Gitár történelem: Carvin

A Carvin gitárok és egyéb termékek (erősítők, hangosítórendszerek, stb.)  mifelénk kicsit alulértékeltek, sőt, kevéssé ismertek, pedig érdemes foglalkozni velük. Sajnos a cég egyik erőssége nálunk komoly hátrány: a Carvin más hangszergyártóktól eltérően nem dealereken keresztül dolgozik, hogy áraira ne rakódjon rá a kereskedők haszna, hanem már a kezdetektől fogva közvetlenül a gyárt adja el a megrendelőnek a hangszert – ami sajnos nálunk elég nagy hátrány lehetett régebben, lévén magánembernek az USA-ból ide szállíttatni egy gitárt gyakorlatilag nem érdemes a magas szállítási költség, adó- és vám miatt. Így nem csoda, ha régen leginkább csak használtan tehettünk szert rá. De ez változott, mivel külföldi értékesítésben ők is kénytelenek dealereket igénybe venni, hazai forgalmazójuk a Medgyesi Hangszercenter.
Hogy nem kispályás játékosok, az is mutat, hogy Frank Zappa, Jaco Pastorius, Yngwie Malmsteen és Steve Vai is használta hangszereiket.

Lowell Kiesel, a cég alapítója az ismert nagy nevekhez (Leo Fender, Les Paul, Adolph Rickenbacker, Ted McCarty) hasonlóan a második világháború után kezdett el elektromos gitárok készítésével foglalkozni – azonban tőlük eltérő, különutas stílusa volt, ami a céget sok vonatkozásban azóta is jellemzi, kezdve a közvetlen értékesítésen alapuló üzleti modellel.

A Carvin gitárok a középkategóriás távol-keleti hangszerek árfekvésében kínálnak amerikai gyártású, megbízható és stílusos hangszereket, melyek a cég San Diego-i üzemében készülnek.

Az digitális kor előtt katalógusokból, levélben történő megrendelés volt a vásárlás módja (ezt mifelénk legfeljebb az Otto/Quelle korszakból és a rendszerváltás után ránk zúduló gagyi csomagküldő szolgálatok tevékenységéből ismerik az emberek, de az USA-ban régtől fogva bevált módszer volt, sőt, még mindig működik, én is kapom rendszeresen a Carvin katalógusokat).

Mostanában a cég honlapján lehet rendelni, mégpedig nem is csak úgy, hogy konkrét modellekből lehet választani, hanem eleve lehetőség van a gitár testreszabására, rengeteg alapmodell sokféle egyedi felszereltségét állíthatjuk be és ezt az személyre szabott hangszert gyártja le a Carvin nekünk 4-6 hét alatt – ami azért nem rossz egy 150-200e Ft-os ártartományban egy amerikai gitárért! És ez még nem minden: a gitár átvétele után 10 napon belül tetszés szerint visszaküldhető a hangszer, ha bármilyen indokból nem találja megfelelőnek a vevő, akár pénzvisszatérítéssel, akár módosítás kérésével.

A visszaküldött gitárok egy beállítás után az azonnal megvehető hangszerek adatbázisába kerülnek és szintén közvetlenül rendelhetők – ezek gyakorlatilag teljesen újszerű hangszerek, hiszen egy ember próbálta csak ki.

De hogy jutottak el idáig?
A negyvenes évek elejétől foglalkoztatta a zenész és ezermester Kiesel-t a gondolat, hogy saját hangszert készítsen. Személyesen Ismerte a már említett nagy neveket (Rickenbacker, Les Paul, Fender) és abban az időben még volt  bajtársiasság és a kísérletező hangszergyártók megosztották egymással információikat (no, azért gondolom, nem mindent).
A hangszedő tekercseléshez akkoriban nem volt még gyári felszerelés, lévén csak a kifejlesztés kezdeti szakaszában jártak. Kiesel a felesége varrógépének motorját szerelte ki (képzelem, hogy örülhetett az asszony), ebből készítette első pickuptekercselőjét. A hölgy nem csak ezzel járult hozzá a gitártörténelemhez, Kiesel megtanította a tekercselésre és a korai hangszedői elkészítésében komoly szerepe volt – lám csak, ilyen egy jó házastárs! 🙂

Eleinte elsősorban bakelit testű elektromos hawai gitárokat készített és a Popular Mechanics nevű népszerű tudományos-technikai magazinban hirdette őket.
Mikor a hangszedőit megpróbálta viszonteladóknak értékesíteni, hamar rájött, hogy a törpök élete nemcsak játék és mese, hiszen attól még, hogy valaki gitármániás, ettől nem lesz feltétlenül jó üzletember is… ráadásul akkoriban (ó, hát persze ma már nem, ugye?) a dealerek eléggé igyekeztek lenyúlni a gyártót.

