Az olcsóbb jobb lehet?

Az olcsóbb jobb lehet?

Soha véget nem érő vita a gitárosok és hangszerészek körében, hogyan és mennyire befolyásolja az elektromos gitárok hangját a felhasznált fa és technológia, valamint a felületkezelés. Az régóta tudott, hogy egy akusztikus hangszernél ez alapvetően meghatározó. Gondoljunk csak Antonio Stradivari csodálatos hegedűire, melyeknek egyik titka részben a nagyon jó minőségű, különleges klimatikus viszonyokban nőtt alpesi fenyő és annak speciális, egyenletesen növekvő évgyűrűi, részben pedig a felhasznált lakkozás.

De egy akusztikus gitárnál is sokat számit, nemrég volt alkalmam részt venni a New England-i hangszerész szövetség egyik találkozóján, ahol érdekes tesztet végeztek. Meghívtak egy gitártanár professzort a Berkelee zenei főiskoláról és odaadtak neki négy, nagyon hasonló méretű, formájú és elkészítési technológiájú, de más fákból épített akusztikus gitárt. Mindegyiken eljátszotta ugyanazokat a darabokat és utána beszélgettek a tapasztalatokról.
Egyértelmű volt, hogy nagy a különbség, némelyik gitár jóval melegebb tónusú, lágyabb hangzású, másik perkusszívabb, agresszív, kemény, éles hangú, volt kimondottan basszusokban gazdag és élesen csengő, vagy nagyjából egyenletes hangzásképű.
Ami meglepő volt, hogy a többezer dolláros egyedi gitárok mellett a 300 dolláros Recording King távol-keleti hangszer egyáltalán nem szólt rosszul első hallásra.

Nemrég olvastam egy cikket, amiben a legjobb Gibson Les Paul gitárról esett szó. Ez már kapásból egy kicsit nehezen megfogható, mert mitől lesz a legjobb? Igaz, itt legalább egy konkrét modellről beszélünk, bár annak százféle változata készült az elmúlt 70 évben. Mondjuk tekintsük úgy, hogy amelynek leghosszabb a sustain-je és leggazdagabb, kiegyenlítettebb és artikuláltabb a hangja, nevezzük ezt a legjobbnak.

Gibson Les Paul Faded, 2005

Gibson Les Paul Faded, 2005

Na, szóval, van egy Larry Corsa nevű hangszerész, aki többek közt arra specializálta magát, hogy megvesz gyári Les Paul Standard Faded gitárokat, majd azokat bizonyos kívánalmak szerint átalakítja, konkrétan csontig levakarja róla az eredeti festést és magasfényű nitrocellulóz fényezéssel újrafesti. A Faded Gibsonokról azt kell tudni, hogy eléggé olcsóbbak a gyárilag fényesre festetteknél, ezek többnyire csak egy tompa, fakó, vékonyabb sunburst festést kapnak, mint amit csak úgy összecsaptak volna. A hangszerész azt vette észre, hogy az általa újrafényezett és a gyári állapotú Faded közt jócskán különbség van hangzásban, mégpedig a Faded javára!

 

 

Larry meggyőződése, hogy ennek oka a “wood filler”, izé, hogy mondják ezt magyarul?

(Nem azért, mert másfél év USA után már nem beszélni magyar, csak én nem a faiparból kezdtem ezt az egész gitárbarkács dolgot, informatikus lennék, instállom, és régebben nem voltam kimondottan famunkákban gyakorlott). Folyékony fa? Hézagkitöltő? Azt mondanám, glett, de azt a falra kenik. 🙂
Tudjátok, az az anyag, amivel a nyílt pórusú fákat, mint a mahagóni be kell kicsit dolgozni fújás előtt, különben a fényezés nem lesz sima, hanem a fa szemcsés, porózus texturája átüt rajta.

