző felépítés akad. Lehetnek például olyan, egyszerű felépítésűek, mint a tipikus Fender Telecaster single-coil, ahol van egy acél alaplemez, azon hat darab mágnesrúd, melyekre közvetlenül, csévetest nélkül tekerték a huzalt, került rá egy fém fedőlemez, arra egy műanyag, és az egészet bemártották viaszba majd körültekerték egy vékony textil szalaggal. Az eredmény magasakban gazdag, perkusszív, csengő, éles, szinte karcos, kicsit szikár, jól definiált hang, az ilyen hangszedő hajlamos eléggé összeszedni a hálózati brummot.A Stratocaster hangszedők felépítése hasonló, azzal a különbséggel, hogy az alaplemez műanyag és az egész kapott egy műanyag tokozást. A hangzás is meglehetősen hasonlít, bár feltehetőleg az acél alaplemez hiánya miatt mégse ugyanaz.A tipikus Gibson humbucker hangszedő már jóval bonyolultabb szerkezet. Eleve a 60 Hz-es hálózati brumm kiszűrésére két ellenfázisú tekercset alkalmaz: acél alaplemezen van a két tekercs közt elhelyezkedő Alnico V hasáb mágnes, melyekhez egyik oldalon egy menetes furatokkal ellátott acéllemez csatlakozik, ebbe mennek bele az egyik tekercs állítható, menetes pólusai, míg a másik tekercs rejtett, nem állítható pólusai közvetlenül érintkeznek a mágnessel, a fennmaradó helyet pedig egy fa (többnyire juhar) távtartó rúd tölti ki. A tekercsek műanyag csévetestre vannak csévélve, mely körbeveszi a pólusokat, az egészet pedig egy fém doboztető zárja le, rajta nyílásokkal a csavaros pólusok részére. A fém burkolat szerepe részben az elektromos árnyékolás, részben mechanikai védelem. A hangzás testes, melegebb, lágyabb, mint a single-coil, határozottan sötétebb tónusú, telt, erőteljese, magasabb kimenőjelű, és jóval csendesebb zaj szempontjából. A testesebb hangzást az is okozza, hogy szemben a keskeny single-coil hangszedővel egy humbucker jóval szélesebb, nagyobb húrhosszon „veszi” a rezgéseket. A Gibson P-90 is egy nagyméretű single-coil, meglehetősen más karakterű, mint a Fender a teljesen eltérő felépítés miatt. Itt is tettenérhető, hogy míg a Fender többnyire az egyszerűséget preferálta, a Gibson inkább hajlamos volt (és még ma is az) a bonyolultabb szerkezetek készítésére: az acél alaplemezre két darab Alnico hasáb mágnes került, köztük egy furatokkal ellátott acélrúddal, ebbe csavarodtak be a pólusok. A viszonylag alacsony, de széles csévetest a mágnesek fölött helyekedik el, az egész szerkezetet egy műanyag fedél borítja, amiből kiállnak a pólusok állítható csavarjai és két átmenő csavar, melyeknek vége a gitártestben rögzíti az egészet és lehetővé teszi a magasság állítását. Ennek a hangja ötvözi a humbuckeres teltséget a single-coil-os csengő fényességgel, habár számomra közelebb áll a humbuckeres hangzáshoz, mint a tipikus Fender „twang”-hoz, és sajnos a single-coil zajérzékenysége rá is érvényes, bár pl. a Seymour Duncan stacked pole modellje ezen sokat javít. Létezik még „rail” típusú hangszedő, ahol a mágnes egy hosszú, vékony lemez, mely merőlegesen helyezkedik el a húrokra és a huzalt köréje csévélik, vagy például a Leo Fender későbbi cégében, a G&L-ban kifejlesztett MFD (Magnetic Field Design) rendszer, ahol kerámia mágnesrudat használt a single-coil hangszedő alatt csőszerű lágyvas pólusokkal, melyben állítható csavarok voltak, hogy minden húrhoz külön lehessen a kimenőjelet belőni. A hangzásban még az is különbséget jelent, hogy a pólusok valóban mágnesek vagy pedig lágyvas elemek, melyek egy alul elhelyezett mágnessel érintkezve „vezetik ki” az mágneses teret a húrokhoz.

Távolság

Nem kell hozzá nagy tudomány, hogy belássuk, mennyire fontos a húrok és a mágnes közti távolság. Minél közelebb van a húr a mágneshez, annál erősebben kerül kapcsolatban annak terével, annál nagyobb lehet a kimenőjel. Mivel a húrok vastagsága és gyártási eljárása különböző (a három vastag húr tekercselt, a többi nem), akusztikus hangintenzitásuk is különböző lehet. Épp ezért a hangzás kiegyenlítetlen, ha egyforma távolságra vannak a hangszedőtől. Épp ezért minden mágneses pickupon lehet állítani a két oldalon a magasságot, de sok tipusnál akár egyenként, minden húrhoz külön is. A helyes beállítás fontos, meg kell találni az egészséges egyensúlyt, mivel ha túl közel emeljük a húrhoz, a brutálisabb pengetéseknél a húr hozzáérhet a pólushoz és azt nem fogjuk szeretni.

Húr

Ez ugyan nem része a pickupnak, de mivel a legközvetlenebb közvetett kapcsolatban van vele, meg kell említeni. A legtöbb gitáros (magamat is beleértve) többnyire aszerint választ húrt, hogy milyen típusú zenét játszik: metálosok hajlamosak a vékonyabbakra, a jazz-blues játékosak a vastagabbakra, afféle ökölszabályként, ami persze nem érvényes általánosan. Főleg az áll emögött, hogy a vékonyabb húron könnyebb shreddelni, kevesebb igénybevétel az ujjaknak, nagyobbat lehet hajlítani, míg a vastagabb húrok testesebb hangra képesek.

Tekercselt húr

Holott a húrok anyaga is befolyásolja a hangzást. Kezdetben voltak a sima fémhúrok, melyeket felváltottak az Ernie Ball -féle tekercselt húrok 59-től, melyeken tiszta nikkelhuzallal tekertek körbe acélmagot, és bár a nikkel is mágneses tulajdonságú, de kevésbé, mint az acél, ezért az ilyen húrok valamivel melegebb, lágyabb hangot eredményeztek.

A 70-es évektől az erősen megugrott nikkel árak miatt ezt a fajta tekercselést felváltotta a nikkelbevonatú acélhuzal, melynek jóval magasabb acéltartalma fényesebb, erősebb hangot eredményezett. A modern króm és rozsdamentes acél huzal tekercselésűek még csengőbb és erősebb hangot produkálnak. Tehát ha esetleg túl tompának érzed a gitárod hangját, első lépésben egy króm/acél húrkészlet is változtat ezen, míg a túl éles hangú gitárt kellemesen lágyíthatja egy nikkeles húr.