C64 basszgitár a hackercsajtól

Ez a cikk eleinte mintha másról szólna, de várd ki a végét, eljutunk a gitárhoz is. 🙂

Jeri Ellsworth egy 38 éves, mosolygós, helyes, kamaszos külsejű csaj (nem nézném ki a korát belőle). Ki gondolná, hogy gyerekkora óta az egyik legjobb hacker? A hacker szót itt klasszikus értelemben mondom, nem a mások email fiókját, weblapját heccből feltörő, szoftverkittekkel vírusokat gyártó netfüggő kamaszokra gondolva, hanem olyasvalakire, aki képes kreatívan műszaki megoldásokat létrehozni, melyeket sokszor teljesen más célra készített, “szabálytalanul” használt eszközökkel, alkatrészekkel, módszerekkel alkot meg, magától értetődőnek tűnő egyszerűséggel.

Kisgyerekként hamar rákattant bátyja Commodore 64-es gépére és pusztán a kézikönyvet olvasva megtanult programozni. Középiskolás korában apjával, akinek autószerelő műhelye volt (lám, az alma nem esik messze a fájától?) dirt-track-racing (talán olyasmi, mint a rallycross? Ovális pálya, ami nem szilárd burkolatú…) autókat kezdett vezetni, majd még iskolásként épített saját versenyautókat, melyeket el is tudott adni, így apja nem ellenezte, hogy kimaradjon az iskolából is. Látható, hogy mindenesetre egy “lázadó” típusú család lehetett.

Pályafutását később olyan mérföldkövek jelzik, mint egy PC-alkatrészeket és egyedileg összeszerelt PC-ket forgalmazó, négy boltból álló saját hálózat a kilencvenes évek közepén, majd az századforduló után egy év chiptervezési tanulmány egy főiskolán, amit szintén otthagyott, nem tetszett neki, hogy rosszallották, ha megkérdőjelezte a professzorok állításait.

Nagy álma volt a Commodore valamilyen formában való újraélesztése, így nem sokkal ezután tervezett egy chipet (igen, nem egészen egy év főiskolai tanulmány után), mely később a C64 és egyéb korabeli gépek viselkedését emuláló projekt lelke lett, ő volt a főmérnöke a C64-DTV elkészítésének, melyben egy joystickba tömörítettek egy C64-et, feltöltve egy csomó retro játékkal, amit nyilván az én korosztályom még nagy élvezettel játszott.

Hejh, az a Wizard of Wor… de sok időt töltöttem vele a dombóvári MÁV Vontatási Főnökség C64-esén, mikor éppen nem a szolgálatképtelenségek nyilvántartására írt programomat kellett használnom vagy zajszintet mérnem a V43-asokon, esetleg oktatóvideót készíteni a kisiklott mozdonyok visszaemeléséről!

Jeri azóta is az egyik legismertebb C64-guru, de nagy flippermániás is, 60 flipper gépe van otthon és természetesen saját maga is csinált. Tulajdonképpen mindennel foglalkozik, ami fém vagy szilícium és mozog, csörög, villog, otthoni műhelyében kotyvaszt tranzisztort, plazmahegeszt, elektronmikroszkópozik a garázsban, szoftvermágus, stb.

Nem meglepő, hogy a hangszerkészítésbe is belekóstolt – magától értetődően a C64-et keresztezte egy basszgitárral.

“Lady Macgyver” beszerzett egy ócska basszgitárt, előkotort a sufniból két nem működő C64-et és nekiállt. Nem sokat cicózott, lefűrészelte a gitártest két oldalát, a megmaradt szögletes hasábra tette a C64 dobozát a billentyűzettel.

Hanyag eleganciával piezo hangszedőt gyártott egynéhány piezo hangszóró manikűrollóval történő vagdosásával, ezeket a húrlábakra tette és kábeleket összekötötte egy saját tervezésű áramkörrel. Minden húrhoz egy erősítő és mélyáteresztő szűrő tartozik (hehe, én is ugyanígy csináltam a szakdolgozatomban), ebből a jel egy FPGA-ba (egyedileg programozható logikai chip) megy, ami a feldolgozást végzi, majd innen az eredeti C64 SID hangchipre. Energiával 18 darab ceruzaelem látja el, ami 8 órányi játékidőt biztosít.

A “basszgitárt” kétféleképpen lehet használni, egyrészt a billentyűzeten játszani, a funkcióbillentyűk oldalt a hullámformát váltják, másrészt rendesen “szinti-kontroller” üzemmódban használva a gitárt, ilyenkor szintén a C64 hangja szól.

Oké, ez nem egy igazán kifinomult hangszer, de egyrészt jó buli, másrészt nagyon tetszik a laza és kreatív módszer, ahogy összerakta Jeri. Nagy jövő előtt állna hangszerészként is, úgy látom.

Itt láthatjuk a hackercsajt az ő Commodore basszusával:

És itt azt, hogy is készítette Jeri a cuccot.