Az orosz virtuóz, akit a balalajka Paganinijének is neveznek, némi Pat Metheny-s beütéssel, 1967-ben született, apja révén már kiskorától zenei érdeklődésű volt. Bár eredetileg népzenésznek tanult a főiskolán és sokáig játszott orosz népi együttesekben, de mára a inkább a jazzt ötvözi a klasszikus és folk és flamenco jellegű motívumokkal, felhasználva az elektronikus hangszerek lehetőségeit.
Ha az oroszok úgy akarják, az ásónyél is megszólal.
Arrafelé nem vacakolnak, ha gitár kell, az ásóból is az lesz.
Emberünk fogott egy ásónyelet, kicsit meggyalulta, itt-ott megfurkálta, marta, fűrészelte, bebundozta, hangolókulcsokat tett rá, az aljára az ásó fémrészébe szintén fúrt, hidat, elektronikát, pickupot szerelt rá – és íme, kész az ásógitár.
Időről időre felbukkanak olyan videók, amiben gitárosok arra mennek rá, hogy minél gyorsabban játszanak.
Szerintem ez maximum heccnek jó, de sem zenei értéke nincs, se “sportteljesítménynek” nem nevezhető, bár ahhoz még inkább közelebb áll.
Tulajdonképpen éppen olyan ez, mint bármilyen Guiness-rekord: öncélú hírnévhajhászás, értelmetlen, túlhajtott feltűnési viszketegség, semmi több.
Kommentek