Schroeder WWII "G.I."
Szeretem azokat a gitárokat, melyek nem csak szokásos hangszerek, hanem önálló, egyedi tematikus kompozícióként egy különleges, központi koncepció köré épülnek, gondosan és ötletesen kidolgozva minden részletet ennek megfelelően – és mellette még jó gitárok is.
Az ilyen munkák emelik a modern vizuális művészet szintjére gitárkészítést szerintem, inkább, mint az amúgy néha túlburjánzó díszítések és csillogó-villogó lakkozások, melyek inkább mesterségbeli precizításról árulkodnak, mint művészi látásmódról. A következőkben látható vizuális fantázia egyszerűségében rejlő tökéletességével szerintem túlszárnyalja a gyakran csak öncélú formai tobzódással és az extrém külsővel takart ötlettelenséget.
Jason Z. Schroeder gitáros, aki 1988 óta készít gitárokat, a tökéletes hangszer építése érdekében saját hídat tervezett és forgalmazza is más gitárkészítőknek.
Schroeder wraparound híd
Legújabb hangszere egy nagyon egyszerű kinézetű Les Paul jellegű elektromos gitár, de ha megismerjük a koncepciót és rácsodálkozunk a részletekre, meglátjuk, milyen érdekes hangszerről van szó.
A harmincas évek végén szinte minden kezdett megérni ahhoz, hogy a tömörtestű elektromos gitár hamarosan kifejlődjön. A következő évtizedbe lépve egyre többen kísérleteztek a mágneses hangszedőkkel, már több domború faragott fedlapos jazzgitár megjelent ilyennel ellátva, Leo Fender pedig erősítőket és elektromos hawai gitárokat kezdett gyártani…
Aztán ’41-ben az USA hadba lépett és minden megváltozott. Az ipar átállt haditermelésre, még a gitárgyárak is rádió és lokátoralkatrészeket gyártottak, az alapanyagokat elnyelte a hadiipar. Ez jónéhány évvel visszavetette az elekromos gitárok fejlődését is.
A “G.I.” gitár a második világháborús amerikai katonáknak állít emléket.
“G.I.” az általános megnevezés az amerikai hadsereg tagjaira és szó eredetével kapcsolatban több téves hiedelem kering. A legelterjedtebb vélekedés a “General Infantry”, azaz úgy általában a gyalogság, de ez nem igaz, hiszen nem csak a gyalogságra mondják. Másik magyarázat a “Government Issue” azaz kormányzati ellátmány vagy ilyesmi, azok a készletek, amelyeket a kormányzat szállított a hadsereg ellátására. Ez már jobban helytálló, de az eredeti változat ennél érdekesebb: még az első világháború idején a szemétkosarakat galvanizált vasból készítették (Galvanized Iron) és ez a kifejezés gyökere, illetve először még a háborúban a németek által kilött gránátokra is mondták.
Jasonnak az az eredeti ötlete támadt, mi lett volna, ha valaki azokban a háborús időkben mégis elkezdte volna egy tömörtestű elektromos gitár fejlesztését? Milyen anyagokat, technikákat használhatott volna a hadiipar által meghagyott forrásokból avagy általa produkált hulladékból? Tulajdonképpen egy alternatív valóságot teremtett a következetesen végigvitt elképzeléssel.
A test sapelli fából készült, ami akkoriban már jó ideje elérhető volt és hangszereknél használták is és Afrikából importálták. A fedlapot egy második világháborús sátor vászonlapjával borította.
Sapelli fa test
A nyakat diófából készítette, ami igen elterjedt anyaga volt a fegyverek tusájának akkoriban. Konkrétan egy M1 Garand ágyazásának alapanyagából készült.
Diófa nyak
A gomb a korabeli rádió adó-vevőkről származik és fémből készült, olivzöldre festre, fehér jelzéssel a közepén.
Rádió adó-vevő gomb
A kapcsoló gombja egy Remington 550 öntöltő puska zárszerkezetének a valamelyest módosított felhúzókarja, a háttérben jól látszik a sátorvászon borítás a stencilezett SCHROEDER névvel.
A Remington 550 felhúzókarja és közelkép a sátorvászonról
Ében fogólap: a nagybőgők, csellók, klarinétok készítésénél széles körben használták már akkoriban.
Ében fogólap
A hangszedőkben bakelit alkatrészeket használt, mely az első elterjedt műanyagok közé tartozott. A koptató szegecselt alumíniumlemez, ez a repüléggyártásban volt alapvető anyag és technológia. A hátsó részen az elektronika és a kapcsoló takarólemeze is aluminium, a fegyverek részeit idéző recés mintázattal.
A hangszedő bakelit részekkel, vászon borítás
Fegyverek fémrészeit idéző takarólemez
A gitár hídja Schoreder saját tervezése és repülőgépgyártásnál használt alumíniumból készítette. Ebből van a hangszedő és a jack aljzat kerete is.
A híd repülőgépgyártásban használt alumíniumból
A díszzegély sárgaréz, rozsdamentes acél csavarokkal felerősítve, szintén acélból készültek a bundok is.
Sárgaréz díszzegély, a jack aljzat kerete Schroeder logója
A hangolók a húszas évek Gibsonjáról származnak, kicsit módosítva és a lehető legprimitívebb szerkezetek, megfelelve a korszak katonai egyszerűségének.
A lehető legegyszerűbb nyitott hangolók
A test lenolajjal beeresztett és utána fegyvertus-viasszal kezelt, hogy ellenálló legyen a nedvességnek, ezzel felületkezelték a második világháborús lőfegyverek fa részeit is. A heveder egy Dodge M37 teherautó csomagrögzítő hevederje.
Lenolaj és viasz, vászon heveder egy Dodge teherautóról
Még a tok is tökéletesen stílusos: a lőszeresládák voltak ilyenek, ezen a színkódok páncéltörő lőszert jelentenek. A tok belseje katonai pokróccal van bélelve és a nyaktámasztó egy .30-as kaliberű lőszeres fémdobozból van kialakítva.
Gitártok lőszeresláda mintára
Végül a tokban egy képzeletbeli katona személys tárgyai kerültek.
A gitáros katona személyes tárgyai
Érdekes volt így végighaladni egy gitáron, mint történelmi tárlaton, ugye? Most már csak arra lehetünk kíváncsi, hogy szól, az alábbi videón ezt is meghalljuk: kimondottan jól! Jason Z. Schroeder maga játszik a saját készítésű hangszerén.
Forrás: GuitarNoize
Leave a Reply