Érvelni, nem kioktatni: magyar gitáros fórumok

Érvelni, nem kioktatni: magyar gitáros fórumok

Sokszor ilyen érzés egy magyar gitáros fórum

Sokszor ilyen érzés egy magyar gitáros fórum

Ez most talán egy kissé önveszélyes cikk lesz, alighanem felháborodnak majd egyesek, ha magukra ismernek. De már régóta érlelődik bennem és néhány emberrel beszélve a szakmából, csak megerősítést nyert, hogy le kéne írni.

Figyelgetem időnként azokat a fórumokat, ahol a gitárokkal kapcsolatos beszélgetések folynak, leginkább a Hangmester fórumot. Inkább csak passzív módon, mert sajnos kevés az olyan, amely igazán tetszene, belterjesnek tűnik, néhány megmondóember és a köréjük csoportosuló klikkek uralják, eseteként alkalmi látogatókkal, ezért én inkább nem szólok bele, legfeljebb, ha valami információt tudok adni valamiről. De ezt se mindig szívesen.

Miért?

Mert azt tapasztalom, hogy legtöbb esetben ezek a „beszélgetések” abból állnak, hogy emberek, akikről nem sokat tudni – lehet, hogy hozzáértők és tapasztaltak, lehet, hogy csak annak adják ki magukat, gyanítom, a többségük inkább ilyen lehet – lefikázzák, kioktatják a többieket, ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásokat eresztenek el, a más véleményen lévőket, velük vitázókat sokszor durván leugatják, személyeskedő stílusban.

Sok hozzászólásból süt a felszínesség, a félművelt, hiányos tudásúak magabiztossága, az ismeretek fehér foltjait nagyképű önbizalommal takargatva. Kipróbált pár hangszert és azt mondja, „ilyet ne vegyél, ez uszadékfa”. Használt már pár hangszedőt és osztja az észt „ez a pickup döglött lesz a mahagónival, befulladnak a közepek”. Amatőr, ismeretlen rock bandákban nyűvi már 20 éve, de épphogy csak közepes gitáros, viszont úgy tesz, mintha végigturnézta volna a világot a legmenőbb felszereléssel. Fontoskodva szórja a kioktatást, hogy „juharból nem szabad gitárt csinálni”, és hogy az átmenő nyaknak mekkora sustainje van és mennyivel szarabb a csavarozott nyak. „Jól bírja az effekteket, mert két humbuckeres” és mindezt imponáló határozottsággal. Bebundozott úgy-ahogy pár gitárt és már hangszerésznek mondja magát.

„Ennyi pénzért inkább vettél volna egy ….-t, az tényleg hangszer, nem egy ilyen pózereknek való szart” mondja ezt egy semmihez nem köthető nick az amúgy nem kispályás, ismert gyártó hangszeréről, melyet régóta használnak olyan zenészek, akiket a világ ismer és elismer. De ő persze jobban tudja mert egyszer volt nála tíz percig és nem tudott rajta játszani…
Ugye ismerősek az ilyen és ehhez hasonló mondatok?

Ha kellő gyakorisággal és önbizalommal mondogatják ezeket, lassan-lassan a bizonytalanabbak, a kevésbé tájékozottak elhiszik, hogy tényleg ők a szakértők, a Nagy Guruk, akik mindent tudnak. És még az is lehet, hogy jóindulattal teszik, mert őszintén hisznek abban, amit mondanak és azt gondolják, szórnak egy kis tudásmorzsát, hogy hadd okuljanak a szájtátiak… Ettől kezdve a kialakul a rajongótábor, aki tovább szajkózza a „Mester” frázisait, elősegítve a tévhitek terjedését.

