Törött nyakpálca javítása

Törött nyakpálca javítása

Gibson Dove, 1963

Gibson Dove, 1963, a kép illusztráció

Gibson Dove, 1963

Gibson Dove, a kép illusztráció

Egy kis szakmázás ismét: nemrég egy vintage Gibson Dove gitárt hoztak be a mesteremhez azzal, hogy a tulajnak sikerült a nyakállító pálca csavarját a pálca végével együtt letörni. Ez előfordul, főleg idősebb gitárokon, bár először éppen egy olyat javítottam, ami még tízéves se volt.

A letört nyakpálca vége © StewMac

A letört nyakpálca vége. Illusztráció, © StewMac

Így tört le © StewMac

Így tört le. Illusztráció, © StewMac

A Dove nem egy olcsójános hangszer, félmillió körül kezdődik az ára, így aztán reméltük, hogy megmenthető, a mesterem hálistennek már bízik annyira bennem, hogy az egészet én csinálhattam, ő csak felügyelte.

Mivel én elfelejtettem akkor fotókat készíteni, minden gitárokkal foglalkozó hangszerészek fő ellátóját, a Stewart-Macdonaldsot hívom segítségül, mivel Dan Erlewine, a gitárjavítások Einsteinje és McGyvere egy személyben épp a minap tett közzé egy ilyen esetet a műhelytitkokba beavató sorozatukban, ennek képeivel illusztrálom, mivel nálunk is nagyjából ugyanez a folyamat zajlott le, ami persze nem csoda, hiszen a tőlük vett Truss Rod Rescue Kit-et használtuk.

A csonk alátét leszedése után © StewMac

A csonk alátét leszedése után, Illusztráció, © StewMac

Ahogy a képen is látható, csak egy kurta csonk áll ki a rúd végéből.

A feladat: körötte kiszedni a fát annyira, hogy újra lehessen vágni a menetet a kiálló végére és feltenni egy alátétet és csavart.

Nem egyszerű, mivel a juhar elég kemény fa, rendkívül szűk az üreg, körötte aránylag vékony az anyag, hiszen a felszínhez itt elég közel van, spéci szerszám nélkül főleg nehéz lenne, de a StewMac erre is csinált egy zseniális kis eszközt.

A Truss Rod Rescue Kit furatmélyítője © StewMac

A Truss Rod Rescue Kit furatmélyítője. Illusztráció, © StewMac

Két felhelyezhető fej és egy kézifúróhoz hasonló markolat – az egyik fejen elől olyan karomszerű vágóélek vannak, amivel a pálca csonkja körül ki lehet lassan forgácsolni az anyagot, míg üreges belsejébe lassan becsúszik a rúd vége. Ha kellően kimélyítettük a furatot, jöhet a másik fej, ami egyfajta menetmetsző: ha még van rajta menet, azt „felújítja”, ha már nincs, vág rá.

Így működik a furatmélyítő © StewMac

Így működik a furatmélyítő. Illusztráció, © StewMac

A menetmetszés  © StewMac

A menetmetszés. Illusztráció, © StewMac

Utána új alátét és anya kerül rá, és már kész is.

Elvileg.

A gyakorlatban azért mindig akad egy-két probléma. Elsősorban az, hogy attól függően, mennyire mélyen van kimarva a rúd „csatornája”, nem mindig lehet teljesen a rúd tengelyébe állítva a szerszámot hozzáférni, gyakran enyhe szöget zár be vele a szerszám, tehát egy picit fölfelé emelkedő a furat. Itt is ez történt, ami hamar nyilvánvalóvá vált, ugyanis a feszítéstől a nyereg is elkezdett kicsit leválni, ezért rátettünk gyorsan egy capót, hogy fogja oda, meg ugye a nyak is itt a legvékonyabb, nehogy túl sokat szedjünk ki és túlzottan kigyengítsük.

A másik probléma az volt, hogy nagyon a menet végén tört le, tehát egész hosszan ki kell mélyíteni a nyílást, mivel még egy alátét vastagságát is rá kell számolni, plusz azt, hogy a csavarnak rendesen fognia is kell.

