Gitárshop.hu: az interjú második fele

De épp az ilyeneket szeretem… mikor kapok egy hangszert, amin nem is lehet játszani és helyrepofozom, hogy majdnem olyan legyen, mint fénykorában.
Sikerült időben végeznem a munkával és mikor a srác elvitte, megkértem, készítsen már egy képet nekem arról, mikor átadja…

Új interjú a Gitárshop-on!

Ha kedd, akkor az Aktív Gitár a Gitárshop.hu-n vendégeskedik. Ezúttal a mesteremmel készített interjúm első részét olvashathatjátok, itt így kis szemelvény belőle: A negyvenes éveim végén jártam, azt hiszem. Sok hangszerészt ismertem, mivel a fűrészáru értékesítés során természetesen velük is kapcsolatba kerültem, másrészt mindig is vonzott ez a terület, mivel sokat utaztam, szinte minden nap beestem egy-egy hangszerboltba, hangszerészműhelybe is, csak úgy… akkoriban elég jól kerestem a fűrészáru üzlettel és megengedhettem magamnak néhány csúcskategóriás gitárt is. Így ismerkedtem meg T. J. Thompsonnal Massachusetts-ben, aki talán a legismertebb Martin-javító guru, Steve Kovacik-kal,  aki szintén a háború előtt Martinok szakértője és ilyen gitárok precíz replikáit is építi, még Japánba is exportálja őket. Mondhatom, baráti viszonyba kerültem velük, mély tisztelettel és elismeréssel figyeltem a munkájukat. Nagyon tetszett az egész hangszerész életstílus, minden vonzatával. Pontosan ez volt az, amit magam is szerettem volna, kézzel megmunkálni a fát és gitárokkal foglalkozni egész nap. 🙂  A folytatást olvassátok el a...

A GitárShop.HU-n is!

Az a megtiszteltetés ért, hogy a GitárShop.HU megkeresett és állandó rovatot ajánlott fel. Ezentúl minden kedden ott fog megjelenni egy írásom, a szokásos Aktív Gitáros stílusban, a szokásos eklektikus témákkal. Szeretném itt is megköszönni a bizalmukat, remélem, ti is olvassátok az oldalt! 🙂 Első, bemutatkozó írásom “A legszebb szakma” a hangszerész mesterség szépségeiről és nehézségeiről szól. Alább egy rövid ízelítő belőle, a többit olvassátok el a GitárShop-on! Az egyik legszebb dolog benne, ahogy a kezem alatt formálódik, simul a fa, ahogy szépen kialakul az elképzelt forma és közben a forgács illata átjár… a másik, amiért nagyon szeretem, hogy egy gitár – ellentétben a legtöbb mostani ipari produktummal – nem 2-3 éves időtartamra készül, hogy aztán lecseréljék és eldobják, hanem akár évtizedekre. Ha valami elromlik rajta, szinte minden javítható és ha kicsit értékesebb darabról van szó, érdemes is javítani. Mérnökként engem mindig zavart, hogy olyasmiket terveznek manapság, melyek eleve csak rövid időre készülnek és az erőltetett ütemű piacra dobásuk idején sincsenek teljesen készen, egyfajta “béta”-verzió a legtöbb, amit később javítgatnak, bővítgetnek és mire épp már használhatóvá válna, leváltják egy újabb, szintén félkész termékkel… A gitárokkal ez szerencsére nem így van. Inkább valami ódivatú, de ugyanakkor az előbbieknél talán mégis időtállóbb, értékesebb tradicionális mesterségbeli tudás kell hozzá, a kézzel végzett munkának, a régi mesterek által felhalmozott szakmai fogásoknak ismerete és megbecsülése.  Még akkor is, ha ma CNC-k dolgoznak sok helyen, mindig lesz olyan munkafolyamat, ami a manuális emberi munkán múlik. Ha másban nem, a prototípusok elkészítésében, az új modellek fejlesztésében még mindig fontos a mesterségbeli tudás – vegyük sorra,...