Aztán ott van a Gyakorikérdések nevű általános kérdezgetőfórum. Ez talán még rosszabb, mint a specializált gitáros fórumok. Itt még annyit se tudni a válaszolókról, mint a másik fórumokon, de sokan osztják az észt az ismeretlenség jótékony homályából, bődületes marhaságokat mondva, túlzó általánosításokkal, dilettáns félinformációkkal vezetve félre a kérdezőt. És ott is gyakori a személyeskedés, a sértegetés, a gyerekes szájkarate. Egyébként megdöbbentő, mennyire nem képesek a fiatalok önállóan utánajárni az információknak és mennyire nincsenek tisztában azzal, milyen bizonytalan az itt kapott válaszok hitelessége. Ahelyett, hogy maguk futtatnának le egy félperces keresést a Google-ön, inkább itt tesznek fel olyan alapvető kérdéseket hétről-hétre, amiket már százszor megválaszoltak…

„Az X cég Y gitárja jó lesz? Megvegyem?” kérdezik, és ha kapnak három negatív (vagy pozitív) választ három ismeretlentől, többnyire indoklás és részletek nélkül, már azt hiszek, megvolt az utánajárás. Ezen az alapon megkérdezhetnék az utcán három szembejövőtől, semmivel se lenne kevesebb információtartalma.

És sajnos nem csak az ilyen amatőr megmondóemberekkel van gond. Időnként a szakmabeliek, akik már régen letettek valamit az asztalra és tényleg van mögöttük tudás is, szintén egymásnak esnek és arrogáns módon ekézik egymást nyilvánosan.
Akadnak olyan szakmailag elismert emberek (bár mindig vannak, akik vitatják ennek vagy annak a műhelynek, hangszerésznek, gitárosnak a hozzáértését), akiknek legtöbb interneten fellelhető megnyilvánulása finoman szólva is nagyképű és beszólogatós, ez persze mindenkinek szíve joga, de mindenesetre nem fog segíteni abban, hogy pozitív vélemény terjedjen el róla, bármennyire is jól dolgozik.

Úgy látom, ami hiányzik leginkább, az a jó értelemben vett alázat, vitakultúra és a nyitottság.

Én minél többet tanulok a gitárokról, annál jobban érzem, mennyi mindent nem tudok még és milyen sok további tanulnivalóm van. Ahogy olvasom a könyveimet, nézem külföldi netes fórumokat, a hangszerészek cikkeit, a szakmai újságokat, elvégzek újabb munkákat, munkafázisokat, beszélgetek nálam tapasztaltabbakkal, minden nap rádöbbenek, hogy „na, ezt se tudtam még, ez is új dolog”. Pedig már másfél éve csinálom napi rendszerességgel és van mögöttem több mint harminc éve gitározás, még ha csak hobbiszinten is.

Természetesen, amit tényleg tud valaki, arról lehet határozottan beszélni – de a határozottság ne jelentse a kevésbé tapasztaltabb lekezelését, az arrogáns beszólást, gúnyolódást. A véleménynek akkor van súlya, ha alátámasztják érvekkel, tapasztalattal, vagy ellenőrizhető információkkal. Az egymondatos kinyilatkoztatásokkal csak azok szemében lehetsz hős, akiknek tényleg nem sok ismeretük van a témában és még elég naívak ahhoz is, hogy ne tudják, egy vélemény nem hiteles információ. Ha pedig valaki vitatja a véleményt, akkor se kell lehülyézni, ha meg vagyunk győződve a saját igazunkról.
Volt időszak, mikor én is néha lekezelően mondtam véleményt, előfordul, hogy néha-néha még megtörténik ma is (leginkább akkor, ha bosszantó ostobaságot tapasztalok, vagy valaki egy jól érthető érvelés és bizonyítékok ellenére se hajlandó valamit belátni). Nem helyes, emberi gyarlóság sajnos, de legalább – remélem – nem ez jellemző rám. Aki érzékenyebb, annak a kedvét hosszú időre elveheti egy leugatás.

Ritkák az abszolút igazságok, mindent lehet több oldalról, több nézőpontból szemlélni és néha ugyanaz mást jelent, ha a másik ember szemével figyeljük. Érdemes megpróbálni mindig beleképzelni magát a másik helyébe, hogy megértsük az ő szempontjait.