Tehát Larry állítja, hogy a wood filler letompítja a rezonanciát és ezért a gitár veszít a sustain-ből, ezért a fényesre festettek, amelyekkel ez megtörtént, kevésbé rezonánsak, mint az olcsó Faded verziók, melyeknél elhagyták ezt a lépést az alacsonyabb ár kedvéért.

A cikk így folytatódik:

Az emberek rengeteg pénzt áldoznak azokra a hangszerekre, melyek egy-egy régi modell replikájaként jönnek ki (itt most nem a Relic, hanem a Reissue/Tribute modellekről beszélünk), közben közepes hangjuk van, mert a gyártók rászoktatták a gitárosokat, hogy a gitárnak úgy kell kinézni, mint valami iszonyú drága stílbútor, még ha ez a hang rovására is megy.
A Les Paul-ok mahagóni testtel és nyakkal készülnek, melyek valódi hangszerfák, míg a faragott juhar fedőlap – mondja a cikk – nem is igazi hangszerfa, még ha az emberek többsége annak is hiszi a juhart.
A hangszerész eddig több mint 15 ötvenes évekbeli Burst és PAF Gold Les Paul-t használt, mind a csúcskategóriás gitárok közül valók, de összehasonlítva a hangjukat az olcsó Faded modellekkel, elbújhattak mellettük.
Mivel felszereltségben, faanyagban, előállítási technológiában megegyeztek, egyedül ez a fényezési munkafázis maradt ki, azt kellet gondolnia, hogy az egyetlen logikus magyarázat a pórustömítő kitöltő folyékony fa alkalmazása vagy kihagyása.

Sajnos 2008-tól a Faded modellek gyártásával leállt a Gibson, bár állítólag néhány márkakereskedő szerint a bestseller ez volt. És talán ebben rejlik a magyarázat is, hiszen az emberek felismerhették, hogy ez az olcsóbb modell mennyivel jobban szól és ez betett a drágább verziók eladásának – nem csoda, ha elkaszálták.
Nagyjából ennyi a cikk.

Sajnos nem játszottam, se ilyen, se olyan Gibsonon, nekem egy másik fajta van, aminek a juhar felső lapja nem Faded, hanem egy elég érdekes áttetsző kék fényezés, a hátulja meg az oldala sötékék fedő fényezésű és egyelőre nem szándékoztam nekiesni homokfúvóval, hogy kipróbáljam. Logikusan nézve nyilván lehet benne valami, bár nem tudom, hogy ez a póruskitöltő tényleg képes lenne ekkora mértékben rontani a rezonancián?

Megkérdeztem a mai órán a mesterem és ő kicsit kételkedett, nem tartja valószínűnek, hogy ez ilyen jelentős mértékben befolyásolná a dolgot, még ha van is hatása – persze akkor kérdés, mi más?

A mesterem szerint általában azért szeretik jobban a nagynevű zenészek is az ötvenes-hatvanas években készült gitárokat, mert a fa “beérett”, egyrészt a természetes öregedési folyamat, ahogy beáll a nedvesség egyensúlya, másrészt maga a rezonancia – ha csak mikroszkópikus méretben is – hatással van a fa rostszerkezetére.

Kétségtelen tény, hogy a húrrezgések folyamatosan mechanikai energiát továbbítanak a hangszer testébe és ez általában okoz változásokat hosszú távon egy olyan “élő” rostszerkezetű anyagban, mint a fa.

ToneRite gitár rezgető-bejárató

ToneRite gitár rezgető-bejárató

Azt olvastam itt-ott, hogy az új mesterhangszereknek is van egy ilyen bejáratási, “bejátszási” folyamata. Az előbbiek kapcsán említett meg egy érdekes és első hallásra inkább sarlatán átverésnek tűnő készüléket mesterem, ez a ToneRite.

