Les Paul, a gitáros és feltaláló

Nemrég a gitártörténet sorozatban írtam a Les Paul gitárok megszületéséről. Mivel maga Les Paul épp pár napja lett volna 97 éves, szeretnék pár érdekességet megosztani vele kapcsolatban. A dologhoz az is további apropót ad, hogy a Les Paul hagyaték árverezésére épp ezen a hétvégén került sor. Lester William Polsfuss 1915-ben született Waukesha városában, Wisconsinban, mint szülei második fiúgyermeke. A kis Lester már korán felfedezte, mennyire érdekli, hogy működnek a dolgok. “Mikor a bátyám, Ralph felkapcsolta a villanyt, rendben volt, hogy világított, de én tudni akartam, hogyan kapcsolja fel a kapcsoló a világítást.” emlékszik vissza. A gyerek Les rendszeresen elcsórta édesanyja lábasait és serpenyőit, azt tanulmányozva, hogyan szólnak. De kísérletezett mindenfélével a házban. Szerencsére, anyja jó érzékkel ráhagyta, látta, mennyire foglalkoztatja őt, hogy működhetnek a dolgok. Les tanult mindenből, ami körülvette, a közeli vasúti pályán dübörgő vonatok által rezegtetett ablakokból, anyja fonográfjából és gépzongorájából. Tudni akarta, mitől változnak meg a hangok. Szülei hamar elváltak és édesanyja olykor leült a zongora mellé kiénekelni bánatát – Lester ebből is tanult, és csak jóval később jött rá, hogy ez blues volt. Mikor bevezették a vizet a környékre, Les-t teljesen elbűvölte az árok partján üldögélve az egyik kubikos szájharmonikázása – a munkás végül Les-nek ajándékozta a hangszert, aki aztán ezzel is sokat kísérletezett. A legjobb hangzás keresése végigkísérte egész életét. Házukban a lépcsők függőleges oldaldeszkái más-más hangot adtak és Les este lefekvéshez készülve „dallamot” szokott rajtuk járni, édesanyja még azt is megengedte, hogy a „hamis”, nem megfelelő hosszú deszkát a helyes hangzáshoz szükséges méretre vágja. Első akusztikus gitárját a Sears-ből (helyi Tesco) zoknikkal és törlőkendőkkel tömte ki. Akkoriban lehetett 6-7 éves, és keze nem volt elég nagy, hogy minden húrt átérjen, ezért egyszerűen lehagyta a mély E húrt a gitárról. De nem tetszett neki a hangzás sehogy se. Mivel már régóta érdekelte a vasúti sínek hangja, meggyőzte néhány barátját, hogy egy kölcsönkért taligával menjenek el szerezni egy...

Gitár történelem: Gibson – 3. rész

„Azt mondták, találja meg azt a fickót, aki a seprűnyélre pickupot eszkábált” nevetett Les „mondtam nekik, hát, srácok, kicsit le vagytok maradva, de nem bánom, csináljuk!”

Harcom a Pedullával 2.

4. menet Ahogy az előző résznél abbahagytam, egyelőre vesztésre álltam, minden próbálkozásom kudarcot vallott, ott álltam egy kifúrt végű nyakfeszítő rúddal, amibe beletört egy acél szerszám vége a próbálkozások közben és még kifúrni se tudtam belőle, mert annyira kemény volt a beletört anyag, hogy a fúró is elpattant tőle. Arra is rájöttem, hogy ez a furat-csapszeg módszer azért se megoldás, mert a csapszeg túl kicsiny felületen kapja az alapvetően nyíró erőt, amit nem nagyon fog kibírni. Mást gondoltam ki. Elhatároztam, hogy tengelyirányban „kinyitom” a csonkot, azaz vágok bele egy hosszanti rést és egy csavarhúzót fogok használni a forgatáshoz. Mégpedig megakadályozandó, hogy a két fél darab a feszítéstől szétnyíljon és eltörjön, olyan csavarhúzót, amelyiknek a vége egy palásttal van körbevéve, eredetileg azért, hogy a kényes helyen történő csavarozásokkor biztosan ne ugorjon ki a csavar fejének vájatából. A StewMac kis készletében van is egy ilyen. Elkezdtem hát a csonkot tengelyirányba befűrészelni. Azt hiszem, elképzelhető, milyen kemény munka volt. Egy Exacto fűrészt használtam, de mivel a rúd csatornája nagyon hamar emelkedett, a fűrész beleakadt volna, ezért levágtam a fűrész végét ferdére, hogy lehessen ott mozgatni. Ez persze csak az egyik gond volt, nagyobb problémát jelentett, hogy mindössze fél centit mozoghatott a fűrész, mert olyan közel volt a rúd a csatorna aljához és függőlegesen kellett le-fel mozgatni. Nem tudom, mennyi ideig nyisziteltem vele, nekem óráknak tűnt. Ráadásul, mikor elértem a beletört acéltüskét, kb. kétszer olyan nehézzé vált a fűrészelés, sőt, az a tüske olyan kemény acélból van, hogy a fűrész fogát kb. 1 perc alatt lestrapálta, eltüntette, így mindig levágtam a fűrészlap végéből azt a kis félcentis darabot, mire sikerült átvágnom, kb. az eredeti hossz egyharmada volt már csak meg. És ez még mindig nem volt teljesen jó, mert a fűrészlap vékony, finom, precíziós szerszám, és az így készült nyílás túl vékony volt a csavarhúzónak, még végig kellett tágítanom egy tűreszelővel. De ez...

Harcom a Pedullával 1.

Egy Pedulla basszus van a műhelyben, aminek a nyakfeszítő pálcáját kéne állítani, aminek a vége elnyíródott. A nyak „backbow” állapotban, azaz túlfeszítve van – egyébként ezért is hozták be, játszhatatlan volt, a húrok a bundokhoz értek.

Gperc: ez tényleg dobgitár!

Ahogy elnézem, egy membránszerű alkalmatosság van felszerelve a gitár felső részére, amit akusztikus érzékelővel láttak el, így meglepően szép ritmushangszer hangot lehet vele produkálni, akinek van hozzá érzéke, simán lekíséri az énekét ütőhangszerrel és gitárral vele.