Nyakpálca állítás

Nyakpálca állítás

Ami pedig a technikai részét illeti: a hangszerészet nagyon komoly szakma, amit csak hosszas gyakorlattal lehet jól elsajátítani.
Mikor minden rendben van, nem olyan nagy ügy egy nyakgörbületet állítgatni a pálcával, ha tudjuk, mit csinál, hogy kell állítani és érezzük, hogy milyen beállítás lenne nekünk jó.

De mi van, ha megszorult a pálca? Ha a nyaknak nem is az a baja, hanem mondjuk a szöge állítódott el? Ha elvetemedett, megcsavarodott kissé? Ha a fogólap nem egyenletes? Ha a bundok nincsenek síkban megfelelően? Ha a nyereg vagy a húrok bevágásai vannak rosszul elkészítve? Ezek mind hatással vannak a húrnyomásra és a zörgésre, ettől kezdve csavargathatod a nyakpálcát, hiába… és ez csak egyetlen példa.
Ezekre mind más-más egyedi megoldás kell, amihez nagyon jól kell ismerni a hangszerek szerkezetét, a fákat és azt, hogyan bánjunk vele. Kellenek speciális szerszámok, anyagok és tapasztalat is.
Egy gitár elkészítése még senkit nem tesz hangszerésszé, ahogy néhány javítás elvégzése sem. Én is legfeljebb tanuló és inas vagyok, sok idő és munka kell még ahhoz, hogy odáig eljussak, ha egyáltalán sikerül. Viszont nem szégyellem sose beismerni, ha valamihez nem értek, ha nincs vele tapasztalatom.

És nem csak a hangszerészet, a zenélés is nagyon sokrétű, szerteágazó műfaj. Lehet valaki jó shredder, de nem biztos, hogy ért a finger-picking stílushoz, lehet valaki jó jazz zenész, de a trash-metálban nincs tapasztalata, vagy a legjobb blues gitáros, de nem biztos, hogy mondjuk egy Dream Theater-szerű progresszív rockzenében otthon van. Természetesen vannak dolgok, amiben a jó érzék és a máshol szerzett tapasztalat feljogosít arra, hogy mérvadó véleményt mondjon, de azért ez nem túl gyakori kombináció.

Nagyon kevés olyan ember akad, aki egyformán ért minden stílushoz, tudja, milyen gitár jó hozzá, milyen húrt, effekteket és erősítőket érdemes használni mindegyikhez. És ha akad ilyen, az többnyire nem a magyar fórumokon osztja az észt… 🙂
A bölcs és tapasztalt embert arról ismerni meg, hogy nem kinyilatkoztat, hanem érvel, nem nagy hangon lefikáz, hanem mérlegelve kritizál, ha vitatják a véleményét, nem sértődik be és nem kezdi a másikat sarazni, és megvan benne a kételkedés és az önkritika is.
Ellenben a szájhős csak úgy szórja a foghegyről odavetett, párszavas, megfellebbezhetetlennek (tyű, ez de szép szó!) tűnő ítéleteket, ha ellentmondasz, lehülyéz és általában nagyon nehezen vagy egyáltalán nem ismeri el, hogy téved, még akkor is, ha már mindenkinek nyilvánvaló, hiszen ezzel azt hiszi, veszítene a tekintélyéből.

Biztos mindenki ismer ilyeneket.

