Hídfelújítás

Hídfelújítás

Mióta itthon, Magyarországon töltöm az időm, alig maradt lehetőségem frissíteni az oldalt, a keddi Gitárshopos cikkeken túl, sajnos kicsit leálltam. Ez nem jelenti azt, hogy ne dolgoztam volna gitárokon, de megírni már nem maradt energiám és időm. Most majd igyekszem pótolni és ha nem is a szokásos szinte napi frissítésekkel, de hetente legalább 2 cikkel szeretnék jelentkezni.

Benkő Zsolt barátom és gitártanárom, a kiváló blues gitáros nemrég mutatta nekem egy régebbi japán Fender gitárjának vintage tremolós hídját, ami elég rossz állapotban volt. Erős berágódások a húrláb „babáin” a húroktól, az alaplemezen a kis csavaroktól, melyek a magasságot állítják, erőteljes rozsdásodás sokfelé. A legfőbb baj azonban az volt, hogy a tremoló karja beletört a furatba, jó mélyen, ahol a menet kezdődik.

Kissé eljárt felette az idő vasfoga...

Kissé eljárt felette az idő vasfoga…

A rozsdás "babák" a tremolón

A rozsdás, berágódott “babák” a tremolón

Ott látszik valamennyire a kar beletört darabja.

Ott látszik valamennyire a kar beletört darabja.

„Add csak ide” így én „gyerekjáték lesz megcsinálni”, mondtam neki nagy önbizalommal.

Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Egy szokásos tremoló szerkezete

Egy szokásos tremoló szerkezete

A japán Fender vintage tremolós híd felépítése a következő: az acéllemezből hajlított „babák” egy nikkelezett rézlemezből rézbevonatos acélból készült alaplemezen csücsülnek, a „babák” végébe csatlakozik az oktávállító rugós csavar, mely az alaplemez felhajló hátsó részéből nyúlik ki. Az alaplemezen 6 furat van az ismert „késes” kiképzéssel a rögzítőcsavaroknak, amin a tremoló billen, míg van 6 másik furat a húroknak és három csavarfurat, melyben lévő csavarok a spiaterből készült tőkét (sustain block) fogatják hozzá az alaplemezhez. Van még egy furat, melyen keresztül a kart bele lehet tenni a tőkén kiképzett menetes furatba.

A tőkén is van hat átmenő furat a húroknak, a szélén pedig a már említett menetes furat a tremolókarnak. Ez nem egy szabályos , egyszerű furat, ugyanis egyrészt kb. 15 fokos szögben a merőlegestől elhajolva húzódik, másrészt az 5-ös menet a felső perem alatt kb. 3-4 mm-el kezdődik csak.

A spiater alumínium-cink ötvözet, meglehetősen puha, szinte morzsálódó, de viszonylag nehéz anyag. Olcsó flóbert és gázpisztolyok gyártásánál gyakorta használt, de nem bírja sokáig a strapát. Itt persze nincs szó nagyon erős mechanikai igénybevételről a tőke esetében, de azért a kar ide-oda feszíti belülről a menetet, ami óhatatlanul elvezet egy idő után a kopáshoz. Ettől függetlenül mégis a kar adta meg magát előbb.

Első körben szétszedtem és megtisztogattam az alkatrészeit, majd megpróbáltam kiszedni a beletört darabot. Ezt úgy terveztem, hogy belefúrok egy kis átmérőjű lukat a csonkba excentrikusan, majd valami hegyes, vékony szerszámmal körbeforgatva kihajtom a menetből. El is kezdtem, sikerült is egy használható furatot készítenem rá – azonban hiába csavargattam, egy tapodtat se mozdult, mármint forogni forgott, de fölfelé nem jött semmit sem. Nagyon úgy nézett ki, hogy a menet is megszakadt és nincs mód rá, hogy ilyen viszonylag kíméletes módon távolítsam el.
Más megoldást nem látván a dologra, elhatároztam, hogy kifúrom belőle a csonkot.

