Les Paul, a gitáros és feltaláló

Nemrég a gitártörténet sorozatban írtam a Les Paul gitárok megszületéséről.

Mivel maga Les Paul épp pár napja lett volna 97 éves, szeretnék pár érdekességet megosztani vele kapcsolatban. A dologhoz az is további apropót ad, hogy a Les Paul hagyaték árverezésére épp ezen a hétvégén került sor.

Lester William Polsfuss 1915-ben született Waukesha városában, Wisconsinban, mint szülei második fiúgyermeke. A kis Lester már korán felfedezte, mennyire érdekli, hogy működnek a dolgok. “Mikor a bátyám, Ralph felkapcsolta a villanyt, rendben volt, hogy világított, de én tudni akartam, hogyan kapcsolja fel a kapcsoló a világítást.” emlékszik vissza.

A gyerek Les rendszeresen elcsórta édesanyja lábasait és serpenyőit, azt tanulmányozva, hogyan szólnak. De kísérletezett mindenfélével a házban.
Szerencsére, anyja jó érzékkel ráhagyta, látta, mennyire foglalkoztatja őt, hogy működhetnek a dolgok. Les tanult mindenből, ami körülvette, a közeli vasúti pályán dübörgő vonatok által rezegtetett ablakokból, anyja fonográfjából és gépzongorájából. Tudni akarta, mitől változnak meg a hangok.

Szülei hamar elváltak és édesanyja olykor leült a zongora mellé kiénekelni bánatát – Lester ebből is tanult, és csak jóval később jött rá, hogy ez blues volt.

Mikor bevezették a vizet a környékre, Les-t teljesen elbűvölte az árok partján üldögélve az egyik kubikos szájharmonikázása – a munkás végül Les-nek ajándékozta a hangszert, aki aztán ezzel is sokat kísérletezett.

A legjobb hangzás keresése végigkísérte egész életét.

Házukban a lépcsők függőleges oldaldeszkái más-más hangot adtak és Les este lefekvéshez készülve „dallamot” szokott rajtuk járni, édesanyja még azt is megengedte, hogy a „hamis”, nem megfelelő hosszú deszkát a helyes hangzáshoz szükséges méretre vágja. Első akusztikus gitárját a Sears-ből (helyi Tesco) zoknikkal és törlőkendőkkel tömte ki. Akkoriban lehetett 6-7 éves, és keze nem volt elég nagy, hogy minden húrt átérjen, ezért egyszerűen lehagyta a mély E húrt a gitárról. De nem tetszett neki a hangzás sehogy se.

Mivel már régóta érdekelte a vasúti sínek hangja, meggyőzte néhány barátját, hogy egy kölcsönkért taligával menjenek el szerezni egy darab sínt. Így is lett, Les aztán ráeszkábált egy húrt a síndarabra, majd kiszerelte a telefonjuk kagylójából a mikrofont, a húr alá tette és a kábelt pedig a rádiójukba dugta – emlékei szerint az egyik leggyönyörűbb hang volt, amit addig hallott.

Egy napon meglátta, hogy egy újságkihordó haverja rézdrótot teker egy zabkásás doboz köré és persze tudni akarta, miért – így ismerkedett meg a korai kristályoszcillátoros rádióval. Nem telt bele sok idő, hogy megépítse a sajátját, és mivel sose volt szüksége sok alvásra, éjjelente az ágyának rugóira kapcsolva a barkácsolt rádióján country zenét hallgatott.

Les Paul élete során több komoly egészségi problémával küzdött, súlyos áramütés érte, fél fülére elvesztette a hallását, négyszer esett át szívkoszorúér műtéten. Mikor idősebb korára az ízületi gyulladástól egyre merevebbekké váltak az ujja, csak vállat vont: „Majd kitalálom, hogy tudok másképp játszani” mondta a rá jellemző pozitív hozzáállással. Mikor egy-egy zenész panaszkodott neki, hogy betegség vagy sérülés miatt nem játszhat többé, Les Paul ráförmedt: „Elég legyen az önsajnálatból, gyerünk, kezdj újra játszani!” – és legtöbbjük egy éven belül azt mondta, a gitáros visszaadta nekik az életüket ezzel.

1948-ban súlyos autóbalesete volt, a könyöke komoly sérülést szenvedett és úgy tűnt eleinte, hogy nem tudja majd mozgatni, de szerencsére nem engedte, hogy amputálják és azt mondta, rögzítsék úgy, hogy a gitárt tudja majd pengetni, nagyjából 90 fokos szögben, közel másfél év kellett aztán a teljes felépüléséhez. A kórházi lábadozása alatt átgondolta az életét és úgy találta, változtatnia kell, mert túl gyorsan égette a gyertyát. Ez az időszak arra is alkalmas volt, hogy egy új gitárt tervezzen.

