A Gibson állásfoglalása “bűnügyben”

    Nemrég megírtam, hogy az USA igazságügyi minisztériummal elért egyezségben a Gibson elfogadta a bűnösségét és büntetést fog fizetni. Most látott napvilágot a Gibson közleménye, ők hogy látják a dolgot. Henry Juszkiewicz CEO arról nyilatkozott, hogy a pereskedés sok millió dollárba és rengeteg elvesztegetett időbe került volna. Ezért mentek bele ebbe az egyezségbe, mely lehetővé teszi hogy mielőbb visszaálljon a gitárok gyártásának szokásos menete. A második lefoglalás során elkobzott alapanyagokat még vissza is kapják és az egyezség lehetővé teszi, hogy továbbra is importáljanak rózsafát és ébenfát Indiából. Azonban szemben azzal a hivatalos állásfoglalással, hogy „ a kormány megerősíti, hogy a Gibson együttműködött a hatóságokkal a Fish and Wildlife Service által vezetett nyomozásban” valójában az történt, hogy két esetben is kíméletlenül lerohanták a céget fegyveres SWAT felszerelésű rendőrök, kiparancsolták a dolgozókat a munkahelyükről, leállították a termelést, elkoboztak rengeteg dolgot, mintha csempészáru lenne és olyan fenyegetéseket helyeztek kilátásba, hogy erőszakkal beszüntetik a termelést. A igazgató szerint a Gibson indokolatlanul vált ilyen támadás célpontjává és az ügy úgy is rendezhető lett volna, ha a kormány egy illetékes képviselője kapcsolatba lép a céggel. Ehelyett a kormány erőszakos és ellenséges módon a hatóságok teljes erejével csapott le, felhasználva több fegyveres erőszakszervezetet, ezzel millió dolláros költségeket okozva az adófizetőknek és egy számos amerikai állampolgárt foglalkoztató céget hátrányos helyzetbe hozott a piaci versenyben. Ez a demonstráció egy fokozódó trend része, melyben a kormány arra törekszik, hogy a szabályzást kriminalizálja és úgy kezeljen amerikai cégek, mintha drogdealerek lennének. Ez helytelen és inkorrekt eljárás. „Elszántan és keményen dolgozni fogok, hogy helyrehozzam azt az egyenlőtlenséget, amit ez a törvény lehetővé tesz és biztosítsam az egyenlő elbánást, és hogy a törvényt arra használják, amire szánták: megállítani a rosszfiúkat és megszüntetni az valódi erdőirtásokat bolygónkon.” A teljes nyilatkozat itt elolvasható, benne a hatóságokkal folytatott levelezés egy részévek és részletes kimutatásokkal a kérdéses faáruval...

Miről szól? Knopfler: Boom, like that

Nem mondom, hogy perfekt vagyok angolból, de elboldogulok. Azért még mindig akad jópár angol dalszöveg, melyet vagy nem teljesen értek, vagy ha a szavakat értem is, nem áll össze mindig, miről szól. Ez részben annak köszönhető, hogy a dalokban sok a szleng és/vagy a szimbolikus, költői utalás, amit néha magyarul se könnyű kibogozni. Így gyakran megesett, hogy hallgattam vagy magamban dúdolgattam egy dalt, énekelve a szöveget, de nem is gondolkodtam azon, hogy miről szól, aztán egyszer csak meghökkentem, hogy oké, akkor mi is ez az egész? Ti hogy vagytok ezzel? Mivel ilyenkor szeretném tudni, mi alapján született a dal és mit is akar kifejezni, elkezdtem utánanézni a neten. Találtam is pár oldalt, ahol az emberek megosztják egymással a véleményüket a dalokról – néha egész pontos információk, máskor pusztán egyéni elképzelések alapján. Songmeanings Songfacts Gondoltam, időről-időre én is felteszek párat, hátha nektek is érdekes lesz. Amivel elkezdődött nálam, az egyik kedvenc Mark Knopfler dalom, a Boom, like that. Knopfler szövegeivel gyakran bajban vagyok, a szavakat értem, de nem igazán áll mindig össze a teljes mondanivaló. Ezzel a számmal fokozottan így voltam. Utánanéztem hát és alaposan meglepődtem: a dal Ray Kroc cseh származású amerikai üzletemberről szól, aki éttermi turmixgépek eladásával foglalkozott, ennek során futott össze az akkor még csak néhány éttermes McDonalds-al San Bernardino-ban. Megtetszett neki, hogy egyszerre 8 gépet is vettek tőle és úgy gondolta, ebből lehetne nagy, kiterjedt üzletet csinálni, hiszen minden franchise üzletnek eladhatna belőle. A gyorséttermet tulajdonló fivérek éppen egy új kereskedelmi ügynököt kerestek, így Kroc csatlakozott hozzájuk, de hamar tele lett a hócipője a fivérek körülményes, óvatoskodó üzleti hozzáállásával, és nemsokára megvette tőlük az egészet, majd agresszív, nyomulós üzleti stílusával és a szabványosított, jól szabályozott működési eljárásokkal hamar terjeszkedni kezdett, Az ő üzleti filozófiája volt: ”This is rat eat rat, dog eat dog. I’ll kill ‘em, and I’m going to kill ‘em before they kill me....

