Unortodox Les Paul: a restaurálás

Unortodox Les Paul: a restaurálás

Ahogy már egy előző cikkben írtam, vettem én annak idején egy Gibson gitárt az eBayen. Ismét egy olyan hangszer, ami meglehetősen eltér a tipikustól, amit megszoktunk egy Les Paul gitártól.

Gibson Les Paul Studio Lite M-III

Gibson Les Paul Studio Lite M-III

Konkrétan ez egy Les Paul Studio Lite M-III (avagy M3), 1992-ből.

Mi benne a szokatlan?

Először is, ami nem látszik: a Lite jelző valóban azt jelenti, hogy könnyű. Na, nem azért, mintha két ujjal pörgetni lehetne. Egy átlagos Les Paul elég nehéz gitár, tömör, vastag mahagóni test, mahagóni nyak, faragott, domború juhar fedőlap, egyik se könnyű fafajta. Mostanra a Gibson már általában ún. chambered body-t készít, azaz a juhar fedőlap alatt a tömör mahagóni testbe jó néhány üreget marnak, ezzel könnyítve a gitárt.

Azonban a kilencvenes években még erősen megoszlottak a vélemények, hogy mennyire befolyásolja jelentősen a hangzást, ha egy legendás tömörtestű gitár elveszti a tömörségét. Ezért más megoldást választottak: üregeket ugyan martak bele, de ezekbe általuk „chromite” néven eufemizált inzerteket raktak, ami valójában balsafa. Arra  tökéletesen megfelel, hogy egy mahagóni gitártest strukturális tömörségét megőrizze, de mégis jelentősen könnyítsen rajta. Ezt jelenti hát a „Lite” szó.

A másik nagy különbség szemmel is látható, azonnal feltűnik, hogy a szokásos két duplatekercses pickup, négy potméter és egy háromállású választó kapcsoló helyett van benne még egy egytekercses hangszedő is középen, mindössze két potméter a négy helyett, egy ötállású kapcsoló és egy kétállású tekercsleválasztó a két duplatekercseshez.
Ez az M-III, mindenképpen unortodox konfiguráció, mint a magyar gazdaságpolitika, csak azzal a különbséggel, hogy ezt okos és hozzáértő emberek találták ki és jól is működik. 🙂
A gitárnak a megszokott háromféle telt, meleg, kicsit sötét Gibsonos hangzáson túl van ötféle sokkal inkább a Stratocasterek fényes, csengő, kontúros megszólalására hajazó hangzása is. Igazán sokoldalú bővítés, anélkül, hogy bármit is elveszített volna az eredeti értékeiből.

Legalábbis gyárilag ilyennek csinálták.

SD Invader

SD Invader

Csak éppen az előző tulajdonos szétbarmolta, először is a gyári Gibson pickupot lecserélte a hídnál egy Seymour Duncan Invader-re, ami a maga nemében egy jó kis pickup, de „not my cup of tea”, ahogy errefelé mondják, ez inkább a metálhoz és annak is a zúzósabb műfajához való. Egyszóval: nekem nem kell. Ennél többet is tett az előző gazda: összevissza átkötözgette a kapcsolókat, pár állás egyáltalán nem működött, néhány másik meg nem olyan hangzással, ahogy kellett volna.

Nem vagyok ellene a mindenféle tuningnak és moddingnak, ha az valóban hasznos és ad valami pluszt, de ebben az esetben nekem inkább rombolásnak tűnt. Ez a gitár önmagában, gyárilag is eléggé tuningolt és ritkaságnak számít, szerettem volna eredeti állapotban használni. Az Invadert meg belerakom majd a Floyd Rose-os Ibanezbe, az úgyis olyan shreddelős fajta. 🙂

Gibson 500T kerámiamágneses humbucker

Gibson 500T kerámiamágneses humbucker

Nem tűnt nehéz projektnek, beszereztem egy eredeti Gibson 500T hangszedőt (természetesen eBayről), majd a Gibson supportnak írtam, hogy tudnak-e segíteni az áramköri és kábelezési diagrammokkal.

Le a kalappal, egy napon belül elküldték az eredeti szkennelt műszaki rajzokat, egyébként fenn vannak a letöltési oldalukon is, közben rátaláltam.

Miután a pickupot kicseréltem (a kábel túl hosszú volt, le kellett vágni felére, hogy ne tekeregjen fölöslegesen hosszan a szabályzószervek üregében) elkezdődött a bekötési munka. Nem is volt vészes, elég gyorsan beforrasztottam a megfelelő pontokra. A hangzás azonban még nem volt közel se olyan, amilyennek lennie kellett volna.

Ilyenre volt barmolva, mikor a műtétet elkezdtem

Ilyenre volt barmolva, mikor a műtétet elkezdtem

Némi bogarászás után a kábelspagettiben felfedeztem, hogy pár bekötés nem ott van, ahol kéne, ezeket is helyükre raktam. Végre minden ott szólt, ahol kellett neki, de egy hangszínvariáció még hiányzott. Volt egy ún. „enhanced” hang, ami gyakorlatilag egy Santana- jellegű, mély- és középtartományban gazdag, de levágott magasakkal működő szólóhangzás az egyik kapcsolóállásban.

Észrevettem, hogy a kapcsolási és a kábelezési rajz nem egyezik meg, pedig mindkettő M-III. A kapcsolási rajzon van egy induktivitás és egy kondenzátor, amit se a kábelezési rajzon, se a gitárban nem láttam. Ez nyilván egy low-pass Q filter, azaz egy aluláteresztő szűrő lesz…

„Gotcha!” morogtam a fogam közt és küldtem egy mailt Scottnak, akivel levelezgettem, mert a Youtube-on egyedül ő készített egy jó bemutatót erről a gitárról.

Megkértem, hogy ha van ideje, készítsen már pár fotót a felnyitott testüregben az ő gyári állapotú M-III-asának belső szerveiről (remélem, a sebészek nem így konzultálnak).

Scott fotója az eredeti Gibson elektronikáról - ott figyel a tekercs, az a fehér!

Scott fotója az eredeti Gibson elektronikáról - ott figyel a tekercs, az a fehér!

Scott nagyon segítőkész volt, tucatnyi fotót küldött különböző szögekből és valóban, ott egy jókora tekercs virított, ami az enyémből teljesen hiányzott. Nyilván az előző tulaj kidobta.

A korrekt bekötési rajz a Gibsontól

A korrekt bekötési rajz a Gibsontól

Ismét írtam a Gibson supportnak, elmesélve a gondomat. Másnap reggel már ott landolt a válasz a beérkező mailek közt, benne egy újabb bekötési rajzzal, amin már szerepel a tekercs és elnézést kértek az előző tévesen küldöttért. Gondolom, nekik se tűnt fel és nem is gondolták, ahogy én sem, hogy többféle M-III variáció létezik, feltehetően a support-os srác még nem dolgozott ott a kilencvenes években és ezt a gitárt csak pár évig gyártották, így nem túl ismert, még a bennfentesek közt sem.

Sajnos, ahogy az várható volt, pótlását nekem kell megoldanom, az eredeti alkatrészből már rég nincs készlet. Végül is nem kell ragaszkodni az eredetihez, elég, ha paramétereiben ugyanolyan.

Abban nem voltam biztos még, hogy 5 avagy 0.5 Henry az induktivitása, ugyanis a jenkiknek megvan az a rossz szokásuk, hogy valamiért nem írják ki a nullát a tizedestörteknél, így a .5 simán nézhető csak 5-nek is egy régi, zajos szkennelt rajzon, hiszen az a pötty akár légypiszok is lehetne, nem tudom, miért nem használják a műszakilag sokkal egyértelműbb 0.5 törtábrázolást, ez valami olyan mánia lehet, mint a hagyományos törtszámokhoz való mániákus ragaszkodás is, aminek persze van bizonyos értelme, ha hajszálpontos elméleti matematikai értéket akarnak meghatározni, hiszen a 7/32 inch az nyilván pontosabb, mint a .2188, ha nem lehet elég tizedes jegyet használni, csak éppen a gyakorlati életben mindig át kell számolni ide-oda, és elég zavaró, ha egy műszaki leírásban vegyesen használnak ilyet és olyat is, ami teljesen általános… a mesterem is néha bosszankodik rajta, hogy ugyanazon műszaki leírásban egyszerre szerepel az 5/64″, a 0.018″.

No mindegy, némi agyalás és netes keresés után sikerült rájönni, hogy valóban fél Henry az értéke, no meg van ott egy kondenzátor is, aminél ismét el lehetett játszani a konverziós meccset, ugyanis alapvetően 5 µF, azaz mikroFarad az értéke, csakhogy… míg az egyik rajzon így volt leírva, a másikon már 5MF-ként, ami persze mega lenne, ha a szabványos értelmezést követjük, de ilyen nincs, gondolom, egyeseknek kihívást jelentett a görög „mü” betű, pedig az a rajz még nem számítógéppel készült. Ez is kicsit összezavarhatja az embert, ha csak az egyiket látja. És még mindig nincs vége, mert az alkatrészgyártók esetében is háromféle jelöléssel találkoztam ugyanerre az alkatrészre: 5 µF, 5MF, és 5000 nF, ez nyilván ugyanaz, csak ha az egyikre keres rá az ember, akkor nem találja a másikat. Az induktivitás pótlására úgy gondoltam, a wah pedálokban alkalmazott tekercs teljesen megfelel, mert a funkciója ott is ugyanaz: egy sáv LC szűrő tagja.