Egy kis elemmel működő vibrátor végül is (neeem olyan!) :), amit a húrokra kell helyezni, és bekapcsolva folyamatosan rezgeti azokat olyankor is, mikor a zenész nem játszik rajta, ezáltal jelentősen felgyorsíthatja ezt a bejátszási folyamatot, ami tulajdonképpen az a kezdeti időszak, amíg “összekopnak” az alkatrészek és beáll a harmonikus együttrezonálás állapota.
Új hangszernél 72 óra használat után beáll a bejáratott állapot, utána csak hetente egy rövidebb időre érdemes bekapcsolni, főleg, ha egy ideig nem játszanak rajta.

De állítólag tényleg működik a dolog, nem tudom, elektromos gitároknál van-e olyan jelenősége, mint akusztikusoknál, igazán érdekelne valaki olyan szakértőnek a véleménye, akinek komolyabb tapasztalata van a témában.

Egyébként amit már kipróbáltam legalább, hogyan is lehet meghallgatni legegyszerűbben, milyen is a gitárunk tényleges saját hangja, mármint a fának: egyik kézzel felemelve a vállamra a hátoldalát tartom a fülemhez és a másikkal megpengetem, így sokkal inkább a fa által továbbított hangot hallani, több gitárral próbálgatva hallható a különbség.

Forrásként felhasználva: The Guitar Column
 

6 Responsesto “Az olcsóbb jobb lehet?”

  1. aktivgitar szerint:

    Egy másik fórumon beszélgettünk a cikkről és egy nálam tapasztaltabb fórumozó ezt a kiegészítést írta:

    “A Les Paul-ok mahagóni testtel és nyakkal készülnek, melyek valódi hangszerfák, míg a faragott juhar fedőlap – mondja a cikk – nem is igazi hangszerfa, még ha az emberek többsége annak is hiszi a juhart.”
    -még jó h a cikkből csak idéztél, de ez jó nagy bullshit. 🙂
    Ad1. mahagóni már kvázi nincs… az csak Hondurasban volt, Gibsonék már sikeresen kiirtották majdnem az egészet… Sipo, sapelli, merbau meg hasonlók vannak amik csak hasonlítanak a mahagónira de botanikailag nem azok (Nick erről bővebben és tudományosabban tud beszélni ha érdekel a téma)
    Ad2. Megfelelő keretek között majdnem bármilyen fa lehet hangszerfa elég megnézni csárijani gitárjait amik akácból készültek. Múltkor találtam bükk(!) akusztikus gitárokat és eszméletlenül jól szóltak a videókon. Próbálgattunk tölgy csíkokat rakni gitárokba nem rontottak az összképen, Mikkantyú csinált full tölgy gitárt és eszméletlen jól szólt. Nicknek is van fenyő stratja és jó az is. Ennyit arról mi hangszerfa mi nem. 😀

    wood filler: nálunk felvidéken, fagitt

    Amúgy tapasztalataink szerint különbség van a felület kezelések közt. Igen, kicsit levesz a sustainból a lakk, de ha nem centivastag réteget akar valaki csinálni akkor nem öli meg…. Amúgy abból is érdekes a cikk, hogy ha sunburstra festett az ürge akkor csk a legszéleket kell gittelni (ahol nem átlátszó a szín ugye), szerintem nincs azaz isten hogy az vitt volna el annyit a hangból. Az ilyendolgok nagy része amúgy a fejben dől el. Hitelesen úgy lehetne alapozni rá ha faded állapotban szedne fel hangmintát és újra kezeltben is (de pontosan ugyanazt, pontosan ugyanúgy, ugyanaz az ember, hangkártya stb.) szerintem legalább is.

  2. Aweland szerint:

    Üdv !

    A faanyagokról még csak egy érdekesség. Igaz basszgitár, de most készítek egyet és direkt a legolcsóbb 3 x 18 mm nyír rétegelt lemezből van, és kegyetlen jó a hangkitartása. A nyak a legolcsóbb Harley Benton -ból való. Lehet ha egy 20éve száradó délamerikai fából készülne még 3 mp-el hosszabb lenne a sustain-je? De az ár érték arány nagyon messze van egymástól.