A mélyítés után © StewMac

A mélyítés után. Illusztráció, © StewMac

Az első körben kb. tíz percnyi faragás után úgy tűnt, jó. De csak úgy tűnt.
Az alátét ugyanis (az eredeti, nem az, amit a Rescue Kit-hez ad a StewMac, mert az elég vastag) nagyobb átmérőjű volt, mint amekkora lyukat a szerszám mélyít, ráadásul a legalján enyhén be is szűkül. Ki kellett tehát körötte szedni még egy kicsit, erre először finom fafaragóvésőt, majd tűreszelőt használtam.
Mikor úgy tűnt, jó lesz, jöhetett a menetmetszés a másik fejjel, ameddig leért, addig csináltam rá a menetet.
Kezdődhetett az összerakás, az alátét még mindig szorult, de már csak minimálisan, így végül egy csavarhúzóval és egy műanyagvégű kalapácsal finoman belekocogtattam a helyére.
Utána jöhetett a csavar ráhúzása, ez se volt egyszerű, mert elég mélyen volt benn a menetes vég szűk nyílásban és nehéz úgy odajuttatni az anyát, hogy egyenesen álljon és elkapja a menetet.
Végül sikerül, majd óvatosan elkezdtem meghúzni. Sajnos néhány fordulat után bár úgy tűnt, szorulni kezd, de aztán mégis enyhe ellenállással, de lényegében szabadon forgott tovább és nem feszítette a rudat. Sajnos még nem elég hosszú a menetes rész, mélyebbre kéne faragni.

Igen ám, de ott van benn jó mélyen, beleerőltetve az alátét, azt most ki kéne bányászni, pedig piszok stabilan befészkelte magát. Én csak tudom, én vertem bele. 🙂 Most úgy jártam, mint a tündér a gonosz kismalaccal, csak én vagyok mindkettő. 🙂

Ha valaki nem ismerné:

Agresszív kismalac sétál az erdőben. Találkozik a jótündérrel:

– Agresszív kismalac lehet két kívánságod – mondja a tündér.

– Oké. Verj ebbe a fába egy szöget, de úgy, hogy senki ne tudja kihúzni!

– Ilyen egyszerű? Tessék! És mi a második kívánságod?

– Húzd ki! –

Az alapvető gond, hogy csak úgy lehet felfelé kifeszíteni, ha alányúl az ember. De hol? Mert körötte a fa, benne rúd… szerencsére felül nem illeszkedett teljesen passzentosan se kívül, se belül, kérdeztem a mestert, akad-e valami horgas végű, tűhegyes, erős szerszám. Akadt, háromféle is (egy hangszerésznél ne lenne?). A harmadik végre megmozdította, de kicsit ferdén, így ugyan kijjebb jött, de jobban nekiszorult a pálca menetes végének. Nem mozdult tovább, az istennek se.

Sebaj, jöjjön a csodaspré, azaz a Permatex Fast Break Super Penetrant. Ez egy olyasmi kenőanyag és korrózióoldó, mint a WD40, csak sokkal-sokkal hatékonyabb, még pár hónapja egyszer küzdöttünk egy Telecaster nyakfeszítő rúdjával, ami teljesen mozdíthatatlanul beragadt, se jobbra, se balra nem forgott, akkor hirtelen ötlettől vezérelve a kocsimból előkaptam ezt a cuccot és befújtam vele, pár perc pihentetés után sikerült is végre megmozdítani a pálcát, azóta már használtuk még egyszer hasonlóan beragadt csavarnál és a mesternek annyira megtetszett, hogy otthagytam neki, én rendeltem egy másikat az Amazonról. Most is ezt fújtam bele, a fölösleget gyorsan letöröltük és a csoda ismét megtörtént, a megszorult alátét kipattant a következő piszkálásra. Megint felraktam hát a farigcsáló fejet és mélyítettem a résen még pár millimétert, aztán ismét metszettem a menetet tovább.

Közben arra is rájöttünk, jobban járunk, ha másik alátétet teszünk rá, nem az eredetit, némi keresgélés után elő is került egy picivel kisebb külső átmérőjű, aztán ismét lélegzetvisszafojtva tekerni kezdtem rá az anyát, ezúttal húzni kezdte rendesen, működött, kicsit húztunk rajta és hagytuk pihenni éjszakára, aztán a mester még egyszer ellenőrizte a beállítást reggel.

A mentőakció sikerült! És ez már a saját fotóm... :)

A mentőakció sikerült! És ez már a saját fotóm... :)

Másnap a mester írta, hogy az ügyfél elvitte a Gibsont és elégedett volt.

Én is. 🙂

 

 

One Responseto “Törött nyakpálca javítása”

  1. dobi lászló szerint:

    Szia, mennyibe kerül egy ilyen javítás és helyileg hol lenne? kérhetnék egy telefonszámot? Köszönöm. dobi lászló

Hozzászólás a(z) dobi lászló bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.