Egyébként gondoljunk bele: egy magyar gitáros vajon általában hány gitárt, erősítőt, effektet, stb. tud úgy istenigazából kipróbálni? Ezalatt ne azt értsük, hogy bemegy egy hangszerboltba és fél óra alatt átmegy a kezén 3-4 gitár meg 2 erősítő. Az első benyomásnak jó, de aligha jelenti azt, hogy töviről-hegyire megismerte és hosszú távon megtapasztalta, milyen előnyei-hátrányai vannak.
Nagyon sokan nyilatkoznak, kritizálnak az alapján, hogy „a haverom egyszer kölcsönadta” vagy „azt mondta a haverom, akinek ilyen volt”… és ezt most komolyan kéne venni? 🙂
Aki játszott már mondjuk két Cort gitáron, meg három Laney erősítőn, mondhatja-e, hogy „a Cort jó, vedd meg” vagy „ne vegyél Laney-t, az szar”? Ez nyilván hülyeség. Minden gyártónak számos modellje van, különböző jellemzőkkel, még a gyártási szériák is különbözhetnek. Mindnek lehet jó és gyengébb példánya, ráadásul ami valakinek előny, az másnál hátrány is lehet. Még egy olcsó, kezdő kategóriás hangszernél is azt kimondani, hogy „tűzifa” elég nagyképű közhely. Ha valakinek éppen csak arra telik, nincs több pénze, ha gyakorlásra, ismerkedésre kell, mikor még nem is tudja, akar-e igazán gitározni, lehet, hogy éppen jó lesz. Ami fontos, ha kérdeznek és segíteni akarunk, hogy elmondjuk a pro és kontra érveket, ne döntsünk más helyett, hanem próbáljuk az ő helyzetét figyelembe venni, ne a saját, már kialakult nézőpontunkat ráerőltetni. Ez tényleg segíthet, a fellengzős kioktatások, a tényleges tapasztalatot nélkülöző, pletykákon, hiedelmeken alapuló megmondások viszont csak az elkövető egójának fényezésére szolgálnak.

Ti, akik értetek hozzá, vagy úgy gondoljátok értetek hozzá: érveljetek, ne kioktassatok és fogadjátok el más igazát is, ha nem értetek egyet, akkor se személyében támadjátok, hanem vitassátok és cáfoljátok a véleményét.

Ti, akik kérdeztek, akik próbáltok tanulni: inkább annak higgyetek, aki nem kioktat, nem fikáz, hanem magyaráz és műszaki részletekkel, leírással, linkkel támogatja meg a mondandóját. Ha valamiben kételkedtek, nézzetek utána több helyen, a neten rengeteg információ található, bár nem mindig könnyű meglelni. Hasonlítsatok össze több forrást, gondoljatok át több véleményt. A kételkedés egészséges lehet, ha arra motivál, hogy alaposabban utánajárj dolgoknak és többet tudj meg. Mindig érdemes több forrást ellenőrizni, mielőtt döntést hozunk valami fontosabb kérdésben.

Az Aktív Gitár és pár másik oldal, mint a Gitárhangtechnika és a Gitárshop azt szeretné elősegíteni, hogy könnyebb legyen eloszlatni a tévhiteket, hogy hiteles, hozzáértő, de megvitatásra is alkalmas ismeretekkel szolgáljon a magyar gitáros közösségnek.
Hogy ne ez legyen a módja, ami az alábbi videón: 🙂

 

 

5 Responsesto “Érvelni, nem kioktatni: magyar gitáros fórumok”

  1. GV guitars szerint:

    Jó írás nagy igazság tartalommal.

    Sajnos sok dolog van a gitároknál ami egyéni izlés dolga ezért is lehetséges a több fikázás meg ész osztás.
    De azt vetem észre, hogy bizony itt a balkánon ez jellemző.
    Viszont mi sem vagyunk szentek sokszor sikerült már úgy kihozni a sodrunkból, hogy végül lekezelőek voltunk, pedig eredetileg nem az lett volna a cél.

    • aktivgitar szerint:

      Köszönöm, sajnos néha én se tudom megállni, hogy kissé ingerült ne legyen a válasz. 🙁

  2. vogaviki szerint:

    Gyönyörű írás. Szakmai és emberi szempontból is. A nyitottságról, vitakultúráról, önálló gondolkodásról szóló részt pedig tanítani kellene.

  3. Strat szerint:

    Az amatőr zenélés az sajnos egy ilyen sportág, rögeszmés lúzerekkel van tele, akik “csak a körülmények miatt nem lettek rokksztárok”. lol
    Valamint az általad felvázolt belterj is nagy gond, hiába pocsék zenész valaki és szakértő, ha non-stop azt hallja a sleppjétől, hogy király, akkor elhiszi …

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.