  3. Mester szerint:

    Sok újat nem mondott a cikk, de jó ,hogy foglalkoztok ezzel.
    1. A MAGYAR HANGSZERKÉSZÍTŐ MESTEREK SZART SE ÉRTENEK A HANGSZEREKHEZ!
    (Ha nem te vagy az egyik legjobb gitáros, honnan tudnád, milyenek kéne lenni egy jó gitárnak?)
    2. Gyári GIBSON FENDEREK kalap szar, 5forintos kínai alsókategória. CSinálnak egy ugyanolyat mint te 10ed anyiért, még szép,hogy onnan rendelik be a szállítmányt a név úgyis eladja.
    3. Pórustömitő meg a cfestés alapból elbassza a hangot. Gyakorlatilag egy keretbe zárod a fát vele, bekorlátozod a teret melyben rezegni tud. Eggyértelmű..
    Alapból le se kéne festeni egy gitárt, minek….
    4.Gitárkészítésnél max designról érdemes beszélgetni, amikor egy akusztikus gitárt 10 egy elektromos gitárt 20ért hozzád vágnak csak vidd már. MAximum 5perc bundcsiszolással amit bárki megtudna tanulni csinálni 10perc alatt tökéletesen használhatóvá válik.
    5.A 50 évek gitárjait azért veszik meg mert azt hiszik attól jobban tudnak zenélni.

    Onnantól meg sajnos sokaknak rá kéne jönni, hogy meg kéne tanulni zenélni és akkor jól szólna a hangszer…

    A nagy gitárcégekről meg annyit, lásd robotgitár rossz vicc.
    Fejlesztés? 60éve nuku mert fingjuk nincs milyen fejlesztéseket lehetne még eszközölni.

    • aktivgitar szerint:

      Mester, talán neked nem újdonság, de azt vettem észre, nagyon sok fiatal és kezdő teljesen nulla ismeretekkel rendelkezik a gitárokról, de még sok olyan is hézagos és téves tudású, aki már akár évtizedek óta is játszik.
      Én is tanulom ezt az egész szakmát és próbálom megosztani, ami információt érdekesnek és hasznosnak találok.
      Nem tudom, a magyarok mennyire értenek hozzá, nem ismerem őket, de azért nem hinném, hogy ne lenne köztük jónéhány tényleg jó hangszerkészítő.

      A festés részben egyfajta vevői elvárás, részben védelmi funkciója van, abban nem tudok véleményt mondani, mennyire korlátozza be, ki kéne próbálni egy festett és egy natúr gitárt ugyanazzal a felszereltséggel, az mondanana valamit a témában.

      A nagy gyárak néha tényleg nem sokkal csinálnak jobbat, mint az ismeretelen és olcsó gyártók, ha éppen azok jó passzban vannak… de azért 10 perc egy bundcsiszolásra szerintem nem fog jó minőséget eredményezeni, ezt viszont saját tapasztalatból mondom.

      Amúgy nem hinném, hogy valakinek a legjobb gitárosnak kéne lennie ahhoz, hogy jó gitárt készítsen. Leo Fender azért az elsők közt volt, akik tényleg csináltak valami újat a gitárkészítésben és nem is tudott gitározni…

    • aktivgitar szerint:

      Még valami:
      Azért szerintem elég sok érdekes fejlesztés született, még ha a hagyományos gitárok szempontjából nem is tűnik forradalminak, de mivel a gitár alapvetően nem egy bonyolult szerkezet (bár természetesen ha valaki mélyen meg akarja ismerni a fizikáját, akkor már nem is tűnik egyszerűnek), nem is gondolom, hogy valami hű de nagy újdonságot ki lehet hozni.
      Az összecsukható/levehető nyak, a kompozit anyagok, a modellező áramkörök, stb. mind olyan fejlesztés, ami alapvetően nem változtatja meg a hangszert, de add hozzá valami pluszt.