Ennek is több nehézsége volt: elég mélyen a furat közepétől kellett dolgozni és a ferde irány miatt nem volt könnyű jól tartani a fúrót. Végül hosszas, óvatos próbálkozások után annyira jutottam, hogy a csavar átmérőjének és hosszának fele elforgácsolódott, de a maradék fél még makacsul benne volt és annak ellenére, hogy a menet elvileg már alig létezett (sajnos a kifúrás során meg-megugró fúró tovább roncsolta amúgy is), az a kis fél csavar egyre csak ott forgott benne, tehát ahányszor megpróbáltam a fúróval, majd később pici gyémántfejes csiszolóval tovább amortizálni, többnyire csak elforgott előle.
Nem részletezem tovább, mennyi macera volt, míg gyakorlatilag eljutottam odáig, hogy nagyjából eltávolítottnak tűnt a beletört csonk.

Ott voltam tehát egy olyan furattal, amelyből már kikopott a menet teljesen, sőt a tetején kissé még fel is bővült, deformálódott enyhén, mivel ott időnként hozzáért a fúró.

Sokat töprengtem, mi lehetne a legjobb megoldás. Végül azt találtam ki, hogy felfúrom tiszta 5-ösre a furatot, belevágok egy 6-os menetet, feltöltöm a rést fém-epoxi ragasztóval, belecsavarok egy hatos csavart és amennyire lehet, beleszorítom, majd az epoxi megszilárdulása után megfúrom az így ledugózott lukat egy négyes fúróval, aztán belevágom az ötös menetet. Ez elvileg nagyon jól hangzott, de a gyakorlatban akadt némi ungabunga.

Még addig egész jól haladt, amíg belevágtam a hatos menetet, a ragasztáshoz titán tartalmú Pro Seal epoxit használtam, mely a Bárdi Autó boltjából származott és egy sima acélcsavart tekertem bele. Egy napos száradás után (ami elvileg nem szükséges, mert 4 órát mondanak – a 60 perces igazítási idő szerintem nem áll, már jóval hamarabb olyan állagúvá vált, hogy ott már nem nagyon lehetett igazgatni) lefűrészeltem a csavar kiálló részét és síkba reszeltem-csiszoltam a ledugózott részt. Tulajdonképpen ezt a műveletet nevezik azt hiszem “puskázásnak” a hangszerészek, bár ott többnyire fa részek pótlására használják, ha jól tudom.

Az epoxival tömített csavaros dugózás

Az epoxival tömített csavaros dugózás

Most jött a neheze. Pontosan be kellett lőnöm a középpontot és a szöget, hiszen nem merőlegesen kellett fúrnom.

Ezt eleve kézzel nem tudtam volna csinálni, van egy hobbi-szintű fúróállványom, Wolfcraft gyártmány, ebben a kategóriában nem rossz, de sokat nem lehet várni tőle. És ez is csak függőlegesen lefelé használható. Ahhoz, hogy a befogóba a tőkét ferdén tudjam beszorítani, csináltam fából két kis ék alakú pozícionálót, aztán hosszas állítgatás után sikerült épp a fúró alá beszorítani a munkadarabot.

Az első próbálkozás a két fa pozícionálóval a ferde fúráshoz

Az első próbálkozás a két fa pozícionálóval a ferde fúráshoz

A tokmányba egy kobaltötvözet fúró került, ami már bizonyított acélcsavar kifúrásánál. Felpörgettem a motort és óvatosan rányomtam a megfelelő pontra – és a fúró azon nyomban megcsúszott a ferde felületen és elmászott vagy 3-4 milliméterrel. Újra és újra próbálkoztam, de hiába, a furat kezdett nőni, de vészesen a széléhez közel. Hiába, ez nem egy precíziós szerkezet, ha erősen megmozgattam kézzel, ennyi játéka épp volt az egész állványnak. 🙁

Ott éktelenkedett egy jókora kráter, a külső fal már szinte kitört, olyan közel volt hozzá, de semmiképp se a jó helyen.
Sűrű káromkodások közepette felhagytam vele és másnapra halasztottam a dolgot, hátha addig kitalálok valamit, a krátert mindenesetre befoltoztam megint a titán-epoxit használva.

