Ha elordítanám ezt a szót amolyan germános-katonás stílusban, simán elmenne valami náci film szinkronjához… „Jawohl, Herr Standartenführer! Heil Himmelschlüssel!” pedig valójában ez egy csodaszép és különleges gitár (a név amúgy egy virágot is jelent).
“Lady Macgyver” beszerzett egy ócska basszgitárt, előkotort a sufniból két nem működő C64-et és nekiállt. Nem sokat cicózott, lefűrészelte a gitártest két oldalát, a megmaradt szögletes hasábra tette a C64 dobozát a billentyűzettel.
A Rockviolin cseresznyefából készült tömör teste és ébenfa fogólapja gitárosan rockos hangzást eredményez, és a piezo hangszedőt így nem is kell aktívan erősíteni a hangszerben.
Ráadásul a c-g-d-a-e hangolású húrokkal mélyebb, dögösebb, rockosabb hangzással szólaltatható meg a Rockviolin, mint a hagyományos hegedűk.
Képzeljétek el, hogy az ember könyékig benne matat egy szűk fadobozban, mélyen a híd vonalától még lejjebb, ahol nem tudja, éppen mi hol van, csak a „kezével lát”. Már a sokadik próbálkozásom járt kudarccal, mivel amint nagyjából úgy éreztem, helyén van az emelő, vagy ferdén volt és elbillent, vagy a vonalzó mozdult el – és persze arra is vigyázni kellett, hogy a sín a vonalzó mellé kerüljön, ne akadjon bele.
Jasonnak az az eredeti ötlete támadt, mi lett volna, ha valaki azokban a háborús időkben mégis elkezdte volna egy tömörtestű elektromos gitár fejlesztését? Milyen anyagokat, technikákat használhatott volna a hadiipar által meghagyott forrásokból avagy általa produkált hulladékból? Tulajdonképpen egy alternatív valóságot teremtett a következetesen végigvitt elképzeléssel.
 |
Az igazi menő ajándék gitárosoknak: AMULETTA nyaklánc kézműves pengető medállal! |
Kommentek