  4. sanyoc szerint:

    Mahagóni fa féle (több féle is van, mely szerkezetileg nagyon hasonló) rengeteg van és ha fogy is rendesen, akkor is van utánpótlása. Persze van a Swietenia mahagóni, ami valóban szinte kimerült, de hogy ez a Gibson-nak köszönhető-e, vagy inkább a hajógyártásnak, tetőszerkezeteknek, ill. bútorgyártásnak ezen kár vitatkozni. A lényeg, hogy ma is elérhető ilyen-olyan mahagóni és olyan “tömeg-szemét” fa (elnézést a kifejezésért), mint nálunk az akác. Azt feltételezni, hogy ez a fa különb hangszerfa mint akár az akác, bükk, tölgy, az a hangszerkészítés témakörében meglehetős járatlanságra utal.
    Arról viszont már – természetesen mérésekkel is alátámasztott – doktori értekezések is születtek, hogy az adott fa mely részei alkalmasak hangszerfának, ill. mely részei azok, amelyek bizonyos frekvenciák és felhangok arányos, harmonikus jelenlétét elősegítik, illetve gátolják.
    Olyan gitárt alkotni, amelyen minden alaphang és azok felhangjai megfelelő arányban és erősségben szólalnak meg gyakorlatilag lehetetlen, éppen ezért nem elhanyagolható a játékos személye sem, hiszen – a hangszerét ismerve – pl. a az adott húr megfelelő pontokon történő pengetéssel “javíthatja” a saját hangszere hibáit.
    A lakkozásról az a véleményem, hogy a hangképzésben akár jelentős befolyásai lehet, amennyiben nem szakszerű. Természetesen a hangszergyártók (még a kicsik is) a megfelelő – a harmóniát legkevésbé befolyásoló – lakkozásról már alkottak némi fogalmat. Az a véleményem erről, hogy akár még javíthat is a lakk a hangzáson, sőt.
    A nagynevű gyártók is előállítanak persze kevésbé jó hangszereket és még egy adott modellen belül is óriási különbségek lehetnek. A nagynevű attól lesz “nagynevű”, hogy pontosan definiálni tudja a “jó hangszer” fogalmát és a hangszerkészítő műhelyéből nem engedi ki azokat a hangszereket, amelyek nem felelnek meg a saját maga által támasztott követelményeknek. Egy kínai Gibson hangzása ettől még simán verhet (természetesen megfelelő pickup cserét követően) egy eredeti Gibsont, de óriási mázli kell hozzá, míg egy eredeti Gibsonnal nagyon nem nyúlhatsz mellé (persze benne van a pakliban)
    Azt, hogy egy bejátszott hangszer szebben szól, arról is fölösleges vitatkozni.
    Az már kérdéses persze, hogy ez a kütyü – ToneRite – valóban azt tudja, aminek eladják és kiszolgálja-e a mai kor “INSTANT/ MOST” igényeit. Ez csak fenntartásokkal tudom fogadni. Természetesen kipróbálnám a saját hangszeremen (Samick OM8CE), de nem 200 dollárért.
    A gyári Gibson és Fender gitárok véleményem szerint csúcskategóriás hangszerek és azt írni, hogy “kalapszar” hát… (persze a boci boci tarka szinthez mindegy mit pengetsz)
    Az olyan dolgokról mint erősítő típusa (csöves/tranyós) már nem is beszélve. Persze ma már a szinuszos hang “nem divat”, úgyhogy szinte mindegy is mivel zúzod a metált.
    De ha egyszer pl. jazz gitározni szeretnél, akkor bizony zsebbe kell nyúlnod.

    egy gyöngyszem (Hangszer: Ibanez AS50):
    http://www.youtube.com/watch?v=ElmVrm0eFX0

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.