Yellow Bassmarine

Aki ez a basszusgitárt készítette (vagy megrendelte), igazi hardcore Beatles rajongó lehet. Jól néz ki, de szinte biztos vagyok benne, hogy csapnivaló az egyensúlya, ami egy basszernál talán még fontosabb, mint egy szólógitárosnál. Igaz, annak idején a bandában a miénket elég volt nekitámasztani az erősítőnek (mármint a basszgitárost, hangszerrel a nyakában), akkor nem dőlt fel, játszani meg részegen is egész jól tudott. Épp nemrég dolgoztam egy érdekes projekten besegítve a Mesteremnek, az egyik megrendelő egy Gibson Thunderbird testet akart összepároztatni egy Fender basszus nyakkal, hogy létrejöjjön a FenderBird, mindezt EMG aktív hangszedőkkel megspékelve. A gitár gyönyörű lett, a pickupok kábelezését én csináltam meg, jól is szólt, csak… csak éppen játszhatatlan volt, annyira nem sikerült egyetlen helyzetben se ezt a nem összetartozó nyakat és testet egyensúlyban tartani. Nem véletlenül találták ki a basszgitárokon a hagyományosabb “szarvakat” az ilyen nagy fejhez, az segít ellensúlyozni – de hát ő ragaszkodott hozzá. Végül a megrendelőnek nem kellett, most vevőre vár. Tehát nem minden a forma, a design, nem árt az se, ha egy kis mérnökösködést is beletesznek. 🙂 Forrás:...

A nélkülözhetetlen pedálok :)

Mindenkinek jól jönne egy ilyen pedalboard… 🙂 Forrás: GuitarFail    ...

Négy kéz, két ceruza, egy gitár – Ponyvaregény :)

Néhány pihent agyú ihletett zenészkölyök feldolgozta a Ponyvaregény zenéjét, egyszerre ketten játszanak egy fehér Gibson LP-n, az egyik két ceruzát ütőként használva – nagyon kreatív! 🙂 Forrás: Guitar...

Műhangzás vagy a jövő gitárja?

Egyik előző cikkben már kicsit elmélkedtem a digitális kontra analóg vitáról. Megemlítettem a Line6 Variax gitárokat is, vegyesnek minősítve a tapasztalataimat velük. Az az igazság, hogy kicsit el vagyok maradva ezzel. Amit én próbáltam, még az első generációs Variax volt, azóta már sokkal fejlettebb változat van piacon. Meghallgattam pár demót vele és eléggé nagy a fejlődés… igazság szerint, ha nem tudom, hogy miről is van szó, alighanem képtelen lettem volna felismerni, hogy egy Variax vagy az eredeti modellezett hangszer szólal meg.           Ha esetleg valaki nem ismerné, kicsit kalandozzunk el, mi is ez az egész modellezés és a Variax valójában. A kezdeti időkben (sőt, elég sokáig) a gitárok hangját leginkább a hangszedőik, no meg persze a fa, az nyakillesztés, a híd, a nyereg határozták meg. Ezeket lehetett mindenféle analóg jelformáló áramkörrel módosítgatni, néha elég durván is, de ettől az még az eredeti hangból származtatott hangzás maradt. Tegyünk egy kis kitérőt a szintetizátorok felé is, hogy némi párhuzamot vonhassunk, hiszen a fejlődésük hasonló és a szintik evolúciójának eredményeit hasznosították a gitároknál is. A kezdeti szintik szintén analóg áramkörökből épültek fel, különböző oszcillátorok, szűrők voltak bennük, a lényeg a feszültségvezérlés elve volt, tehát az említett építőelemek karakterisztikáját egy vezérlő feszültséggel lehetett folyamatosan változtatni, és az egységeket különböző sorrendben összekapcsolva meglehetősen sokféle hangzást lehetett létrehozni. Közös volt bennünk azonban, hogy ezek meglehetősen „mű”, mesterséges hangzások voltak, nem nagyon hasonlítottak természetes hangokra – de épp ez volt a cél. Később a digitális korszakkal ez megváltozott – a szintetizátorok már mikroprocesszorokat és chipekbe integrált hanggenerátor áramköröket kezdtek használni, a hangzást pedig digitális paraméterekkel lehetett változtatni. Mi bandánkban először a Korg Poly-800II volt a nagy dobás – ez meglehetősen egyszerű és kicsi szinti volt, de nekünk sokat jelentett. Ennek még nem volt túl sok szerkesztési lehetősége, a hangzás fő paramétereit lehetett vele állítgatni csak, de rugalmasabb konfigurációra nem volt mód. Később...

Django Reinhardt

Épp a Gitár szótárt töltöttem fel, és az egyik címszó kapcsán előkerült Django Reinhardt neve. A francia, de cigány származású dzsessz gitáros autodidakta módon tanult zenélni, fiatal korában a lakókocsi, ahol feleségével éltek, kigyulladt és ő is súlyos égési sérüléseket szenvedett az egyik oldalán. Fél lába szinte lebénult és bal kezének gyűrűs- és kisujja is maradandóan megsérült. A doktorok azt mondták, többé nem fog tudni gitározni és a lábát is amputálni akarták, de Django nem hagyta. Fél év múlva már bottal, de járni tudott és kidolgozott egy gitározási stílust, aminél a szólókra csak a mutató- és középső ujját használta, csak az akkordoknál fogott a két sérült ujjával is. Minden tiszteletet megérdemel, egyrészt a küzdeni tudása, másrészt a zseniális zenészi képességei. Zenéit hallgatva hihetetlen, hogy mindössze két ujjal képes volt...