Gitár, orosz módra

Ha az oroszok úgy akarják, az ásónyél is megszólal.
Arrafelé nem vacakolnak, ha gitár kell, az ásóból is az lesz.
Emberünk fogott egy ásónyelet, kicsit meggyalulta, itt-ott megfurkálta, marta, fűrészelte, bebundozta, hangolókulcsokat tett rá, az aljára az ásó fémrészébe szintén fúrt, hidat, elektronikát, pickupot szerelt rá – és íme, kész az ásógitár.

Túl a fán: 2. A Mennyek Kulcsa

Ha elordítanám ezt a szót amolyan germános-katonás stílusban, simán elmenne valami náci film szinkronjához… „Jawohl, Herr Standartenführer! Heil Himmelschlüssel!” pedig valójában ez egy csodaszép és különleges gitár (a név amúgy egy virágot is jelent).

Hajtsd össze a gitárod!

Nemrég írtam egy gitárkészítőről, aki utazáshoz használható, levehető nyakú elektromos gitárokat, gyakorlatilag teljes értékű Strat-jellegű hangszereket készít, annyi többlettel, hogy a nyak egy reteszelő mechanizmus oldásával egyszerűen szétkapcsolható a testtől. Ez már önmagában is némi kételkedést válthat ki, mármint ugye a közvélekedésben sokszor azt hallani, hogy a ragasztott nyak az igazán jó, mert akkor alkot teljes egységet a test és a nyak. Hogy lehetne már jó, ha csak úgy ripsz-ropsz le lehet szedni? Ami még inkább tamáskodásra adhat okot, hogy ehhez nagyon hasonló megoldás létezik akusztikus gitárokra is! A Voyage-Air gitárok a kalifornia Harvey Leach hangszerészmester agyából pattantak ki, akinek nem tetszett, hogy a sokat utazó zenészek kénytelenek lekicsinyített hangszerekkel beérni, mint a Martin Backpacker, vagy éppen a Johnson Trailblazer, ha akusztikusokról van szó. „Minden gitáros megérdemli, hogy bárhová magával vihesse a hangszerét” lett a fejlesztés mottója. Elképzelhető, hogy a sérülékenyebb és a rezonancia szempontjából még kritikusabb akusztikus gitárok esetében a teljes méret megtartása mellett egy olyan megoldást találni, amivel a szállítási méret a felére csökkenthető, milyen komoly fejlesztőmunkát igényelt. Mr. Leach-et 35 év tapasztalattal és rengeteg mesterien elkészített gitárral a háta mögött legelismertebb hangszerészek közt emlegetik, sőt, a berakáskészítés egyik élő legendája, rengeteg neves cég kért már tőle művészi igényű berakásokat az egyedi modelljeihez. “Hagyománytisztelő hangszerésznek tartom magam, aki mindig keresi a jobb megoldásokat a modern technológiák felhasználásával. Ez a megközelítés vezetett el a Voyage-Air tervezéséhez is. Gyakran hallom vissza „Miért nem gondolt erre senki korábban?”. Ennek két oka is van: egyrészt minél inkább a részletekre koncentrál valaki, annál kevésbé látja a fától az erdőt. Például ha folyton a csavarozott és ragasztott nyak előnyeiről és hátrányairól elmélkedsz, a behajtható gitárnyak egyszerűen teljesen kiesik a látókörödből. Másrészt most jött el az az idő a laptopok és okostelefonok korában, hogy megnövekedett az igény a zenészek részéről, hogy a gitárjukat is mindehová magukkal vihessék, ahogy ezeket a fejlett elektronikai eszközöket is. Erről...

Az első berakásom – egy vintage Gibsonba!

Fűrészelés közben bármennyire is vigyáztam, kétszer is eltört a kis gyöngyház lap – szerencsére mindkétszer kifelé, a vágás irányába, így maga a forma nem sérült. A második törés után viszont sokkal nehezebb volt folytatni, mert már alig volt valami, amivel tarthattam, látszik is, hogy mennyire apró.

C64 basszgitár a hackercsajtól

“Lady Macgyver” beszerzett egy ócska basszgitárt, előkotort a sufniból két nem működő C64-et és nekiállt. Nem sokat cicózott, lefűrészelte a gitártest két oldalát, a megmaradt szögletes hasábra tette a C64 dobozát a billentyűzettel.