Lowell Kiesel úgy felhúzta magát azon, hogy miért is kell neki jelentős részt átadni ezeknek az amúgy se túl hatékony kereskedőknek a saját hasznából, hogy mérgében elhatározta, saját kezébe veszi az értékesítést és megalapította a Kiesel Electronics céget 1946-ban, de hamarosan megváltoztatta nevet Carvin-re (mely két fiának nevéből – Carson és Gavin – jött létre). Ezután állt neki a “katalógusból levélben megrendelve” üzleti modell működtetésének, erősítőket, hawai gitárokat, pickupokat forgalmazva, sőt, akkoriban még Fender és Martin gitárokat is adott el. Eleinte OEM gyártású Kay és Harmony hangszereket is forgalmaztak saját nevük alatt, később Hofner alkatrészeket kezdett importálni és ezekből épített elektromos gitárokat az ötvenes években. A hatvanas években a pickupokat olyan neves előadók használák, mint a Ventures, akik Mosrite gitárjaikba építtették be a Carvin hangszedőit.

 

Miután Carson az erősítők és zenekari hangosítórendszerek felelőse lett a cégnél és harmadik fia, Mark Kiesel csatlakozott a munkához a gitárok tervezésében, a hetvenes évektől már teljesen saját gyártású hangszereket adtak el.

Az alapító egészen a hetvenes évekig aktívan részt vett a cég munkájában a hangszedők fejlesztése terén, a Carvin azóta is családi vállalkozásként működik, fiai és unokái viszik tovább a gyárat.

A pickupok készítése is helyben történik. Carvin fejlesztés a 11 pólusú hangszedő, melynek a szokásos 6 pólusúval szemben finomabban beállítható az érzékenysége, és a nyújtáskor se kerül ki a húr a mágnes teréből úgy, ahogy a hagyományos pickupnál, tehát biztosított az állandó hangerő.

A cég ‘68-ban és ‘75-ben átköltözött más-más kaliforniai városokba, míg végül 1995-ben telepedett le San Diegoban.

A saját gitárjaik népszerűvé válását a nyolcvanas évek hozták el, amikor az MTV-ben olyan gitárosok és együttesek zenéltek Carvinnal, mint a Jefferson Starship, The Bangles, Missing Persons és Steve Vai. ‘88-tól a ragasztott nyakról jórészt az átmenő nyakra tértek át és olyan gitárosoknak készítettek signature modelleket, mint Craig Chaquico, Steve Vai, Allan Holdsworth, Bunny Brunel, Timothy B. Schmit, Jason Becker, Al diMeola és Frank Gambale.

Az 7400 m2-es üzemben 30-40 munkás dolgozik közvetlenül a gitárgyártásban és évente 5000 körül van a legyártott gitárok száma, az alkalmazottak száma meghaladja a százat. A gyártás során ún. Lean Manufacturing-ot használnak, kevés készlettel dolgoznak és pontosan követik, miből mennyi van és mikor várható a kifogyás, így időben tudnak készíteni belőlük. Az egyedi megrendelések prioritást élveznek. A formavilág érdekes, bár talán kevésbé nyálcsordító, mint amit megszoktunk, az elektromos modellek egy része kicsit tömzsi, mintha kilapítottak volna egy készülő gitárformát.

Carvin SC90

Nemrég volt alkalmam egy kicsit játszogatni egy SC90 modellen. Nagyon kellemes, könnyű, kis testű, átmenő nyakú hangszer, gyönyörű kék habos juhar fedlappal és az egyik legjobb action, amit valaha tapasztaltam. Igaz, fura volt, hogy a Tune-O-Matic jellegű híd teljesen “ráült” a testre, azaz koppanásig le van eresztve, ezért a húrlábtól a húrrögzítőig minimális szögű töréssel mennek a húrok, ami nem feltétlenül pozitív. A hangolókulcsok reteszelős Sperzelek, ez elég jól biztosítja a stabil hangolást. Az elektronika lehetővé teszi a humbuckerek egyik tekercsének lekapcsolását és fázisfordítást is. A hangja erőteljes, de valamivel kevésbé sötét, mint egy átlagos Gibsonnak, kerek, kontúros, de tud harapni is.
Egyetlen minőségi kifogásom az volt, hogy a testhez közeli fekvésekben a bundok szélei nem voltak igazán simára eldolgozva, ahogy végighúztam a kezem a nyakon, érezhetően éles szélek jelezték ezt.
Nagyon rokonszenves vonása a  cégnek, hogy nem mentek bele abba a mindenáron való olcsógitár készítési versenybe, ami jellemző a többi ismertebb nagy névre és megtartották a gyártást Amerikában, nem kezdték el kitudjamilyen ázsiai üzemekben gyártatni a silányabb kidolgozású, gyengébb minőségű alkatrészekből készül gitárokat. 

A gitárokon túl erősítőket is készítenek, melyek vintage jellegűek, nem sokat változtak az évek alatt, egyedül a rugós zengetőt cserélték ki digitálisra.

A cégnek digitális múzeuma  van, ahol rengeteg információt találni a hangszerekről, többek között az egyik legjobban és legrészletesebben felépített azonosítási adatbázist, ahol a logók, fejformák, hidak, faanyagok változásai mind követhető. A kiadott katalógusok éves bontásban visszakereshetők, a szereplő gitárok képével és leírásával.

Végül egy videó a gyártási folyamatról.

Forrás: Premier Guitar 

No Responsesto “Gitár történelem: Carvin”