Dunlop Wah tekercse

Dunlop Wah tekercse

Az Amazon most is segített, mind az induktivitás, mind a kondenzátor kapható volt, az előbbi egy Dunlop (nem a gumigyáros, hanem a Jim, aki a wah-wah pedálokat gyártja) pedál pótalkatrészeként, az utóbbi meg egy 5-ös csomagban egy általános elektronikai alkatrészként.

Hétvégére meg is érkezett, nekikezdhettem hát. Jut eszembe, nem is említetten, hogy ráadásul az ötállású kapcsoló kontakthibás volt, a középállásban csak úgy adott hangot, ha az ember kézzel nyomta. Ez utóbbi nem komoly gond, volt egy tartalék vadiúj kapcsolóm a készletemben, csak ki kell szedni leforrasztani egy tucat kábelt és ráforrasztani az újra.

Azt is elhatároztam, hogy a fokozott zajszűrés miatt árnyékoló festéssel látom el az üreget, a műanyag takarólap is kap egy árnyékolófóliát.

Először kifordítottam hát Gibson teljes elektronikáját ragasztószalaggal rárögzítve az előzetesen papírral letakart hátoldalra, hogy hozzáférjek az üreghez. A régi kapcsolóról leforrasztottam a kábeleket, mindegyikre kis papír ragasztószalaggal rájelöltem, melyik póluson volt eredetileg, hogy könnyebb dolgom legyen a visszarakáskor.

Az elektronika kipakolva, már az árnyékoló festés után.

Az elektronika kipakolva, már az árnyékoló festés után.

A vezetőréteget tartalmazó festék büdös és elég sűrű, ezzel alaposan végigkenetem az üreget, beleértve a tetejét, ahol a fedőlap rájön, majd hagytam száradni másnapig, addig előkészítettem a tekercset és a kondenzátort és a fedőlapra is kivágtam és ráragasztottam az öntapadós árnyékolófóliát. A potikba kontakt sprét fújtam, megforgattam párszor őket, majd kaptak még egy adagot.

A tekerccsel volt egy kis gondom: négy pólusa volt, nekem ebből csak kettő kellett. De melyik kettő? Keresgéltem a neten valami leírást róla, de csak a cseréjéről láttam, magáról az alkatrész lábkiosztásáról nem.
Sóhajtottam egyet és elővettem a multimétert. Rámértem a lábpárokra, két esetben szakadást mutatott, egyben olyan ellenállást, ami várható volt. Akkor ez lesz, végül is alighanem a másik két láb csak a szabványos tokozás miatti bekötetlen érintkező, nyilván így van kialakítva az áramköri lapon a helye.
Másnap a bevonat megszáradt, kezdhettem hát a végső bekötést.

A kondenzátor lábaira műanyag zsugorcsövet tettem, hogy elkerüljem az esetleges rövidzárveszélyt, egyik láb a tekercs kivezetésére került, a másik majd a poti testre. A tekercs másik kivezetésére egy barna kábelnek kellett volna csatlakoznia, ami majd az ötállású kapcsoló egyik pólusára kapcsolódik, ehelyett egy piros kábelt kék alkoholos filccel beszíneztem, csak hogy eltérő színűt kapjak és ráforrasztottam. Úgy gondoltam, hogy majd akkor rakom bele az áramkörbe ezt az LC szűrőt, ha már visszapakoltam az egészet a helyére, így helyükre csavaroztam a potikat és kapcsolókat, visszaforrasztottam az egyik leesett testkábelt és bekötöttem a szűrőt.

A restaurált eredeti bekötés, az új tekerccsel és kondenzátorral

A restaurált eredeti bekötés, az új tekerccsel és kondenzátorral

Oké, jöhet a próba. Rákapcsolva az erősítőre, majdnem jó volt. Csak a középállásban nem szólt.

A duplaszem :)

A duplaszem :)

Hmmm, sebaj. Ismét végigszkenneltem duplaszemmel a kábelgubancot (sajnos, ehhez már muszáj szemüveget használnom, egyre kevésbé látok jól közelre). Meg is találtam a bűnöst, a középső pickup kábele leszakadt a kapcsolóról, visszaforrasztottam.

És voilá, minden úgy szól, ahogy kell!

Feltettem még két vadiúj forgatógombot (a régiből az egyik már kicsit törött volt és akkor már cseréljük mindkettőt…).

Mission complete.

Van egy gyári konfigurációjú spéci Gibsonom. 🙂

Apró, de kicsit zavaró dolog: a fényezés védelmében használt leragasztások egyikének eltávolításakor egy gombostűfejnyi helyen levált a fényezés egy morzsája, nyilván már sérült volt, de most látszik alatta a fa. Régebben még bosszankodtam volna ezen, de végül is egy 20 éves vintage gitárról van szó. Ez már a „mojo” része, a többi karcolással együtt…:)

Vannak cégek, akik órákat töltenek azzal, hogy egy amúgy új gitárt ilyen megviselt „relic” állapotba rongálják, majd az eredeti árnál drágábban eladják… 🙂

 

 

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.