Technikai fejlesztései (konkrétan három szabadalom fűződik a nevéhez, a Les Paul gitárok eredeti kombinált húrrögzítős hídja és két elektromos hangszedő):

• Headless gitár (igen, Les Paul már a negyvenes évek közepén készített egy alumínium headless gitárt, melyen a hangolókulcsok a test hátulján vannak, be is mutatta később a Gibsonnak, de nem érdekelte őket. A gitárnak az volt a gondja, hogy az erős színpaid lámpák hőjének hatására könnyen elhangolódott. Később Les maga mutatta meg a hangszert Ned Steinbergernek, aki aztán először vitte sikerre a fejnélküli gitár koncepcióját)

• Természetesen a Les Paul gitárok, melyekről külön cikkben írtam.

• multitrack stúdiófelvétel – az elsőt 1948-ban csinálta, akkor még nem szalagra, hanem dubplate-re, azaz acetát-lemezre. Feljátszott egy szólamot a lemezre, majd azt visszajátszva egy másikat és felvette a kettőt együtt egy új lemezre. Majd még egyet egy újabbra, és így tovább. A „Lover” című slágerén 8 szólamban játszott a gitáron ezze a technikával és közel 500 lemezt használt fel egy ilyen felvételhez, míg elégedett lett az eredménnyel. A lemezbe a hangbarázdát vágó berendezést is saját maga készítette, jobbára autóalkatrészekből, a kedvence egy Cadillac lendkerek volt. Később Bing Crosby adta neki az első Ampex Model 200 szalagos magnót. Ez még egy egyszerű szerkezet volt, monóban rögzített egy sávot a negyedhüvelykes mágnesszalagra (fiatalabbak kedvéért, akik már csak az MP3-at ismerik: egy orsón mágneses szalag volt feltekerve, amit egy másik orsóra csévéltek át, három fej volt a magnóban, egy felvevő, ami mágneses impulzusokkal rögzítette a szalagra a hangot, egy lejátszó, ami ezeket visszaalakította, és egy törlő, ami tulajdonképpen resetelte a mágnesszalagot az új felvétel előtt, mintha üres lenne megint). Les persze azonnal meglátta a benne rejlő lehetőségeket és egy további lejátszófejet szerelt rá, mely lehetővé tette, hogy felvegyen az eredetivel együtt játszva még egy szólamot.

• Az Ampex belátta, milyen lehetőségeket teremt ez a továbbfejlesztés, és hamarosan kihoztak gyárilag ilyen két- és háromsávos magnókat is. Ezekkel már meg lehetett tartani az előző felvételt, miközben feljátszották a következőt. Az ötvenes-hatvanas évek stúdióiban ezekre alapult minden. A fenti készülékek kreatív használatával (sebesség gyorsítás-lassítás, késleltetés, stb.) az effektezés alapjait is kitalálta, visszhang, kórus, flanger jellegű hangzásokat használt.

• Looper: igen, elsőre furán hangzik, de bizony ő volt az, aki a színpadi használatra az általa „Les Paulverizernek” nevezett távirányítót kitalálta és felszerelte a gitárjára 1956-ban, ezzel tudta felvételre-lejátszásra kapcsolgatni a színpadon a háttérben lévő stúdiómagnót és egymaga több szólamban játszott, élőben!

Les Paul egészen halálig aktívan játszott színpadon, rendszeresen zenélt triójával több klubban.

A hétvégén volt egy nagy aukció, ahol a hagyatéka árverésre került, benne rengeteg különleges, prototípus és egyedi gitárral. Les ugyanis nem kedvelte igazán a nevét viselő standart tipusokat, egy speciális Deluxe volt az, amin leginkább szeretett játszani, de számára a Gibson mindig külön készített hangszert, melyek sokban különböztek a szériagyártmányoktól, Les Paul megmondta, milyen nyakat szeretne, milyen testet, elektronikát, még a pickupok mágneseit és menetszámát is kikötötte.

Az is látható, hogy a legtöbb gitárján más elhelyezésűek a hangszedők, mint a normál Gibsonokon.

Amikor annak idején az SG-t kihozta a Gibson, eredetileg Les Paul gitárként akarták azt is forgalmazni, de a gitáros ehhez már nem adta a nevét, mert anélkül készült, hogy vele egyeztették volna és Les Paul egyáltalán nem szerette, nem tartotta jó gitárnak – ebben úgy néz ki, tévedett, legalábbis az üzleti sikert tekintve mindenképpen, mert a Gibson egyik legjobban eladható hangszere lett.

Számomra mindig érdekes volt látni, ezt az elegáns, kicsit visszafogott, de jókedvű és energikus ember, aki alapvetően külsőre inkább konzervatívnak és hétköznapinak tűnt, de közben az elektromos gitárok és a stúdiófelvétel terén képes volt teljesen járatlan utakat járni és sikerre is vinni azokat. És hogy mennyire jó gitáros volt még öregkorában is, azt ez a videó tökéletesen bizonyítja, amin 90 éves korában játszik.

A szöveg és a képek forrásai:

Les Paul alapítvány

Ultimate-guitar

Juliens Auctions