Az első fúrási kísérlet sikertelen volt, ez már az epoxival javított darab

Az első fúrási kísérlet sikertelen volt, ez már az epoxival javított darab

Másnap eljött a megvilágosodás: fúróvezető sablon kell ide, ami nem engedi elcsúszni, ráadásul még több lépcsőben fogom kifúrni, kisebbel kezdve, az kevésbé tud elcsúszni.

Egy L alakú fémlemezt kifúrtam több különböző mérettel (sajnos egyiknél rosszul választottam meg a középpontot és a két egymás melletti furat egymásba szakadt, de még így is használható volt).
A vezetőt felrögzítettem a tőkére egy szorítóval, 2-es fúrót raktam a tokmányba és nekiálltam. Biztatóan alakult.

Vezetősablonnal, kis mérettel kezdtem újra

Vezetősablonnal, kis mérettel kezdtem újra

Ezután jött megint a négyes, a következő lyukkal a vezetőnél. Sajnos így is kicsit elmozdította a vezetősablont, de szerencsére nem nagyon és a kisebb lyuk már segített szintén a megfelelő pozícióban tartáshoz. Nagyon lassan, óvatosan, több menetben haladva sikerült már olyan mélyre érnem, ahol már nem kellett tartanom attól, hogy kiugrik a fúró. Leszedtem a vezetőt és már normál módon fúrtam tovább, időnként kicsit kiemelve és vizet csepegtetve a fúróra, hogy ne hevüljön túl. Sikerült megfelelő mélységbe és szögben megcsinálni a furatot végül.

A sikeres fúrás

A sikeres fúrás

Utána a menetvágás következett, ami már ehhez képest gyerekjáték volt, bár az elején a ferde furatba rákapatni kicsit macerás volt.
Végül minden jónak tűnt és a saját gitáromról leszedett kar simán tekeredett bele. Ezután megcsiszoltam és felpolíroztam a tőke tetejét és az alaplemez alját, hogy jobb legyen köztük az érintkezés. A babákat rézkefével rozsdátlanítottam.

A Dremel és egy megfelelően kiképzett csiszolófej segítségével lekerekítettem azoknak a nyílásoknak a peremét, ahol a húr felfekszik, majd felpolíroztam, hogy simán mozogjon tremolózás közben. A babákon a berágódás olyan mély volt, hogy nem vállaltam a teljes szintbe csiszolást, csak elsimítottam és felpolíroztam azokat a részeket is. A hat rögzítőcsavar “késes” részét is nagyon finoman megcsiszoltam, csak hogy a berágódások lesimuljanak és felpolíroztam: ezekben a műveletekben nagy segítség volt a borsos áron kapható, különböző vastagságú és finomságú csiszolózsinórok, melyeket a varrógépek karbantartásánál használnak.

A rendberakott, felújított híd

A rendberakott, felújított híd

Mikor összeraktam, egy problémával még szembe kellett néznem: sajnos a kar furata valamelyest mégiscsak elcsúszott az eredetihez képest, így betekerés közben megszorult a kar. Az alaplemezen lévő furatot tágítottam még egy kicsit, hogy simán menjen.

Nyomhatod a bluest, Zsolt! :)

Nyomhatod a bluest, Zsolt! :)

Zsoltnak így lett egy használható és egész jó állapotú hídja, ami még bírni fogja egy darabig, én meg rengeteget tanultam ismét ebből a javításból is.

 

3 Responsesto “Hídfelújítás”

  1. Tom Szájer szerint:

    Az alaplemez acélból van amire felvisznek egy réteg rezet és arra viszik fel a nikkelt.Mert a vasra nem lehet közvetlenül nikkelt vagy krómot felvinni. Ez a réz látszik a kopásoknál elsőként. A Kínaiak ezt hagyják ki és ezért pattog le a finis.

  2. Darvai Zsolt szerint:

    De jó volt olvasni, nézni a képeket! Köszönöm!

Hozzászólás a(z) Darvai Zsolt bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.