Nyerj Polytune Minit!

A Guitar Noize blog volt olyan kedves és felajánlott egy TC Electronic Polytune Mini hangolót azoknak, akik itt feliratkoznak a hírlevelükre. A sorsolásban bárki részt vehet, a jelentkezés jún. 12-én zárul, tehát két hetetek van! A kis pedál minden koncertező gitárosnak nagy segítség lehet, hiszen nem kell egyenként próbálgatnia húrokat, egyszerűen lepengetsz egy akkordot és az összeset egyszerre láthatod, melyik alacsony, melyik magas. Beállíthatsz Drop-D hangolást vagy akár capo használata esetén egy hanggal följebb tolva is az egészet. A pedál True bypass és olyan aprócska, hogy alig foglal el helyet a pedálok...

Földhárfa

A hangszer, amit most bemutatok, nem gitár, még csak nem is pengetős, de nem mondhatni, hogy nincs köze hozzá, hiszen húrokat szólaltat meg. A hangszert Earth Harp, azaz Földhárfa néven találta fel egy William Close nevű művész. A koncepció lényege, hogy meglévő természeti vagy mesterségesen épített környezetet használ hangszerként, ezekhez feszíti ki a húrjait, melyek akár 300 méter hosszúak is lehetnek így. Az első installációja egy jókora völgyet változtatott hárfává 1999-ben. A zenész a húrok alsó felfogatásától nem messze középen áll, és jobbra-balra kinyúlva kezével simogatja-dörzsöli, húzogatja a húrokat, melyeknek egyfajta csellószerű hangjuk van. Ahogy elnézem, a zenélés ezen a módon meglehetősen jó edzésenek is. A viszonylag korlátozott hangterjedelem ellenére igazán élvezhető zenét csinál vele és nyilván az élmény úgy jön át igazán, ha élőben hallja az ember, hiszen ezeknek a húroknak így biztos különleges hangjuk van. A Földhárfán többnyire hegedűgyantával bevont kesztyűvel kell játszani, esetleg vonóval. A húrok egy A-moll skála hangjaira vannak hangolva. Az első hangszer óta William a MASS Ensemble csoporttal együtműködve már számos színházat, előadótermet változtatott hangszerré ezzel a módszerrel. Jelenleg versenyben van az America’s got a talent, azaz a helyi Megasztár (csak komolyabb) megnyerésért. És íme a videók!     Forrás:...

Brian May hangzás

Egy kiváló videó 1984-ből, ahol Brian May beavat jellegzetes Quen gitárhangzása trükkjeibe, elmondja és bemutatja milyen felszerelést használ. Nagyon tanulságos! Forrás:...

Gitárlakat

Valamikor a nyolcvanas évek elején jártunk, talán második-harmadik gimi idején. Edda koncert készülődött a dombóvári sportpályán. Akkoriban az Edda a csúcson volt, még Barta Alfonz távozása előtt, azt hiszem, és Pataky Attillát se a magyar nótákról és a zámbódzsimmis dalokról ismertük, Slamó meg az egyik isten a gitárosoknak… Mi zenészek – már egy éve ment a banda talán – mind már jó korán ott lebzseltünk a helyszínen, kis vidéki színpad volt, azokban az évekbent nem nagyon vacakoltak még biztonságiakkal, protokollal, semmi ilyesmi, tulajdonképpen amíg nem voltunk útban, ott nézelődtünk, ahol akartunk. Egyszer csak elkaptam fél füllel, ahogy Pataky emelt hangon beszél valamelyik roaddal. “Ugye nem mondjátok komolyan, hogy nincs meg a Slamó gitárja?” Pedig igaz volt, ellopták valahol az előző helyszínen a Gibson L-5S, legalábbis akkor mi ezt hallottuk, Egy tény, nem volt gitár, azonnal elkezdtük összedugni  a fejünket, mi, helyi gitárosok és rögtön felajánlottuk a hangszereinket az együttesnek, amit nagyon köszöntek, csak minél előbb legyen itt… Mindenki rohant haza. Én is nagy lihegve értem vissza a Cimarommal, ami nagyjából egy Ibanez Roadstar copy, Martin Jocó, akitől az első Jolanámat vettem és egy  igazi Ibanez Roadstar II-je volt, szintén elhozta a hangszerét és Abonyi Peti is beesett a Fender Telecasterével, amit meg majdnem megvettem a Cimar előtt – máig is bánom, hogy nem azt választottam, akkor most lehetne egy értékes és jó vintage hangszerem… Slamó végül az Ibanezt választotta, le is nyomták rendesen a koncertet. De utána már nyugodtan büszkélkedhettem azzal, ha a Cimaromról volt szó, hogy “ezen a gitáron majdnem a Slamó is játszott!” 🙂 Azóta is hallottam nem egyszer hasonló sztorit. Egy koncert előkészületeiben vagy utána a lepakolás közben, különösen a tumultusban, ha több fellépő is van, nem lehet mindenre figyelni, a jövés-menésben alkalom szüli a tolvajt és könnyű eltűnni utána. De van segítség, még ha nem is abszolút biztos, de mindenesetre sokat javíthat az esélyeinken, úgy...

Zsákutca vagy a jövő?

Ez az eszköz (mert gitárnak nem nevezném) önmagában csak egy halott utánzat, gitárként sem akusztikusan, sem elektromosan nem használható – az egésznek a lelke az iPhone, amit bele kell illeszteni a testben kiképzett foglalatba.
Az eszköznek nincsenek valód, hangzó húrjai, nincsen hagyományos értelemben vett bundja, hídja, hangszedője – szenzorai vannak, amelyek érzékelik a pengetést és a „húr” lefogását és ezt továbbadják az iPhone-nak, ami egy szoftverszinti segítségével szimulált gitárhangot ad ki.