Bűn és bűnhődés: a Gibson beismerte (?)

A Gibson ezért büntetésként 300 000 dollárt fizet, valamint 50000 dollár hozzájárulást a Nemzeti Hal- és Vadállomány Alapítványnak, melyet a természetvédelem népszerűsítésére fognak fordítani, továbbá lemond a 286 844 dollár értékű lefoglalt ébenfa és egyéb anyagok visszaköveteléséről.

Tíz híres gitárszólam

A GuitarSquid magazin feltett tíz Youtube videót, melyen ismert számokból csak a gitárszólam hallható, nagyon tanulságos. Egyrészt sokat segít, ha valaki épp ezeket a számokat tanulja, másrészt azt is hallani engedi, hogy azért a nagyok is követnek el néha apróbb kis bakikat. 🙂 A lista: Tony Iommi ritmusgitár riffje az  “Into the Void”-ban   Mark Knopfler gitárrészei a “Money For Nothing”-ban (egyik kedvencem!)   Eric Clapton szólórészei a Beatles’ “While My Guitar Gently Weeps” számában   Vernon Reid gitárszólama  “Cult of Personality”-ban   Pete Townshend gitárszólama “Who Are You”-ban. Kiváló dinamikai gyakorlat!   Alex Lifeson gitárrészei a “Limelight”-ban, kicsit hallatszik a többi szólam is, de nem vészes.   Eddie Van Halen gitározása a “Panama”-ban.   Keith Richards és Brian Jones’ gitár és szitár szólamai a  “Paint it Black”-ben. Érdekes, mindig csodálkoztam, hogy játszhatták ezt fel, de arra nem gondoltam, hogy szitár volt…   Jimmy Page elektromos gitárja a  “Ramble On”-ban. Érdekesek a gerjedések…  és még a hangolás is jól szól az elején 🙂   Malcom és Angus Young’s ritmusgitár részei a  “Let There Be Rock”-ban....

Gitár történelem: Gibson, 2. rész

Tudom, fura, hogy a már bemutatott 3. rész után következik a 2. fejezet, de akkoriban Les Paul évfordulója tette aktuálissá azt, hogy kicsit ugorjak a sorrendben, azonban most bepótolom: az alábbi írásban a Gibson cég megalapításától a Les Paul-időszakig tartó korszakot mutatom be. A cég első műhelye a megalapítás után egy volt péküzemben kapott helyett Kalamazoo belvárosában, ekkor 13 ember dolgozott a kis induló cégnél. Innen azonban hamarosan átköltöztek egy másik, közeli épületbe, ahol 1911-ig működtek. Akkoriban a mandolin volt a legnépszerűbb húros hangszer és a piaci igény olyan jelentős volt Gibson mandolinjaira, hogy a gyár nem volt képes teljesíteni minden rendelést elegendő kapacitás híján, a bővítést azonban a helyszűke és a vasúti áruszállítási kapcsolódás hiánya korlátozta, így a bővítéshez másik épületet lízingeltek, ahová átköltöztek újabb 7 évre. 1916-ban megkezdték saját üzemük építését nem messze innen, melyben egy évvel később már el is indult a termelés, immár több mint 60 dolgozóval. A háromszintes épület közvetlenül a vasút mellett helyezkedett el, tágas volt és 67 évig szolgált otthonául a Gibson hangszereknek. Az akkoriban elterjedt ipari építkezési stílust követve vasbetonból készült, hatalmas, acélkeretes ablakokkal, melyek a lehető legtöbb napfényt engedték be az üzemcsarnokba. A gyárat átjárta a frissen fűrészelt faanyag, a melegített csontenyv és a nitro-cellulóz lakk átható szaga. A gyárnak széntüzelésű kazánháza volt, ahol egyrészt fűtéssel látták el a csarnokokat, felhasználva a hulladékanyagokat is, másrészt gőzt is előállítottak a fa gőzöléséhez. A nyers fűrészárut külső tárolókban szárították 5-10 évig felhasználás előtt, innen kerültek a fűrészelőbe, ahogy egy jókora méretű szalagfűrésszel nagyjából formára vágták őket. A gőzölő részlegen történt a méretre vágott fák gőzölése és hajlítása. Itt készítették a különböző hajlítóformákat és préseket is. A gőzölőkamra saját fejlesztésű volt, egyszerre nagy mennyiségű fát lehetett elhelyezni és olyan biztonsági ajtaja volt, mint valami tengeralattjárónak. A kamra még a hatvanas években is üzemelt. A mintakészítő és tervező részlegben történt a mérnöki rajzok készítése...