Belső óra – Basszus gyakorlás

Victor Wooten az a basszgitáros, akit nem kell bemutatni. A slap technika élő legendája, minden magára valamit adó basszeros ismeri a nevét. A következő videóban egy nagyon érdekes és hasznos gyakorlatot mutat be, ami nem igényel nagy hűhót, bár egyedül kicsit körülményesebb kivitelezni, kell hozzá valami programozható ritmusgép.

A gyakorlat végtelenül egyszerűnek tűnik, de ha kipróbáljuk, láthatjuk, hogy bizony elég durván el lehet szállni vele. A lényege a ritmusérzék fejlesztése, a „belső lüktetés” kialakítása. A gyakorlat első részében egy egyszerű groove-ot (rövid, jellegzetes, ismétlődő kísérőmotívum) kell játszani, tényleg kifejezetten egyszerűt a dobgép ritmusára.
Aztán egy ütem break következik, neked tartanod kell a tempót és épp jókor visszaérni a szünet után belépő dobra. Ezt csinálni egy ideig.

Ja, fontos: ne üsd az ütemet a lábaddal, belül kell érezned.

A következő fokozatban már kevesebb a lejátszott ütem és több a kihagyás, míg végül csak 4 ütemenként egyszer a pergőket  hozza, hosszú kihagyásokkal, de neked végig tartanod kell a groove ütemének lüktetését. Ilyen gyakorlatok segítenek az „agyi metronóm” fejlődésében.

A következő fokozat – mikor arról beszél, mennyit szoktunk panaszkodni a pontatlan dobosok miatt – hogy ő szeret pontatlan dobossal is játszani, hiszen csak arról van szó, hogy fel kell venni a dobos mindenkori lüktetését, akkor is, ha pontatlan. A gyakorlat során le-fel csúsztatgatják a dobgép bpm-jét, a groove-nak ezt is követnie kell.

A végső kiteljesedésben pedig saját maga mutatja be – miközben megjegyzi, hogy kicsit hajlamos a kapkodásra, hogy picit előbb érjen oda -, hogy előbb elkezdi az egyszerű groove-ot, majd jönnek a kihagyások és felfejleszti, egyre több improvizatív díszítéssel, és a dobgép megint egyre kevesebbet játszik, végül már csak négy ütemenként egy-egy pergő jön, míg teljesen belelendül az improvizálásba, de igyekszik mindig az ütemre visszaérni. Többnyire sikerül is neki, de néha kicsit siet, ahogy megjósolta, ilyenkor a következő periódusban „visszahúzza” a helyes ütemre.

Végül egy bitang jó kis szólózás után (mindig teljesen feldob, mikor hallgatom, iszonyat finom kis trükköket dob bele, teljesen bepörget) ismét beszélni kezd, miszerint otthon ezt a gyakorlatot szokta végezni, teljesen leáll a lüktetésről, nem játszik, teljesen mást csinál és próbálja közben beütni, mikor jön a következő pergő. És többnyire, némi csúszással, sikerül is neki. Én is kipróbáltam, piszok nehéz. 🙂

Hajrá!
(Victor egyébként egy Fodera Yin Yang signature basszuson játszik)