Mítoszok: 1. nyakillesztés

A fentiek alapján én azt szűrtem le, hogy nem annyira a nyakillesztés módja számít, sokkal inkább annak precizítása. Mivel a legtöbb embernek nincs módja arra, hogy két minden tekintetben megegyező, csak a ragasztás vs. csavarozás terén különböző gitárot kipróbáljon, a legtöbb ezzel kapcsolatos beidegződés inkább csak szubjektív meggyőződésnek tekinthető, semmint szakmailag igazolható ténynek.

Pickupológia 1.

Mivel az elektromos gitárok hangját leginkább a hangszedők határozzák meg – és ezekből rengetegféle van rengeteg különböző hanggal – érdemes beszélni róla, milyen tényezők befolyásolják meg a pickup karakterisztikáját.

1 szám, 5 változat

A Kansas „Carry on my wayward son” című száma a kedvenceim közé tartozik. A klasszikusnak nevezhető, progresszív fűszerezésű rockszám kidolgozott vokálokkal, lírai versszakokkal és kemény, feszes szólórészekkel, benne dögös Hammond-futamokkal és rövid, de jól eltalált gitárszólókkal a hetvenes évek rockjának legjobbjai közt van. A dalt 1976-ban a Kansas egyik gitárosa, Kerry Livgren írta, aki 1985-ig volt az együttes tagja, őt váltotta később Steve Morse. Bár állítólag maga Livgren (aki mélyen vallásos) mondta, hogy a dalnak nincs semmilyen közvetlen vallási mondanivalója, de a legtöbb értelmezés szerint egyrészt a bibliabeli tékozló fiú lenne a „wayward son”, másrészt valami olyat is akar mondani a rockerek számára, hogy csak járd a saját utad, mindig lesz kihez visszatérni (és ezzel talán arra utal, hogy ha vétkeztél is, megbocsátást nyerhetsz, ha megbánod?). Nem tudom, én a szövegnél fontosabbnak éreztem a zenét és az nagyon ott van. Az első videón az eredeti, 1976-os felvételt láthatjuk. Ezen pedig azt, hogy játssza a mostani Kansas 2009-ben. A következőn Yngwie Malmsteen 1996-os verziója látható – figyeljétek meg a kétnyakú (12 és 6 húros) Fender Japan Custom Shop által készített Stratocastert a kagylósított (scalloped) fogólappal, ami kifejezetten Malmsteen igényei szerint készült, ez ún. signature modell, 1993/94-ben mindössze 200 darabot gyártottak belőle és talán az egyedül 12 húros gitár kagylósított fogólappal!  Forrás: guitarz.blogspot.com         Végül ezt csinálta belőle a Dream Theater: És annak, aki eljutott idáig, érdekes lehet, hogy a Premier Guitar magazinnál megtalálhat egy beállítási útmutatót a legélethűbb hangzáshoz, konkrétan egy Roland Micro Cube erősítőre, de a leírtak alapján másra is nyilván be lehet lőni és a következő videó alapján pedig meg lehet próbálni megtanulni: És hogy fullextrás legyek, még azt is megmutatom, hogy itt van egy meglehetősen jó interaktív tabos lejátszó, ahol minden szólamot meg lehet nézni, ki-be kapcsolgatni, ilyesmi…...

Yellow Bassmarine

Aki ez a basszusgitárt készítette (vagy megrendelte), igazi hardcore Beatles rajongó lehet. Jól néz ki, de szinte biztos vagyok benne, hogy csapnivaló az egyensúlya, ami egy basszernál talán még fontosabb, mint egy szólógitárosnál. Igaz, annak idején a bandában a miénket elég volt nekitámasztani az erősítőnek (mármint a basszgitárost, hangszerrel a nyakában), akkor nem dőlt fel, játszani meg részegen is egész jól tudott. Épp nemrég dolgoztam egy érdekes projekten besegítve a Mesteremnek, az egyik megrendelő egy Gibson Thunderbird testet akart összepároztatni egy Fender basszus nyakkal, hogy létrejöjjön a FenderBird, mindezt EMG aktív hangszedőkkel megspékelve. A gitár gyönyörű lett, a pickupok kábelezését én csináltam meg, jól is szólt, csak… csak éppen játszhatatlan volt, annyira nem sikerült egyetlen helyzetben se ezt a nem összetartozó nyakat és testet egyensúlyban tartani. Nem véletlenül találták ki a basszgitárokon a hagyományosabb “szarvakat” az ilyen nagy fejhez, az segít ellensúlyozni – de hát ő ragaszkodott hozzá. Végül a megrendelőnek nem kellett, most vevőre vár. Tehát nem minden a forma, a design, nem árt az se, ha egy kis mérnökösködést is beletesznek. 🙂 Forrás:...

Így készül a Fender Stratocaster

A világ egyik legismertebb gitárjának gyártási folyamatát nézheted meg az alábbi videón: