Túl a fán: Karbon kompozit

A gitárok egy darabból készülnek és üreges testűek, a test, a nyak, a fej egy egységet alkot, nincs összeeresztés, ragasztás, csavarozás, nincs olyan része a hangszernek, ahol a rezonálás megszakadna a különböző részek miatt. A szénszálas anyag jó hangvezető-képessége kiváló akusztikával ruházza fel ezeket a gitárokat.

A GitárShop.HU-n is!

Az a megtiszteltetés ért, hogy a GitárShop.HU megkeresett és állandó rovatot ajánlott fel. Ezentúl minden kedden ott fog megjelenni egy írásom, a szokásos Aktív Gitáros stílusban, a szokásos eklektikus témákkal. Szeretném itt is megköszönni a bizalmukat, remélem, ti is olvassátok az oldalt! 🙂 Első, bemutatkozó írásom “A legszebb szakma” a hangszerész mesterség szépségeiről és nehézségeiről szól. Alább egy rövid ízelítő belőle, a többit olvassátok el a GitárShop-on! Az egyik legszebb dolog benne, ahogy a kezem alatt formálódik, simul a fa, ahogy szépen kialakul az elképzelt forma és közben a forgács illata átjár… a másik, amiért nagyon szeretem, hogy egy gitár – ellentétben a legtöbb mostani ipari produktummal – nem 2-3 éves időtartamra készül, hogy aztán lecseréljék és eldobják, hanem akár évtizedekre. Ha valami elromlik rajta, szinte minden javítható és ha kicsit értékesebb darabról van szó, érdemes is javítani. Mérnökként engem mindig zavart, hogy olyasmiket terveznek manapság, melyek eleve csak rövid időre készülnek és az erőltetett ütemű piacra dobásuk idején sincsenek teljesen készen, egyfajta “béta”-verzió a legtöbb, amit később javítgatnak, bővítgetnek és mire épp már használhatóvá válna, leváltják egy újabb, szintén félkész termékkel… A gitárokkal ez szerencsére nem így van. Inkább valami ódivatú, de ugyanakkor az előbbieknél talán mégis időtállóbb, értékesebb tradicionális mesterségbeli tudás kell hozzá, a kézzel végzett munkának, a régi mesterek által felhalmozott szakmai fogásoknak ismerete és megbecsülése.  Még akkor is, ha ma CNC-k dolgoznak sok helyen, mindig lesz olyan munkafolyamat, ami a manuális emberi munkán múlik. Ha másban nem, a prototípusok elkészítésében, az új modellek fejlesztésében még mindig fontos a mesterségbeli tudás – vegyük sorra,...

Kávafoltozás

Több kisebb-nagyobb repedés és sérülés volt rajta, de a leglátványosabb kétségtelenül ez a luk a káva alsó ívén. Három oldala viszonylag szabályos négyszög alak része, a negyediken egy deformálódott, tört, benyomódott rész volt.

Túl a fán: Acélbasszus

Stanislaw Potyrala, azaz „Stash” kanadai hangszerkészítő és meglehetősen szokatlan basszgitárokat épített. Úgy gondolta, a fa túlzottan is kényes anyag, hőmérséklet, páratartalom, húrfeszítés miatt deformálódik, nem tartja a hangolást, stb. Az igazi basszernek olyan anyagot kell találni, ami kemény és rugalmas, erős és jól rezonál. „Stash” az acélnál kötött ki. Ezzel még nincs vége persze a szokatlan megoldásoknak, első hangszere, mely a „Stash Stainless Steel Bass” névre hallgat, tele van érdekességekkel.   Először is, a nyaknak semmi köze a hagyományos gitárnyakhoz, ugyanis gyakorlatilag egy nagyjából tenyérnyi keresztmetszetű szelvényezett acélhenger. Ez biztosítja az összehasonlíthatatlanul merevebb szerkezetet, mint a fából készült, nyakpálcával merevített hagyományos nyakak, ugyanakkor az alkotó szerint jobban meg is felel a természetes kéztartásnak (ebben van valami), ezért sokkal kényelmesebb rajta játszani, mint a hagyományos nyakon. A fej szintén teljesen unortodox, egy kiálló vékonyabb rúdból a három égtáj felé meredeznek a jókora hangolókulcsok. A híd is követi a hengerformát és egybeépült a nyakkal, tulajdonképpen átmenő nyakról van szó, aminek az alsó vége maga a híd. A hangszedők szintén egyediek és be vannak építve a nyakként funkcionáló hengerbe, csak a mágneses pólusok állnak ki belőle, így tökéletesen árnyékoltak az elektromos zajforrásokkal szemben. Mivel az egész szerkezet ugyanabból az acélból készült, a rezonanciája homogén és egységes, nem érzékeny a környezeti hatásokra és sokkal stabilabban tartja a hangolást, mint a hagyományos hangszerek. A test aránylag kicsi és két vékony acéllemezből áll, így anyagához képest nem is túl nehéz: 4,5 kg, ami a Norlin-korszak Les Pauljainál teljesen szokásos volt. Az egész hangszer szerintem gyönyörű és egyedi mérnöki-design műalkotás. Egyéb paraméterei: 34”-os menzúra, 38 mm-es átmérőjű hengeres nyakprofil , 20 bund, egyedi osztható tekercses Alnico V mágneses hangszedők, Gotoh hangolókulcsok, 250k hangerő és hangszín potik. „Ennek a basszusnak az az egyetlen hátránya” szól „Stash” szlogenje „hogy a rocksztárok nem tudják széttörni a színpadon a show részeként.” Ezt el is hiszem, alighanem a színpad előbb esne...

Fender, ami Roland, de valójában Variax?

A Fender sznobok is végre rátérhetnek a virtuális hangzások használatára, immár rendelkezésükre áll így igazi USA gyártmányú változat is a Roland V-gitárból.