Túl a fán: Karbon kompozit

A gitárok egy darabból készülnek és üreges testűek, a test, a nyak, a fej egy egységet alkot, nincs összeeresztés, ragasztás, csavarozás, nincs olyan része a hangszernek, ahol a rezonálás megszakadna a különböző részek miatt. A szénszálas anyag jó hangvezető-képessége kiváló akusztikával ruházza fel ezeket a gitárokat.

Túl a fán: Acélbasszus

Stanislaw Potyrala, azaz „Stash” kanadai hangszerkészítő és meglehetősen szokatlan basszgitárokat épített. Úgy gondolta, a fa túlzottan is kényes anyag, hőmérséklet, páratartalom, húrfeszítés miatt deformálódik, nem tartja a hangolást, stb. Az igazi basszernek olyan anyagot kell találni, ami kemény és rugalmas, erős és jól rezonál. „Stash” az acélnál kötött ki. Ezzel még nincs vége persze a szokatlan megoldásoknak, első hangszere, mely a „Stash Stainless Steel Bass” névre hallgat, tele van érdekességekkel.   Először is, a nyaknak semmi köze a hagyományos gitárnyakhoz, ugyanis gyakorlatilag egy nagyjából tenyérnyi keresztmetszetű szelvényezett acélhenger. Ez biztosítja az összehasonlíthatatlanul merevebb szerkezetet, mint a fából készült, nyakpálcával merevített hagyományos nyakak, ugyanakkor az alkotó szerint jobban meg is felel a természetes kéztartásnak (ebben van valami), ezért sokkal kényelmesebb rajta játszani, mint a hagyományos nyakon. A fej szintén teljesen unortodox, egy kiálló vékonyabb rúdból a három égtáj felé meredeznek a jókora hangolókulcsok. A híd is követi a hengerformát és egybeépült a nyakkal, tulajdonképpen átmenő nyakról van szó, aminek az alsó vége maga a híd. A hangszedők szintén egyediek és be vannak építve a nyakként funkcionáló hengerbe, csak a mágneses pólusok állnak ki belőle, így tökéletesen árnyékoltak az elektromos zajforrásokkal szemben. Mivel az egész szerkezet ugyanabból az acélból készült, a rezonanciája homogén és egységes, nem érzékeny a környezeti hatásokra és sokkal stabilabban tartja a hangolást, mint a hagyományos hangszerek. A test aránylag kicsi és két vékony acéllemezből áll, így anyagához képest nem is túl nehéz: 4,5 kg, ami a Norlin-korszak Les Pauljainál teljesen szokásos volt. Az egész hangszer szerintem gyönyörű és egyedi mérnöki-design műalkotás. Egyéb paraméterei: 34”-os menzúra, 38 mm-es átmérőjű hengeres nyakprofil , 20 bund, egyedi osztható tekercses Alnico V mágneses hangszedők, Gotoh hangolókulcsok, 250k hangerő és hangszín potik. „Ennek a basszusnak az az egyetlen hátránya” szól „Stash” szlogenje „hogy a rocksztárok nem tudják széttörni a színpadon a show részeként.” Ezt el is hiszem, alighanem a színpad előbb esne...

Digitális csöves, de nem úgy

A trükk az, hogy az áramkör nem egy fix elemekből összeállított, kész kapcsolás, hanem sokkal inkább egy bizonyos paraméterhatárok közt optimalizált elektronikus építőelemkészlet, ellenállások, kondenzátorok, kapcsolók, potméterek, bankokba rendezve, többféle összekapcsolási lehetőséggel.

Jesselli

A faragástól a berakáson át a fémrészek öntéséig és megmunkálásig Jesselli mindent saját kezűleg, egymaga végez el, nem csoda hát, hogy évente csak néhány gitárt készít, egy hangszer fél évig készül és utána 5 millió Ft körüli áron kel el.

Zúzós gitár, de tényleg

Készül náluk egy ún. Smash gitár, ami a normál hangszertől abban különbözik, hogy a test közepe tulajdonképpen a normál gitár, míg a két oldalsó darabja csak egy üreges, gyenge minőségű rátét, de ez persze nem látszik.