Gitár a világháborúból?

Szeretem azokat a gitárokat, melyek nem csak szokásos hangszerek, hanem önálló, egyedi tematikus kompozícióként egy különleges, központi koncepció köré épülnek, gondosan és ötletesen kidolgozva minden részletet ennek megfelelően – és mellette még jó gitárok is.
Az ilyen munkák emelik a modern vizuális művészet szintjére gitárkészítést szerintem, inkább, mint az amúgy néha túlburjánzó díszítések és csillogó-villogó lakkozások, melyek inkább mesterségbeli precizításról árulkodnak, mint művészi látásmódról. A következőkben látható vizuális fantázia egyszerűségében rejlő tökéletességével szerintem túlszárnyalja a gyakran csak öncélú formai tobzódással és az extrém külsővel takart ötlettelenséget.

Jason Z. Schroeder gitáros, aki 1988 óta készít gitárokat, a tökéletes hangszer építése érdekében saját hídat tervezett és forgalmazza is más gitárkészítőknek.

Legújabb hangszere egy nagyon egyszerű kinézetű Les Paul jellegű elektromos gitár, de ha megismerjük a koncepciót és rácsodálkozunk a részletekre, meglátjuk, milyen érdekes hangszerről van szó.

A harmincas évek végén szinte minden kezdett megérni ahhoz, hogy a tömörtestű elektromos gitár hamarosan kifejlődjön. A következő évtizedbe lépve egyre többen kísérleteztek a mágneses hangszedőkkel, már több domború faragott fedlapos jazzgitár megjelent ilyennel ellátva, Leo Fender pedig erősítőket és elektromos hawai gitárokat kezdett gyártani…
Aztán ’41-ben az USA hadba lépett és minden megváltozott. Az ipar átállt haditermelésre, még a gitárgyárak is rádió és lokátoralkatrészeket gyártottak, az alapanyagokat elnyelte a hadiipar. Ez jónéhány évvel visszavetette az elekromos gitárok fejlődését is.

A “G.I.” gitár a második világháborús amerikai katonáknak állít emléket.

“G.I.” az általános megnevezés az amerikai hadsereg tagjaira és  szó eredetével kapcsolatban több téves hiedelem kering. A legelterjedtebb vélekedés a “General Infantry”, azaz úgy általában a gyalogság, de ez nem igaz, hiszen nem csak a gyalogságra mondják. Másik magyarázat a “Government Issue” azaz kormányzati ellátmány vagy ilyesmi, azok a készletek, amelyeket a kormányzat szállított a hadsereg ellátására. Ez már jobban helytálló, de az eredeti változat ennél érdekesebb: még az első világháború idején a szemétkosarakat galvanizált vasból készítették (Galvanized Iron) és ez a kifejezés gyökere, illetve először még a háborúban a németek által kilött gránátokra is mondták.

Jasonnak az az eredeti ötlete támadt, mi lett volna, ha valaki azokban a háborús időkben mégis elkezdte volna egy tömörtestű elektromos gitár fejlesztését? Milyen anyagokat, technikákat használhatott volna a hadiipar által meghagyott forrásokból avagy általa produkált hulladékból? Tulajdonképpen egy alternatív valóságot teremtett a következetesen végigvitt elképzeléssel.

A test sapelli fából készült, ami akkoriban már jó ideje elérhető volt és hangszereknél használták is és Afrikából importálták. A fedlapot egy második világháborús sátor vászonlapjával borította.

A nyakat diófából készítette, ami igen elterjedt anyaga volt a fegyverek tusájának akkoriban. Konkrétan egy M1 Garand ágyazásának alapanyagából készült.

A gomb a korabeli rádió adó-vevőkről származik és fémből készült, olivzöldre festre, fehér jelzéssel a közepén.

A kapcsoló gombja egy Remington 550 öntöltő puska zárszerkezetének a valamelyest módosított felhúzókarja, a háttérben jól látszik a sátorvászon borítás a stencilezett SCHROEDER névvel.

Ében fogólap: a nagybőgők, csellók, klarinétok készítésénél széles körben használták már akkoriban.

A hangszedőkben bakelit alkatrészeket használt, mely az első elterjedt műanyagok közé tartozott. A koptató szegecselt alumíniumlemez, ez a repüléggyártásban volt alapvető anyag és technológia. A hátsó részen az elektronika és a kapcsoló takarólemeze is aluminium, a fegyverek részeit idéző recés mintázattal.

 

A gitár hídja Schoreder saját tervezése és repülőgépgyártásnál használt alumíniumból készítette. Ebből van a hangszedő és a jack aljzat kerete is.

A díszzegély sárgaréz, rozsdamentes acél csavarokkal felerősítve, szintén acélból készültek a bundok is.

A hangolók a húszas évek Gibsonjáról származnak, kicsit módosítva és a lehető legprimitívebb szerkezetek, megfelelve a korszak katonai egyszerűségének.

A test lenolajjal beeresztett és utána fegyvertus-viasszal kezelt, hogy ellenálló legyen a nedvességnek, ezzel felületkezelték a második világháborús lőfegyverek fa részeit is. A heveder egy Dodge M37 teherautó csomagrögzítő hevederje.

Még a tok is tökéletesen stílusos: a lőszeresládák voltak ilyenek, ezen a színkódok páncéltörő lőszert jelentenek. A tok belseje katonai pokróccal van bélelve és a nyaktámasztó egy .30-as kaliberű lőszeres fémdobozból van kialakítva.

Végül a tokban egy képzeletbeli katona személys tárgyai kerültek.

Érdekes volt így végighaladni egy gitáron, mint történelmi tárlaton, ugye? Most már csak arra lehetünk kíváncsi, hogy szól, az alábbi videón ezt is meghalljuk: kimondottan jól! Jason Z. Schroeder maga játszik a saját készítésű hangszerén.

Forrás: GuitarNoize