Sajnálatosan túl kevés ismert női gitáros van, de azért akadnak és sok lány is szeret hobbiból gitározgatni, még ha nem is törnek zenészi babérokra. Szeretnék majd egy cikket kimondottan gitározó nőkről, de most inkább a hangszerre koncentrálok.
A női gitárosok egy részének nyilván hasonló gitárok tetszenek, mint a férfiaknak (sőt, amennyire láttam, a profi női gitárosok kifejezetten férfias gitárokon nyomják), de biztos akadnak köztük olyanok, akik értékelik, ha inkább “csajszis” a hangszerük. Ez elsősorban a színben és valami mintában szokott megnyilvánulni, ritkábban a hangszer formájában, tulajdonságaiban. Élénk, tiszta színek, vagy éppen légies pasztellek – no meg kanyargó virágminták, színes képek.
Nem túl sok cég gyárt kifejezetten nők számára gitárokat, akadnak azonban ilyenek, sőt, erre nem specializált gyártók kínálatában is felbukkan néha egy-egy olyan modell, mely vélhetőleg stílusában közelebb áll hozzájuk.
A legkomolyabban vehető kimondottan női gitár alighanem a Gibson Goddess sorozat. Az „Istennő” modellekből Les Paul és SG is készült.
Jellemzőik a szabványosnál kisebb és könnyebb mahagóni test, juhar tetővel, keskenyebb mahagóni nyak, a lila, élénkkék, piros szinátmenetes és fehér festés. Hogy ne zavarják össze a szőkéket (bocs, csak nem bírtam kihagyni), igyekeztek a végletekig leegyszerűsíteni, no meg a súlyra is jó hatással volt, hogy csak egy hangerő és egy hangszín van rajta, a szokásos Tune-O-Matic helyett egybeépített húrrögzítős „wraparound” hidat kapott, a pickupoknak átlátszó hangszedőburkolat és csévetest készült, melyen keresztül látható a tekercselés a 490R és 498T hangszedőkben.
Szerintem elég jól néznek ki és ha hozzák a Gibson normál minőségét, nem lehetnek rossz hangszerek, bár biztos vagyok benne, hogy túlárazottak – ahogy megszokhattuk ezt a nagy gyártóknál. Már nincs gyártásban, de nagyjából 200-250 ezer forintnak megfelelő dollárért lehet néha hozzájutni, bár nem hinném, hogy hazánkban akár egy is akadna.
De nem csak ezt az egy modellt szánta a nagy amerikai gyártó a hölgyeknek, a boszorkányos nevű, ám annál gyengédebb színű (fáradtrózsaszín, babakádkék, sápadtsárga – na jó, akadt egy ébenfekete és egy metálvörös is) Les Paul Vixen sorozat is nekik készült. Nagyjából ugyanazokkal a felszerelésekkel gyártották, mint a Goddess-t, kivéve, hogy normál burkolatú hangszedőket kapott.
Alsóbb árkategóriás márkájuk, az Epiphone se akarta a lányokat kihagyni: a kezdő szintű SG G310 kapott egy spéci festést, a modell neve Emily The Strange lett, amúgy nagyjából a G310-nek felel meg.
A Fender, illetve ifjúsági tagozata, a Squier se maradt ki a buliból, ők egész odáig elmerészkedtek, hogy a fiataloknak szánt Squier Mini sorozatból (ez nagyjából egy 3/4-es elektromos gitár, nem is rossz ebben a kategóriában) képesek voltak kétféle Hello Kitty modellt gyártani, ami szerintem felettébb gusztustalan, de biztos akadtak, akik nagyon cukinak tartották.
A harmadik neves gyártó a Martin, aki gondolt a nőkre. Igaz, a „Women in Music” avagy „Woman&Music” fedőnevű, civilben OO 16DB névre hallgató akusztikus nem igazán tűnik különösebben nőiesnek, talán csak a mérete kisebb a szokásosnál.
A Daisy Rock nevű céget viszont eleve arra alapították, hogy csajszis gitárokat gyártson.
Az ismert gitármodellek flitteres, pink, lila, ezüst és babakék színekben tobzódó utánzatai mellett néhány szintén többé-kevésbé gusztustalan saját dizájnt is kihoztak, a minden határon túlmenő barbie-sodás jegyében. Jöjjenek hát a legbrutálisabb cukipéldányok:
Alapmodelljeik 20-40 ezer Ft körüli áron lehetnek, ennek megfelelő minőségben, de komolyabb hangszerik, melyek a 80-120 ezres kategóriában mozognak, már egész elfogadhatónak is minősülhetnek. A gitároknak a szokottnál vékonyabb és keskenyebb nyakuk van, sok közülük elérhető 3/4-es menzurával is, hogy a kis kezű kamaszlányok is könnyebben tudják az első lépéseket megtenni.
Természetesen nem csak gitárokat, hanem hozzájuk illő pink erősítőt, tokot, pengetőt és hevedert is forgalmaznak.
Ennél egy klasszissal komolyabb a Luna Guitars palettája, melyek eleve nem a tiniknek készültek, viszont mivel egy iparművész hölgy találta ki a brandet, a nőies esztétikum itt is megjelenik.
Bár akad néhány csajszis lakkozás itt is, de inkább a gondosan elkészített berakások és a lézerrel gravírozott mintázatok jellemzik, az anyagok és az elkészítés minősége láthatólag a középkategória aljától a felső-középig terjed. Ennek megfelelően áruk is az 50 és 150 ezer forintos tartományban mozog(na, ha kapható lenne itthon). Leginkább akusztikus hangszereket árulnak, de akad néhány elektromos és basszgitár is, az erősítőjük kifejezetten szép – bár ugye egy erősítőt inkább a hangjáért szeressünk.
Nagyjából ők voltak a kiemeltebb gyártók.
Rajtuk kívül akad még itt-ott elvétve pár modell, többnyire meglehetősen gagyi minőségben, illetve egyedi átalakítással.
Ez viszont egy régi és elég különc gitár házilagos átalakítása:
Ha a magyar lányoknak kéne tanácsot adni és mondjuk a kis kéz miatt a rövidebb nyak lenne a szempont, sajnos nem sok jót mondhatok, szólógitárban egyedül a már emlegetett Squier Mini elérhető, az Epiphone Express hazánkban nincs forgalomban, basszusban a Hohnernek Rockwood csak használtan elérhető. A keményebb metálosoknak az Ibanez Micro szériája ajánlható, melyben jó pár különböző modell választható (természetesen pinkben is), sőt, még basszus is van ilyen – és sajnos a magyar boltokban ezt se forgalmazzák, talán rendelésre kapható azokban, melyek hivatalos forgalmazói.
Akusztikusok terén már jobb a helyzet, számos 1/2-es és 3/4-es nylonhúros klasszikus gitár akad, például a Yamaha CGS 103 vagy a Cort AC10 , fémhúros akusztikusban a Fender MA-1 lehet a jó választás.
Nőcis gitárnak mondják a Taylor 314ce modellt is, de ez már felsőkategóriás elektro-akusztikus és teljes méretű, az ára is – amúgy valami amerikai tinisorozatban is játszik ilyenen a főszereplő lány.
Leave a Reply